Amerikában vajon lehet magyaros konyhát vinni? Mi a teendő, ha valakinek házi töltésű kolbászra fáj a foga? És, ha házi pálinkát inna étvágygerjesztőnek? Hát a lángosra mit tesznek a helyiek? Timi és István, a magyar gasztronómia feltétlen hívei az Újvilágról mesélnek.
Eredetileg arról akartam írni, mi hiányzik az Amerikában élő magyaroknak az őshazából. Nosza, kerítettem is két interjúalanyt. A beszélgetés során kiderült: mindketten nagy tisztelői, sőt, mi több, művelői a magyar konyhának. A többezer kilométer nem akadály. Timi Minnesota-ban süt kolozsvári rakott káposztát, István Kaliforniában főz kocsonyát, pusztán szórakozásból. A honvágy ellen hazai ízekkel harcolnak tehát. Így esett, hogy ennek a bejegyzésnek a súlypontja a kaja lett, ráadásul néhány igazán ínycsiklandó fotót is a rendelkezésemre bocsátottak.
Olvasni és a képeket nézegetni ebéd előtt csak saját felelősségre!
Timi – Minnesota
“Bár magyar bolt felénk nincs, nagyjából azért minden beszerezhető, még a fűszerek is. Fehérrépa és tv-paprika viszont sehol sem kapható, ezért ezeket a saját kertünkben termeljük meg.
Túlélni Amerikát – magyar módra.
Magyar túrót a kisebb ukrán, lengyel boltok tartanak, farmer’s cheese néven kell keresni. Ismerek több magyart is, aki otthon tejből elkészíti a túrót, hiszen ez sokszor egyszerűbb, mint mérföldeket utazni érte.
Az USA-ba nem lehet behozni hús- és tejterméket (fájdalom, de túrórudit sem!), ezt egyébként szigorúan ellenőrzik és büntetik is, szóval nem érdemes kísérletezni vele. Szerencsére van egy gyár Illinois államban, ami eredeti magyar licensz alapján gyárt például gyulai kolbászt, kolozsvári szalonnát, téli és csabai szalámit.
Létezik magyar termékvonal a tengerentúlon is.
Ezeket a nagyvárosokban több bolt is árulja és online is beszerezhetőek, így nem kell teljesen lemondanunk a hazai ízekről. Mi biztosra megyünk, az éves kolbász és hurka adagunkat letudjuk, amikor Magyarországon vagyunk.
Évente egyszer, télvíz idején szoktunk pálinkakóstolóval egybekötött “Kolozsvári Rakott Káposzta Party-t” tartani nálunk.
Senki sem marad éhes.
Természetesen egy igazi magyar rendezvény szinte elképzelhetetlen kolbász nélkül. Időnként, amikor ilyen szervezésbe vágjuk a fejszénket, ragaszkodunk a házi töltéshez. Egy hentest szoktunk megbízni, aki a magyar szervezők receptje és fűszerezése alapján bekeveri a kolbász alapanyagot és tölti nekünk. A kész terméket aztán áruljuk, illetve saját részre is lefagyasztunk belőle.
A lángost szerencsére nem kell nélkülöznünk, hiszen itt teljesen mindennapos eledel. Igaz, hogy a magyarok helyett az indiánok sütik és fried bread-nek hívják, de gyakorlatilag ugyanarról az ételről van szó. Az indiánok manapság mexikói feltéttel, tehát darálthússal kínálják, eredetileg viszont medvezsírt kentek rá.
Indian taco vagy Hungarian Langos?
A magyar édességek közül talán a gesztenyepüré hiányzik a legjobban. Sajnos itt nem lehet kapni és még csak hasonló terméket sem találtam eddig sehol.
Általában 23 kilós csomagot szoktunk feladni, és ez bizony komoly korlátozást jelent. Nem is érdemes elgondolkozni rajta, hogy mit szeretnénk hozni otthonról, hiszen egyszerűen alig van kapacitás ilyesmire. Két dolognak azért mindig szorítunk helyet: az egyik a magyar házi pálinka.
Színtiszta gyümölcs!
Ehhez itt képtelenség hozzájutni, viszont a magyarok körében és a baráti összejöveteleken roppant népszerű. Egy fő két liter italt hozhat, ezt ki is szoktuk használni. Ha jön valaki látogatóba, akkor ajándékba is ezt szoktuk kérni.
A másik dolog, ami mindig bekerül otthon a bőröndbe, az a házi pirospaprika. Bár lehet itt is kapni magyar pirospaprikát, de a házi, falusi őrölt paprika aromája és illata össze sem hasonlítható azzal, amit itt Szegedi Pirospaprikaként árulnak. Ha fér, jöhet még piros arany és gulyáskrém is.
Hogy mi hiányzik még? Amikor otthon vagyunk, mindig feltűnik, milyen szép a déli (vagy akármilyen) harangszó. Érdekes, csak olyankor érzem igazán, hogy ez az apróság tulajdonképpen hiányzik. A mindennapokban már teljesen megszoktam, hogy errefelé nem harangoznak.
Kürtőskalács sütés a legutóbbi Harvest Fesztiválon.
A másik ilyen dolog kávézás közben tűnt fel. Itt mindenki bögréből vagy papírpohárból issza a hosszú kávét. Egyszer aztán volt szerencsém a Minnesota-i kormányzó rezidenciáján vendégeskedni, ahol teljesen szokatlan módon porcelán csészében szolgálták fel a kávét. Ahogy kavargattam a forró italt, egyszer csak rádöbbentem, milyen régen hallottam azt a csilingelő hangot, amit a porcelán csésze a kiskanállal találkozva kiad. Igazából ez is hiányzik.
Kiemelném még, micsoda elképesztő csend van itt éjszaka az otthon megszokotthoz képest. Tizensok év amerikai tartózkodás után eljutottunk oda, hogy a magyarországi éjszakákat zavaróan zajosnak érzékeljük. Csodálkozom, hogy ezeket a hangokat annak idején meg sem hallottuk, vagy egyszerűen csak megszoktuk.”
István – Kalifornia
“Mindig is imádtam a magyaros ételeket, szerencsére itt sem kell lemondanom róluk. Öt kilométeres körzetben minden alapanyagot be lehet szerezni. Ha pacalpörköltre támad gusztusom, a nagyon szép, tiszta pacalt mexikói vagy ázsiai üzletben veszem meg. Akkor sem ütközök akadályba, ha csülkös ételt szeretnék készíteni, hiszen mind első és hátsó, friss és füstölt csülök is kapható, bár itt máshogy vágják, mint otthon.
A marhapörköltet marhalábszárból szeretem főzni, amit nem nehéz beszerezni. Az olcsóbb változat stew meatből készül, azt pedig mindenhol tartanak. Időnként kerül az asztalra tejfölös csirke vagy gombapörkölt is.
Szerencsére az otthonihoz hasonló tejföl mindenhol megvásárolható. A csirke méretei azért elsőre meglepőek, otthon a pulyka ekkora. Kocsonyafőzés előtt feltétlenül látogatást teszek valamely ázsiai üzletben, csülköt, marhapofát és sertésbőrt biztosan tartanak.
Mióta itt élek, a húslevesbe mindig teszek gyömbért, aminek a konyhakerti termesztésével otthon is kellene kísérletezni szerintem.
Eddig egyszer ért komolyabb csalódás: amikor tavaly hurkatöltésre adtam a fejem. A hentesnél vásárolt, zsírosnak tűnő húsból nem sült ki elég zsír, így a hurka is elég száraz lett sajnos.
Mindenféle fűszer elérhető, pirospaprikából magyar származásút is lehet kapni, de a mexikói vagy az indiai is megfelel. A petrezselyemgyökér viszont nehezen beszerezhető. Amikor nagyritkán otthon járok, mindenképpen pakolok be a bőröndbe gulyáskrémet és instant leveseket.
Hogy hiányzik-e valami a szülőföldemről? Hiányzik a füstszag, az akácillat, az otthoni fajta eső és zivatar, no meg a földutakon biciklizés. Magyarországon a lakott területeken kívül bárhol lehet csatangolni erdőn, mezőn, hobbikertek és földek között, itt viszont minden le van kerítve.”
Főzni? Minek? Elég bemenni az üzemi konyhára…
Aki most azonnal főz valami magyarosat: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: