Svájcban élni igazi főnyeremény: tiszta utcák, csodálatos hegyvidékek, nyugodt, előzékeny, türelmes emberek. A svájci magyarokra néha mégis rátör a honvágy. Ki nem találnád, mi hiányzik nekik a legjobban otthonról.
Külföldi magyarként szeretek a sorstársaimmal beszélgetni, az ő látásmódjukat megismerni. Most három svájci magyart kértem meg, hogy meséljenek nekem a kivándorlásuk okáról, a hazafias érzéseikről és a magyar konyháról. Egészen meglepő válaszokat is kaptam.
Köztudott, hogy a közepes erősségű honvágyat könnyen legyűri egy jó kis magyaros ebéd. Svájcban mennyire vagytok elkényeztetve a szükséges élelmiszerekkel, hozzávalókkal?
Tamás (Zürich): Én azt vallom, hogy az igazi magyar ízekhez hazai hozzávalók kellenek. Egy jó húsleveshez például itt szinte képtelenség fehér répát kapni, mákos tésztát pedig a mák hiánya miatt nem készítek. De ami igazán fájó számomra, az a magyar nassolnivalók elérhetetlensége: Nógrádi ropogós, sajtos tallér, Szamos marcipán, kakaós csiga, tepertős pogácsa…de sokat gondolok rátok!
Forrás: pixabay.com
Ági (Basel): Én nagyon szeretek magyar ételeket főzni, nagy szerencsémre megkapok szinte minden hozzávalót. Igaz, ehhez időnként át kell kelnem a francia vagy a német határon, de ezek nincsenek messze Baseltől. Sok orosz, illetve lengyel bolt is van a közelben, ezekben sok ismerős árura bukkanhat egy idegenbe szakadt hazánk fia. Sőt, nemrég még egy magyar üzletet is sikerült felfedeznem!
Norbi (Basel): Nekem igazi aha-élményt okozott, amikor egy orosz boltban találtam valamit, ami nagyon nagyon hasonlított a magyar száraz túróra. Igaz, ehhez szintén át kellett ugranom Németországba.
No lám! Svájc sem tökéletes? Mi az, amit mindig hoztok magatokkal az óhazából?
Tamás: Emlékeket. Máskülönben pedig el sem indulunk otthonról szalonna, túró, kolbász és száraz tészta nélkül.
Ági: Pörkölt- és tyúkhúsleves kockát. Leveskocka itt is van, de valamiért más az íze. Azok a lekvárok pedig, amelyeket anyu és anyósom csinálnak minden évben, nem helyettesíthetők semmivel. Benne van a szeretetük.
Forrás: pixabay.com
Norbi: Az attól függ. Ha repülővel járunk otthon, akkor kerül a csomagba túrórudi, makuka (nem borsodiaknak: napraforgómag), néha jó kis borsodi ropi és konyakmeggy. Ha kocsival megyünk, akkor kihasználjuk a magasabb súlyhatárt és bespájzolunk anya lekvárjából, szörpjéből, tésztájából és befőttjéből. Karácsonykor természetesen nem maradhat el a szaloncukor sem. Ja, és akár tetszik, akár nem: felpakolunk egy adag megújuló honvágyat is.
Hoppá, témánál vagyunk! Mi az, ami leginkább hiányzik Magyarországról?
Tamás: Egyértelműen a család, bármennyire is elcsépeltnek hangzik. Hiányzik, hogy az öcsémmel fiús dolgokat csináljunk. Ha külföldön élsz, nem lepheted meg a szeretteidet csak úgy, nem ugorhatsz be hozzájuk, ha rossz napjuk van éppen. Hiányoznak továbbá a barátaim, a volt kollégáim, az otthoni teljesítmény túrák, a sárkányhajó csapatom és a balatoni nyarak. Otthon táncot tanítottam, táboroztattam, gyerekekkel foglalkoztam, ezekben itt Svájcban nincsen részem.
Mivel még nem beszélem tökéletesen a nyelvet, hiányzik az a jóleső érzés is, hogy értek mindenkit magam körül. Hiányzik a magyarok spontaneitása, itt egy ebédet vagy esti iszogatást is pontosan meg kell tervezni előre. Ja, és talán hihetetlen, de a napi esztétikai élményhez hiányoznak a szép lányok és nők! Férfiként feltűnt, Svájcban mennyire nem ad magára a gyengébbik nem, meg sem próbálnak nők lenni.
Forrás: pixabay.com
Ági: Nekem leginkább a családi élmények hiányoznak, például a kerti partik a szélesebb rokonsággal. Hiányolom a nagy telek körüli teendőket, azt a hatalmas teret, amit otthon megszoktam, és ami itt csak álom egyelőre. Pótolhatatlan az a kapcsolati hálózat, amit odahaza kialakíthatok a rokonok és a barátaik által.
Magából az országból leginkább a hagyományok hiányoznak, amiket jól ismerek, és otthon talán már egy kicsit untam is őket, hiszen az “enyémek”. Ilyen például március 15-e, augusztus 20-a, a különböző fesztiválok és búcsúk. Hiányoznak azok a kizárólag magyar vonatkozású dolgok, amelyeket átadhatnék a gyerekeimnek. Itt minden új, és a leendő gyerekeimmel majd együtt kell beletanulnom a kultúrába is.
Norbi: A svájci nagyon szorgos nép, augusztus elseje és karácsony között egyetlen extra szünnap sincsen. Ebben az időszakban nekem kifejezetten hiányoznak a magyar nemzeti ünnepek, főként a pihenés miatt. Talán kicsit morbidan hangzik, de én nagyon szeretem otthon a gyertyákkal kivilágított novemberi temetők látványát, hangulatát. Na, olyan itt nincsen. Kultúremberként hiányzik még a magyar színházi előadás is. Ja, és a nagycsaládi összejövetelek, hogyne, azokra itt nincsen mód.
No, és néhány megfoghatatlan dolog így a végére: hiányzik a lángos illata tihanyi látképpel körítve, a majális hangulata, a hazai ízek, a Family Frost zenéje, a Lánchíd fényei, a kétütemű Trabant hangja és a metró ill. a kisföldalatti tipikus “illata”.
Forrás: pixabay.com
Hú, most egy kicsit bepárásodott a szemem! Mi az, ami mégis visszatart az azonnali hazaköltözéstől? Úgy is kérdezhetném: mi az, ami nem hiányzik otthonról?
Tamás: Egyáltalán nem hiányolom a tipikus magyar vezetési “kultúrát” az utakon (dudálást, levillogást). Pompásan elvagyok anélkül, hogy a politikusok teljesen hülyének néznek, ám a szűklátókörű embereket mégis tudják befolyásolni. Nem hiányzik a sok panaszkodó ember sem, no meg a vasárnap hajnali motoros fűrész vs. sarokcsiszoló szimfónia, egy kis kutyaugatással fűszerezve.
Ági: Nézd, én nem véletlenül költöztem külföldre. Nem hiányzik az állandó stressz a megélhetés miatt, a reményvesztettség, a savanyú arcok, a fellengzés, a kilátástalanság és az irigység. Semmiféle nosztalgiát nem érzek a kórházak gusztustalansága és a korruptság iránt. Kellemetlen arra gondolni, hogy Magyarországon milyen sok a beszűkült gondolkodású, rasszista és maradi felfogású ember. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan országban élhetek, amely közelebb áll az egyéniségemhez.
Norbi: Amikor haza megyek, utálom, hogy a csapból is a kormány folyik, ráadásul a sikkasztás trendinek számít. Szinte mindenkinek magas a vérnyomása, meg akar halni és ezt meg is osztja bárhol, bárkivel, bármikor, kérdés nélkül. Svájchoz képest otthon sok az elhízott ember, az egészségügyből pedig csak nem akar kikopni a hálapénz. Ha a szülőföldemen kilépek az utcára, azonnal szembetűnik a sok kóbor kutya, a kutyagumi, ráadásul az erdők is tele vannak szeméttel. Nem hiányoznak a nagy kerítések a házak körül; valamint azok az emberek sem, akik bulizás címén ájulásig isznak.
Forrás: pixabay.com
No, ezek már komoly érvek a kivándorlás mellett. Mi az, ami miatt igazán szeretsz Svájcban élni?
Tamás: Szeretem a nemzetközi környezetet, itt élőben gyakorolhatok több nyelvet is. Szeretem azt a kihívást, hogy egy számomra idegen környezetben kell felépítenem magam. Itt emelném ki, hogy Svájcban pofonegyszerű elindítani egy vállalkozást, az adóbevallásomat pedig magam is el tudom készíteni. Nagyon jó új embereket, új kultúrákat és velük együtt új gondolkodásmódokat is megismerni. Érdekes megfigyelni, mennyire máshogyan működnek a dolgok itt, mint otthon. Sokat agyalok is rajta, hogyan lehetne a jó megoldásokat átültetni a magyar gyakorlatba.
Svájcnak óriási előnye a fizetések színvonala, amivel már bátran tudsz tervezni, utazni is akár. Egy magyarnak szinte felfoghatatlan az a biztonságérzet, amit ez az ország nyújt: akármerre biciklizel, nem fognak elütni, a biciklidet pedig nem lopják el, még a városon kívül sem. Ja, és a zebrán való átkelés sem extrémsport ám. Nagyon szeretem a brilliáns és minőségi tömegközlekedést, valamint azt, hogy akár gyalog vagy biciklivel is bonyolíthatod a napi ügyeidet a kisebb távolságok miatt.
Kiemelném még a politikát, ami egészen máshogy működik, mint otthon. Itt több az alternatíva, és a pártok érvek mentén vitáznak (minden fontosnak ítélt kérdésben megkérdezik az embereket, és minden párt összegyűjti a pro és kontra érveit egy füzetbe, amit elküldenek mindenkinek). Végül, de nem utolsó sorban: a svájci Alpok lenyűgöző, ennek közelségét igyekszünk minden szabad percünkben kihasználni.
Forrás: pixabay.com
Ági: Svájcnak nagy előnye a kiegyensúlyozottság, az anyagi biztonság és a magas fokú nemzetköziség. Talán furán hangzik, de nekem nagyon tetszik az a rideg elegancia, amit a svájciak képviselnek. Mindent megteszek azért, hogy jobban megismerjem a kultúrájukat. Nagyon vágyom rá, hogy második otthonomként tekinthessek az országra egy napon. Feltett szándékom, hogy beolvadok a svájciak közé és még a helyieket is zavarba hozza a nyelvtudásom.
Norbi: Az emberek nem akarnak többet mutatni, mint amijük van. Itt természetes, hogy ha dolgozol, akkor megélsz a keresetedből, a rendszeres kikapcsolódás pedig nem luxus, hanem alapvető jog. Ja, és a hónap végén még marad is pénzed. Nyugodtak, előzékenyek az emberek, sok nemzet fia él együtt és mégis megférnek egymással békében. Itt tényleg megvalósul az aktív öregkor: az idősekről alkotott képem teljesen megváltozott. Nagyon szeretem, hogy a kiépített kerékpárúton eljuthatok bárhova. Ami pedig az egyik legfőbb pozitívum: itt nem kell állandóan gyanakodnom, hogy ki, mikor és hogyan akar átvágni!
Aki máris Svájcba vágyódik egy kicsit: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: