Amikor beülsz egy agyatlan amerikai akciófilmre és  választ kapsz az egyik legfontosabb aktuálpolitikai kérdésre…az azért eléggé mellbevágó élmény. Fekete Párduc, kritika. Habár imádok filmeket nézni, majd róluk elmélkedni (mint pl. ebben a tavalyi bejegyzésben), botrányosan ritkán jutok el moziba. Ha viszont széles vászon elé keveredek, minden idegszálammal az élményre összpontosítok. Magával ragad a látvány, a… Tovább »

Hogyan hat ugyanaz a film egy férfira és egy nőre? Öveket becsatolni, dupla filmkritika következik! Fogd meg Valerian kezét és irány az ezer bolygó városa! Egy normális ember először kiválasztja, melyik filmet akarja megnézni, aztán keres egy megfelelő időpontot. Én – a hadra fogható nagyszülőkkel nem rendelkező anya – előbb megkérdezem, mikor ér rá a… Tovább »

Vannak olyan meghatározó színházi élmények, amelyek beleégtek a retinámba és ezért örökre emlékezni fogok rájuk. Pedig úgy jöttem ki a színházból, ennél pocsékabb előadást rég láttam. Ezzel az élménnyel, ugye, nem vagyok egyedül? Az emberi lélek és agy örök rejtély. Azokat a dolgokat is elraktározza, amik valamilyen szinten fájdalmat okoztak neki. Hát így vagyok ezzel… Tovább »

Az én generációmnak a Három nővér szinte kultikus darab, illetve olvasmány, illetve paródia. 3 in 1. Sokféle élethelyzetben visszaköszön. Ezért is mentem kételyekkel az Örkény Színház előadására. Féltem, hogy halálra röhögöm magam. “Tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain…” – visszhangzik fejemben ma is ez a sor, ha a Három nővérre gondolok. Abban a… Tovább »