Meztelen a szomszéd, ne nézzetek oda!

“Na, de a lakásomban már csak azt csinálok, amit akarok! Vagy mégsem?” – Lássunk néhány bejegyzést egy társasház képzeletbeli panaszkönyvéből.

• Égetően szükségem van néhány polcra a falon, ezért valamelyik nap fúrni fogok. Nekem jó már reggel is, mindig korán kelek. Majd meglátom. De lehet, hogy csak meló után, este nyolc körül állok neki. Mostanában kilencig világos van. Szóval belefér a napomba.

“Hát azért hajnalban és este hat után nem kéne furkálnod! Mindenki aludna vagy pihenne! Pláne a gyerekesekkel babráltál ki. Napközben még oké. A többi felejtős!”

• Hétvégén felújítanám a konyhát. Régi járólapot és csempét felszedni, leverni, megsemmisíteni. Utána jöhet az új burkolat. Ezekhez a munkákhoz inkább szakembert hívok. Szerinte 3-4 napig is eltart majd a teljes felújítás. Péntek délután tudna kezdeni, pont beleférne a pünkösdi hosszú hétvégébe. Konténert is kell rendelni, annyi lesz a dzsuva.

“Mi van? Egész hétvégén bontod a konyhádat? Mégis hogyan ünnepeljen meghitten így a többi lakó? És a folyosóval mi lesz? A sitten át kell gázolnunk? A konténered meg pont oda akarod tenni, ahol parkolni szoktunk? Normális vagy?

• Imádom az állatokat! Eleinte vacilláltam, macska vagy kutya, de végül a kutya mellett döntöttem. Régi vágyam vált valóra. Igaz, hogy panelben lakom, de 60 m2-en jól megvagyunk a két rosszcsonttal. Nagyon ragaszkodó kis fenevadak. Az idegeneket ki nem állhatják. Ha elmegy valaki az ajtó előtt, riasztanak, és negyed órán át képesek ugatni. Néha egymással acsarkodnak, de csak játékból. Ha magukra hagyjuk őket, nem szedik szét a szobát. Néha rohangálnak a lakásban. Még akkor is, amikor otthon vagyunk. Kis tappancsaik püfölik a padlót. Istenem, muszáj mozogniuk.

“Te vagy az a kretén, akinél állandóan dübörögnek? A kutyáid csinálják? Figyu, igazán megnevelhetnéd az ebeket, egész nap vonítanak, ha nem vagy otthon! Ez állatkínzás! És most már azt is tudom, hogy került a kutyagumi a postaládákhoz…”

• Özvegyasszony vagyok, mindenem a család. Két fiam és egy lányom van. Rendszeresen járnak hozzám az unokákkal. Gyakran én vigyázok a gyerekere. De ha nincsenek nálam, ebédért akkor is beugranak. Nekem már csak ez maradt, ez okoz örömöt: ellátni a családomat. Minden nap főzök. Tegnap is odaégettem a húst, szellőztetnem kellett. Csináltam is kereszthuzatot.

“Asszonyom, maga minden nap odaégeti a húst, és kereszthuzattal próbálja eltüntetni a szagokat. Tudjuk, nálunk landol a bűz. Szeretnénk nyomatékosan megkérni, vagy figyeljen oda a húsra, vagy ne eressze ránk a végtermékeit!”

• A szüleim elmentek otthonról, miénk a kéró. Akkora buli lesz szombaton, hogy a falak is beleremegnek. És végre én leszek a tökös csávó az osztályban!

“Kedves Szülők! Legyenek szívesek elmagyarázni gyermeküknek, hogy nem attól tökös valaki, mert maximumra tekeri a hangerőt, és együtt okádik a barátaival a lépcsőházban éjfélkor. De nem is attól, hogy visszafelesel és pont leszarja, amit a felnőttek kérnek tőle. Pláne nem attól, hogy a rendőröknek is simán beszól, hanem attól, hogy beismeri, ha hibázott és elnézést kér!”

• Bevallom, van egy mániám. Ha hazaérek a munkából, minden ruhát ledobok magamról. Még az alsónadrágot is. Szeretem komfortosan és szabadnak érezni magam otthon. Gyakran meg is feledkezem róla, hogy meztelen vagyok. Jövök-megyek, teszek-veszek. Volt, hogy porszívóztam is. Múltkor meg észrevettem az ablakon, hogy leszarta egy galamb. Gondolkodás nélkül lemostam az üveget.

“Maga szatír, maga perverz állat! Nem szégyelli magát? Gyerekeknek mutogatja a himbilimbijét? Hogy nem sül le arcáról a bőr?! Hívni fogjuk a rendőrséget, ha még egyszer előfordul! A kislányunk azóta is pszichológushoz jár, mert az erkélyről mindent látott. És ha valamelyik barátnőjét veszi kezelésbe, húzza be a függönyt! Nem vagyunk kíváncsiak a magánéletére!”

Bár a képzeletbeli panaszkönyvben további izgalmas bejegyzések találhatók, hely hiányában csak a legszemléletesebb példákat ragadtuk ki. Mindegyik eset arra világít rá, hogy a “saját lakásomban azt csinálok, amit akarok” elv csak addig működik, amíg a másik lakó a“saját lakásomban azt csinálok, amit akarok” elképzelésébe nem ütközik. És ha valami mégsem lenne világos, akkor el kell olvasni a társasház szabályzatát, és meg kell kérdezni az önkormányzatot, mit szabad és mit nem.

Írta: Födő Tamás

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!