Minden az Ausztrál Expresszel kezdődött. Ja, nem, a Rabszolgasorssal. Ja, nem… tök mással. Aztán folytatódott a Váratlan utazással… Azóta egyre rosszabb.
Saját tapasztalat, hogy ha úgy is érezzük, bennünket nem ragadnak el a szélsőségek, és sosem kattanunk rá bizonyos dolgokra, az élet elénk hoz valamit, ami próbára tesz. Velem is így történt.
Boldog 80-as évek
Kezdjük a gyerekkorral. Persze, hogy az enyémmel, abban vagyok járatos. Sajnos, a jelenlegi kamaszok világát nem igazán ismerem. Csak tippelni tudnék, és egészen biztosan mellétrafálnék. Mert ma már annyi minden elérhető online, hogy mindenki maga ízlésének megfelelően szemezgethet filmek, sorozatok, valóságshow-k, animációk, klipek, játékok között. (Bizony, az olvasás ezek mellett nagyon háttérbe szorult. De ez egy másik bejegyzés témája.)
Huszon-harminc éve (te jószagú atyaúristen!, mennyi???) nem létezett internet. Az állami televízió jóindulatára hagyatkozhattunk. Egész jófejek voltak a szerkesztők, mert ma is emlegetem a Szombat Esti Filmkoktél összeállítását. Ebben volt a Kengyelfutó gyalogkakukk, a Frédi és Béni, a Meghökkentő mesék, a Muppet Show, a Minden lében két kanál, a Charlie angyalai, és még sorolhatnám. Egyiket jobban imádtam, mint a másikat. Mondhatjuk úgy is, hogy rájuk voltam kattanva. De ezt akkor mégsem lehetett mondani, mert egyetlen szombat este történt minden. A többi nap más volt a tévében, de hétfőnként adás sem volt. Egyébként további emlékezetes sorozat volt hétköznap estékről az Onedin család ééééés a Rabszolgasors. Isauráról azóta már tévét is elneveztek. (Az országos gyűjtésről nem is beszélve.) Függőnek lenni azonban mégsem lehetett. Erről a tévéműsor gondoskodott.
Kilencvenvalahányban
Aztán ahogy nagyobbacska lettem, vagyis kőkemény kamasz, vasárnap délután kezdtem a tévén csüngeni. A Disney válogatásában tűnt föl a Kacsamesék, a Gumimacik, na meg az Ausztrál Expressz. Odavoltam a sorozatért. Miután hozzánk is begyűrűzött a fejlődés, akkoriban valahonnan hozzánk vágtak egy használt videólejátszót. Ha vasárnap délután valamiért lemaradtam az újabb részről, megkértem a szüleimet, vegyék föl. Aztán este visszanéztem. Nem volt az az akadály, amit le ne küzdöttem volna a fiatal Nicole Kidman és társai kalandjaiért. Ma is a fülemben cseng a két főszereplő nő magyar hangjának neve: Orosz Helga és Kocsis Mariann.
Eltelt újabb egy-két év, és a Váratlan utazás lett a sláger. Szinte berobbant az akkori állami csatornán (legalábbis emlékeim szerint ott mutatták be, amire sehol a gugliban semmilyen megerősítést nem találtam). A lényeg, hogy azóta számtalanszor újra és újra levetítették mind a hét évadot. Én pedig képes voltam újra és újra megnézni az egyes részeket. Na, ez már nagyon is hajazott a sorozatfüggőségre. De hogy egyébként miért is lett akkora siker Magyarországon? Úgy gondolom, annyira idilli volt a környezet, hogy kevesen tudtak ellenállni a csábításnak. Sőt, gyűjtést ugyan nem szerveztek a szegény kis Sara Stanley megsegítésére, de a sorozatnak ma is van egy élő, magyar rajongói oldala.
Egyébként a Szomszédokról sem szabad megfeledkezni, ami a leghosszabb magyar teleregényként mindennapi életünk szerves része volt. Erre a sorozatra ugyan nem gyógyultam rá, mégis maradandó emlék, hisz kamaszkorom és fiatal felnőttkorom meghitt csütörtök estéit idézi. És hát naná, hogy Janka néni sosem megy ki a divatból.
Sorozat, amerre a szem ellát
Ma már annyi csatorna van, mint csillag az égen. Azt se tudjuk, hova kapcsolgassunk. Ebben a versenyben, vagyis az amerikai nyomozós, misztikus sorozatok, komédiák és latin-amerikai szappanoperák áradata mellett egyre nehezebb kitűnni. Már nem egy csatornás az ország, már nem mindenki nézi ugyanazt. Ennek ellenére évről évre befut egy olyan alkotás, ami hatalmas sikert arat, és ezért folyamatosan gyártják az újabb évadot. Szerintem az olvasó nyelvén van már, melyikre is gondolok elsősorban. TRÓNOK HARCA! Igeeeen! Karakánul bevallom, talán egy-két évig fogalmam sem volt róla, miről pusmognak körülöttem az ismerősök (vagy épp ismeretlenek), amikor egy társaságban boncolgatták az aktuális részt, vagy megtippelték, mi fog történni, és vajon mikor jön ki az újabb évad. Milyen sületlenség már ez a trónok harca? – nyugtáztam magamban. Eleinte inkább valamilyen videójátékra gondoltam. Csak később jöttem rá, én voltam a sületlen.
Amikor azonban azt is megtudtam, a sorozat melyik csatornán látható, legyintettem. Na, akkor ezután sem leszek képben… De ugye az élet megint elém tolta a megoldást. Online sorozatnéző oldal! Bizony ám! Azóta is lelkes tagja vagyok a közösségnek. Pontosan itt kezdődött látens sorozatfüggőségem. Itt nem volt mese, annyi részt és évadot nézhettem meg egyhuzamban, amennyit nem szégyelltem (önmagam előtt sem). Mikor már teljesen kifolyt a szemem, mikor már teljesen belekábult az agyam, mikor már álmomban is Arya meg Havas Jon futkározott, be kellett látnom, a függőség első, beszippantós szakaszába jutottam. És azt is be kell látnom, ez egy igen komoly betegség lehet. Ha konkrét rajongóvá is válik az ember, totál elszakadhat a realitástól. Úgy fekhet és kelhet, mint egy szereplő a sorozatból. Ebbe az állapotba ugyan nem kerültem, de kicsit belekukkanthattam a kútba. A beleeséstől talán az is megmentett, hogy végeztem az addigi évadokkal.
Az online sorozatnéző oldal azonban további meglepetéseket tartogatott számomra. Majd elfelejtettem megemlíteni legkedvesebb sci-fi sorozatomat, a Voyagert a Star Trek szériából. Megunhatatlan, bármikor újra nézem. A 2017-es év felfedezettje pedig A szolgálólány meséje. Ez a sorozat napokig nem hagyott nyugodni, mindenkinek teljes szívemből ajánlom! A sok böngészés eredménye egy másik felfedezettem, a Jamestown, amit szerintem itthon nem tűztek műsorra, de felirattal már fent van az első évad néhány része. (Ezt a sorozatot amúgy Magyarországon forgatták.) Szintén 2017-ben készült, de most vetíti az egyik csatorna a Templomosokat, ami ugyancsak történelmi sorozat. Most kapok észbe, csak sorolom a filmeket, és egyiket lelkesebben ajánlom, mint a másikat. Az online elérhetőség folyamatosan kísért. Ha nem acélozom meg magam, komoly függőség alakulhat ki. Na, hát épp erről beszéltem posztom elején. Régen minden szebb volt és nyugisabb. A sorozatnézés is. Egy héten csak egy részt láthattunk az aktuálisból. Na, de túl sokat locsogok, inkább tolom a következő részt a favoritból.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: