Botrány a parlamentben

Egy nagyon furcsa dolog történt a héten. Valaki mondott valamit Demeter Márta képviselőnőnek. Belegondoltam, mi lenne, ha hétköznapjainkat mi magunk is az elhangzottak szerint intéznénk.  Szánalmasan abszurd lenne, és az ország tele lenne dühös emberrel. Én ugyanakkor ebben a pillanatban mégsem tudom megállni nevetés nélkül.

Életképek következnek parlamenti mintára!

A közvélemény most már átsiklik a hasonló eseteken. Mert nálunk talán már egy űrlényinvázió sem verné ki a biztosítékot. De azért egy mentálisan és erkölcsileg egészséges társadalomban az utcára vonulnának a történtek miatt. Most azonban Magyarországról van szó, ahol ezek után bárki bármit tehet. Végül is, ha az általunk megválasztott miniszterelnöknek szabad, akkor a kisembernek miért ne? 

Felelés

Egy kisvárosi szakközépiskolában K. Norbert (mindenki Norbikája) összeverekedett az intézményvezetővel. A tanuló ellen fegyelmi eljárás indult. Az eset azért is keltett visszhangot, mert K. Norbert kitűnő tanulóként fejezte be az általános iskolát. Magatartása és tanulmányi eredményei középiskolában folyamatosan romlottak. Egy neve elhallgatását kérő szemtanú arról számolt be, hogy a verekedést szóváltás előzte meg. Az igazgató számon akarta kérni a tanulón, amiért az tiszteletlenül viselkedett egyik tanárjával. K. Norbertet az egyik tanórán ugyanis felelni hívták a táblához. A feltett kérdésekre azonban nem válaszolt. A vállát vonogatta, arcokat vágott, és hümmögött. Végül teli szájjal a tanár arcába nevetett, majd ugyanazt a választ adta, mint a számonkérés során az intézmény vezetőjének: BOLDOG KARÁCSONYT!

Igazoltatás

Irénke még mindig annak a híradónak a hatása alatt állt, amit fél órával korábban látott a barátnőjénél. El volt ájulva, hogy ilyen történhet. Ugyanakkor imponált is neki a dolog. Mivel születésnapot köszöntött, barátnője süteménnyel, kávéval és egy kis krémlikőrrel kínálta. Irénke persze vonakodott, mert autóval volt. Aztán hagyta magát meggyőzni, mert hogy egy gyűszűnyi mennyiségtől, vagy ahogyan ők mondták, egy élő csepptől még senki nem lett részeg.

De hazafelé Irénkét megállította a rendőr. Rögtön megszeppent. Félt, hogy lebukik. A csudába azzal a hülye likőrrel – gondolta. Majd eszébe jutott, amit a híradóban látott, és megnyugodott. A rendőr elkérte a papírjait, amit Irénke oda is adott. Egy perc múlva azonban a szonda is előkerült. A nő máskor holtsápadtan habogott volna. De aznap megacélosodva a tévében látottaktól visszautasította, hogy a szondába fújjon. Sőt, kikérte magának, majd mielőtt a gázba taposott volna, csak annyit mondott vigyorogva: BOLDOG KARÁCSONYT!

Nemzeti Adó- és Vámhivatal

Béla bácsinak néhány hónap volt hátra a nyugdíjig. Még 4 órában dolgozott egy százforintos boltban, hogy meglegyen az ideje. Ide is nehezen tudott elhelyezkedni, mert 60 év körüli munkaerő a kutyának sem kell. Hiába gürizte végig egész életét, és fizette a mindenkori államnak az adókat és járulékokat, a NAV valamiért rátalált az utolsó aktív évében. Ráadásul egy olyan tételt keresett rajta, amiről Béla bácsinak tudomása sem volt. Aggasztotta is az ügy, mert mindig is lelkiismeretes ember volt.

Egyik nap arra ébredt, hogy nem érti, mit akar az adóhivatal, és miért nem a milliós csalókkal foglalkoznak inkább. Kapta is magát azon nyomban, és besétált a NAV illetékes kirendeltségére. Sorszámot húzott, és nagy nyugalomban várta, hogy szólítsák. A táskájában már ott lapult egy űrlap. Amikor sorra került, a lapot mosolyogva nyújtotta át az ügyintéző hölgynek, aki azt látva zavartan pislogott. Béla bácsi a papírt a NAV elnökének címezte. A lapra egy péniszt rajzolt, mellé pedig annyit írt, BOLDOG KARÁCSONYT!

Tömegközlekedés

Ma reggel, 8 óra után egy órán át nem járt a 9-es busz. Az egyik megállóban ugyanis egy fiatal pár nem volt hajlandó leszállni, hiába küzdöttek velük az ellenőrök. A párnak nem volt érvényes bérlete, sem jegye. Nagyon elszántak voltak. Egy bilinccsel oda is kötötték magukat a busz egyik kapaszkodó rúdjához. Minden kérdésre és intézkedésre egyetlen válaszuk volt: BOLDOG KARÁCSONYT!

Szeméthegyek

Amikor tegnap levittem a szemetet, rájöttem, hogy a házgondok már kitette a kapuba a kukákat. Visszavinni nem volt kedvem, így kislattyogtam a kapu elé. Reméltem, hogy még belegyömöszölhetem a sajátomat a többi zsák közé. Az utcára érve azonban realizáltam, hogy a szemét hegyekben áll. Nem járt arra a kukás. Morogtam is magamban azon, micsoda szolgáltatás az, ami ennyire képes. A szomszédasszony akkor ért oda, kezében egy szemeteszsákkal. Együtt ácsorogtunk ott, fejünket csóválva. Ugyan mi üthetett a kukásokba, hogy nem vitték még el a szemetet? – szörnyülködtünk immár egymásnak.

A másik házból is csatlakozott hozzánk egy lakó. Ő tájékozottabb volt. Tőle hallottuk, hogy tegnap óta nem vitték el az ő szemetüket sem. Na, de akkor mi a fene történhetett a közterület-fenntartóval? Már hárman tébláboltunk a kukák körül, és szidtuk a dolgok menetét. Illetve inkább azokat, akik ide juttatták a régen olajozott szolgáltatást. Abban a pillanatban kanyarodott az utcánkba egy kukásautó. Arcunk felderült, de a derű nem tartott sokáig. A kukások ugyanis nem álltak meg a háznál, csak lassítottak, és a teherautóból integettek vidáman. Majd mintha csak későn jutott volna eszükbe, még utánunk kiabáltak: BOLDOG KARÁCSONYT!

Pontosan így telhetnének mindennapjaink, ha komolyan vennénk azt, ami a parlamentben történt a héten.

Hisz a miniszterelnök épp olyan ember, mint mi, akik megválasztottuk. Nem kiváltságai vannak, hanem feladatai és kötelességei. Ezért kapta meg a kormányrudat. Az egyik kötelessége például, hogy válaszoljon a feltett kérdésekre. Szóval, ha példaképnek tekintem, ezután én sem teljesítem a kötelességeimet, csak mosolygok és azt mondom: BOLDOG KARÁCSONYT!

Írta: Födő Tamás

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!