1.0https://tutifranko.cafeblog.huTutiFrankóhttps://tutifranko.cafeblog.hu/author/tutifranko/<p><strong>"Ne görcsölj rá a szobatisztaságra!" - szól az egyik legalapvetőbb intelem a játszótéren. Múltkor még a gyermekáldásra nem volt szabad, most meg erre. De akkor mit tegyen az egyszeri szorongós szülő? Olvasson róla! Meg vele! A gyerekkel, úgy értem. De mit?</strong></p> <p>Például a <strong>Bilikönyvet</strong>:</p> <p><img class="aligncenter wp-image-4712 size-large" src="https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili1-600x600.jpg" alt="" width="600" height="600" /></p> <p>Ezt a könyvet én a másfél éves fordulópont után kezdtem nyálazni a fiammal (időnként szó szerint). Közeledett a tavasz meg a nyár, gondoltam, gyűrkőzzünk neki! <strong>Tetszettek a rajzok, az egyszerű nyelvezet és a helyenkénti kérdés-válasz szerű felépítés.</strong> Van viszont egy oldal, amit kissé nehezen emésztettem meg (pedig imádok felolvasni):</p> <p><img class="aligncenter wp-image-4713 size-large" src="https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili2-600x600.jpg" alt="" width="600" height="600" /></p> <p>Ne törje magát senki, én már megszámoltam. Egészen pontosan 115-ször szerepel ezen az oldalon az a szó, hogy ült. Laikusnak talán kissé idegőrlő, meg túlzónak is tűnhet, <strong>de aki várt már a trón előtt reménykedve, esetleg rimánkodva azért a kis gurmincsért...az tudja, hogy ez pontosan így megy</strong>. Az ülést nem lehet megúszni.</p> <p>Amúgy már lányverzióban is lehet kapni, Samu helyett Sári szerepel benne, de a lényeg változatlan. Ezen túl kell esni!</p> <p>Hadd hangsúlyozzam: én a<strong> Hurrá, bilizek!</strong> című könyvet jobban szerettem, most sem fogom véka alá rejteni a lelkesedésemet. Imádtam Pásztohy Panka rajzait, eleve miattuk nyúltam érte a könyvesboltban.</p> <p><img class="aligncenter wp-image-4715 size-large" src="https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili3-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></p> <p>De nagyon tetszett a keretsztori is: a kisfiú két éves lett, ügyesen eszik egyedül, mindenféle egészséges félelemérzet nélkül száguldozik a motorjával, és a labdát is egyetlen lövéssel röpíti át a szomszédba. Az ügyes, okos nagyfiúk pedig már nem hordanak pelenkát. <strong>Nem állítom, hogy bibliaként tiszteltük a lapjait, de a benne leírt szertartást szó szerint betartottuk:</strong> kézen fogtam a fiamat, elmentünk a boltba, együtt választottunk bilit (elsőre nyuszis motorosat, később Micimackósat, még később pedig zenélős kacsásat), majd alsónadrágot (Villám McQueen-eset, mi mást) is. Aztán csak ült. És ült és ült és ült és ült. De ezt már ismerjük. Ugorjunk!</p> <p>A könyv csúcspontja kétségkívül az utolsó oldal, amikor az egész család ünnepel. <strong>Ezzel nagyon tudtam azonosulni, nem egyszer jártunk indiántáncot a bili körül</strong> (akinek ez távol áll a vérmérsékletétől, az csak simán tapsolja meg, az igazán elszántak pedig vegyenek macskát is, hadd ropja!):</p> <p><img class="aligncenter wp-image-4716 size-large" src="https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili4-600x600.jpg" alt="" width="600" height="600" /></p> <p>Előrebocsátom, a harmadik könyvvel teljesen elszakadok a praktikus vonaltól, ellenben rávilágítok a szobatisztaság naturalisztikus aspektusaira. Hiszen lehet nekünk rózsaillatú gyermekünk, formatervezett bilink és tündibündi alsógatyánk, <strong>a hőn áhított végeredmény mégiscsak merő gusztustalanság</strong>. A témára pedig érzékenyíteni kell. Engem is, meg a gyereket is.</p> <p>Kiválóan alkalmas erre két német író tabudöntögető története:</p> <p><img class="aligncenter wp-image-4717 size-large" src="https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili5-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></p> <p>Bevallom, nagyon sokáig kézbe se mertem venni ezt a könyvet, mindig elfordítottam a fejemet a hiperben inkább. De aztán közbeszólt az élet, illetve a húsvét előtti leértékelés...</p> <p>Röviden összefoglalva: adott egy végtelenül peches földtúró, aki rossz időben van rossz helyen, a végeredmény pedig egy cseppet sem csinos kis kalpag. Ő persze <strong>nem hagyja annyiban, tudni akarja, ki követte el ellene ezt a gyalázatot.</strong> Imádom a szemében azt az elszánt tekintetet, ahogy elindul és nyomozni kezd:</p> <p><img class="aligncenter wp-image-4718 size-large" src="https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili6-600x600.jpg" alt="" width="600" height="600" /></p> <p><strong>Vigyázat, szpoiler!</strong> A végére meglesz a tettes, és a bosszú sem marad el (ez mondjuk a vicsorgásból simán megjósolható volt). Közben pedig újra és újra szóba kerül valami, amiről amúgy viszonylag keveset beszélgetünk. <strong>Pedig minden nap várjuk szeretettel!</strong></p> [caption id="attachment_4722" align="aligncenter" width="600"]<img class="wp-image-4722 size-large" src="https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili-600x427.jpg" alt="" width="600" height="427" /> Forrás: ma-gazin.de[/caption] <p>Aki eddig kétszer intett búcsút a pelenkának: Hovanyecz Teréz</p>richhttps://tutifranko.cafeblog.hu/files/2018/03/bili-150x150.jpg150150