<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name></provider_name><provider_url>https://tutifranko.cafeblog.hu</provider_url><author_name>TutiFrankó</author_name><author_url>https://tutifranko.cafeblog.hu/author/tutifranko/</author_url><title>A tanár úr imádta a lányok fülét harapdálni</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;A szexuális zaklatás sokszor ott éri a nőket, ahol biztonságban érzik magukat. Gondolnád, hogy éppen a joviális tanár úrtól vagy a mosolygós szomszéd bácsitól kell tartani? Három nő nem gondolja. Tudja.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Brigi: A tanár úr kitépte a hajamat, közben beleharapott a fülembe&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nyolcadikban vette át az osztályunkat Laci bácsi, a rettegett kémiatanár. A fiúkat szinte szadista élvezettel csépelte, volt, akinek fekvőtámaszokat vagy guggolásokat kellett végeznie, ha zavarta az órát. Ennek megfelelően többnyire síri csend honolt a teremben, nem nagyon mertünk vele ujjat húzni. Ilyenkor Laci bá&#039; - talán unaloműzésként - &lt;strong&gt;valamelyik lány háta mögé lopakodott és beleharapott a fülébe&lt;/strong&gt;. Soha senki nem tett panaszt, a nyolcvanas években ez nem nagyon volt szokás. Elfogadtuk, hogy ő ilyen. Ilyen harapdálós.&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_3005&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;600&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-3005 size-large&quot; src=&quot;https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2017/10/girl-624223_960_720-600x399.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;399&quot; /&gt; Forrás: pixabay.com[/caption]
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Egyszer aztán szüksége volt a tanár úrnak egy hajszálra valami kísérlethez. Nem úsztam meg, nekem volt a leghosszabb hajam az osztályban. Ragaszkodott hozzá, hogy ő tépje ki azt a bizonyos hajszálat, közben - talán fájdalomcsillapításként - beleharapott a fülembe. Csak jóval később, már felnőtt fejjel gondoltam bele, milyen &lt;strong&gt;végtelenül kínos és megalázó volt ez a helyzet.&lt;/strong&gt; Akkor fel se tűnt igazán, hiszen mással is ugyanezt csinálta. Pár év múlva állítólag egy szülő kiverte a balhét, de nem lett belőle ügy.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Lilla: A szomszéd lehívott a pincébe, mutatni akart valamit&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Gyuri bácsit gyerekkorom óta ismertem, mindig is ő volt a kedvenc szomszédom. Sokszor vigyáztak is rám a feleségével, ha a szüleimnek valami miatt el kellett menniük otthonról. Már középiskolás voltam, amikor &lt;strong&gt;egyszer szürkületben baktattam haza.&lt;/strong&gt; Éppen kint állt a kapu előtt, a kerítéssel szöszmötölt valamit. Köszöntem neki, váltottunk pár szót a suliról, ahogy szinte mindig, amikor találkoztunk.&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_3006&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;600&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-3006 size-large&quot; src=&quot;https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2017/10/sunrise-1642695_960_720-600x400.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;400&quot; /&gt; Forrás: pixabay.com[/caption]
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ekkor a homlokára csapott és közölte, hogy régóta vissza akar adni valami szerszámot apukámnak, amit még szüretkor kért kölcsön. Menjek már le vele a pincébe ugyan, csak egy perc az egész. Udvarias lánynak neveltek, természetesen segítettem. A lépcső aljához érve &lt;strong&gt;hirtelen átölelt és magához húzott.&lt;/strong&gt; Nem tudom, honnan volt annyi lélekjelenlétem, de ösztönösen kitéptem magam a karjából és fejvesztve rohantam hazáig. A szüleimnek nem mertem elmesélni, nem tudom, hittek volna-e nekem. Szerencsére pár hónappal később elköltöztünk onnét.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Niki: Csak miniszoknyában felelhettem az ötösért&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Jani bácsi fizikát tanított a gimnáziumban és már az évnyitón kiszúrt magának. Úgy bámult, hogy majd kiesett a szeme. Ő volt az egyetlen tanár, aki előre köszönt a folyosón (legalábbis nekem), sokszor azt is megjegyezte, milyen csinos vagyok. Ha a büfénél mögöttem állt a sorban, &lt;strong&gt;valahogy mindig szerét ejtette, hogy hozzám érjen.&lt;/strong&gt; Ilyenkor hajbókolva kért bocsánatot, és felajánlotta, hogy meghív egy kakaóscsigára, amit természetesen nem fogadtam el. A táblát szinte mindig velem töröltette le, elég sokára fogtam fel, hogy ilyenkor is a szemét legeltette rajtam.&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_3007&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;600&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-3007 size-large&quot; src=&quot;https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2017/10/girl-1327774_960_720-600x400.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;400&quot; /&gt; Forrás: pixabay.com[/caption]
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Év végén éppen négyes és ötös között álltam fizikából, ő pedig nem hagyta ki a ziccert. Óra végén megvárta, míg mindenki távozott a teremből, majd előállt a farbával: &lt;strong&gt;ha miniszoknyában jössz holnap, felelhetsz az ötösért.&lt;/strong&gt; Egyetlen szó nélkül fordultam ki az ajtón, attól a naptól kezdve pedig kizárólag nadrágban jártam. Szerencsére nyáron munkahelyet váltott Jani bácsi.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt; Lejegyezte: Hovanyecz Teréz&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://tutifranko.cafeblog.hu/files/2017/10/sunrise-1642695_960_720-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>