Ezt a kérdést egy egyszavas válasszal is el lehetne intézni. A sportszerűség mégis egy gyors elemzést kíván.
A karácsony előtti beharangozó igazán ígéretesnek tűnt. A zanzásított képáradat azt sugallta, a folytatás hasonló szellemben készült, mint a nagy előd. Színes, meseszerű látványvilág vár majd a mozikban. Talán kicsit késve jutott el hozzánk, jó néhány héttel az ünnepek előtt pörögnie kellett volna. De ez legyen a legkisebb gond. Ez csupán kereskedelmi, szervezési bökkenő volt: az ünnepre hangolódás nem ezzel a filmmel kezdődött.
Aki a legendás musicalt ismeri és szereti, a még legendásabb Julie Andrews-zal a főszerepben, az biztosan előre magasra helyezte a lécet ennél a 21. századi folyománynál. Mert evidens, ha valamit folytatnak, annak a további részei minimum az első szintjét kell verdessék. Az überelés már nem is elvárás. Nos, sem túlszárnyalni, sem alulról megközelíteni nem sikerült az 1964-ben piacra dobott, Oscar-díjas Disney-produkciót. (Ami mellesleg 20 év késéssel, csak 1986-ban jutott kis hazánkba. Ehhez képest az újabb ópusz néhány hetes csúszásáról beszélni szőrszálhasogatás.) Habár a forgatókönyvíró P. L. Travers Mary Poppins meséi alapján alkotta meg saját vízióját, az alkotógárda képi világban, hangulatban, zenében is igyekezett utolérni az 55 évvel korábban forgatott mozifilmet, a Mary Poppins visszatér elvérzett a célegyenesben. Sem történetében, sem dalszövegében, sem zenéjében nem tudta szállítani az AHA élményt.
Néhány évtizedes ugrással ismét Londonban találtuk magunkat. Az állandó motívum, a táncos-komikus munkásember, aki felnőttként is hisz Mary Poppins varázserejében ezúttal nem kéményseprő, hanem gázlámpa-gyújtogató. Ő kíséri végig az újabb történetet az elejétől a végéig. Mindenkit ismer az angol fővárosban, legfőképp a Cseresznye utcában, ahol a Banks gyerekek fölött is elröpült úgy húszonvalahány év. Pontosan nem tudni, mennyi. Aki nem kutat utána, de némi érzéke van a történelmi korszakokhoz, tippelhet.
Talán a 1925-1930 környékén járhatunk. Jane és Michael felnőtt. Michael azóta háromgyerekes apa, aki elvesztette feleségét, és elvesztette művészetét is. A kőkemény valóság arra kényszerítette, hogy annál a banknál vállaljon állást, ahol apja dolgozott. Illetve ahol apja részvényes is volt. Ez egy fontos momentum a sztori szempontjából, hisz mindamellett, hogy Mary Poppins nélkülözhetetlen segítség, épp ugyanakkora segítség édesapa megtalált részvénye is.
Szükség van tehát a Banks családnak a segítségre. Legalábbis a forgatókönyvíró úgy ítélte, Michael és a vénlány Jane máshogy nem képes megmenteni a családi fészket, csakis gyerekkori dadájuk közbelépésével. Persze, elmondhatjuk, hogy Mary Poppins arra ébresztette rá a felnőtteket, csodák igenis vannak, és hinni kell gyerekkori álmainkban, valamint meg is kell őrizni lelkünkben egy darab gyereket. Valójában a gyerekkori élmények és hitek felidézése elég szájbarágósan sikeredett. Előkerült a padlásról a sárkány, aminek hajkurászása közben a legkisebb Banks gyerek horogra akasztotta Maryt. Így érkezett ismét a Cseresznye utcába a csodálatos dadus. Ahol egyébként szinte semmi sem változott. Továbbra is ágyúszó jelezte az egész órákat. Igaz, Mary Poppins sem öregedett egy cseppet sem. Csak új arcot kapott, hisz Julie Andrews elmúlt 83.
Mary hamar munkához is látott, ráncba szedte a lurkókat, ráncba szedte a házat, ráncba szedett mindent és mindenkit. Miközben soha nem múló vidámsággal énekelt és táncolt. Szinte kiszámíthatóan követték egymást az események. A rossz emberek (ki tudja miért) épp Banksék életét akarták fenekestül felforgatni, és megszerezni vagyontárgyaikat. A jó emberek Mary vezetésével küzdöttek. Ehhez egy sereg gázlámpa-gyújtógató asszisztált. Aztán felbukkant egy anyai örökség, egy értékesnek vélt kerámiatál. Ami esetleg elég ahhoz, hogy a család kifizesse tartozássát. Ezzel a jelenettel becsempészték az Oscar-díjas mozifilm egyik nagy attrakcióját, animáció és élő szereplő együtt. No, meg beszélő állatok. Hisz Mary világában minden lehetséges.
Ám hogy egyáltalán volt-e bármilyen funkciója annak a tálnak, vagy csak indok volt rá, hogy a cselekmény mellékszálaként Mary elvigye a gyerekeket egyik felettébb különleges rokonához, jó kérdés. Biztosan megoszlanak róla a vélemények. Ha kimarad Topsy, akkor nem éljük át, hogy a gyerekek úgy barangolnak a sötét és ködös nagyváros sikátoraiban, mintha Hasfelmetsző Jack Londonjába keveredtek volna. Mindenesetre ha a világ fenekstül fel is fordult, idővel újra helyrerázódik. Talán ezt üzente ez a jelenet, és utalt arra, hogy hamarosan a Banks család élete is visszatér a normális, idilli kerékvágásba. Ez valóban így is történt. De annak a tálhoz semmi köze, azt Topsyra bízták, aki soha többé nem is szolgáltatta vissza azt. Kizárólag a jó öreg részvény oldotta meg a problémát, és néhány segítő lélek. Például a gonosznak tűnő, de a családdal szimpatizáló behajtó.
A történet végül is egy boldog csattanóval zárul. A Banks család otthona megmenekül. Michael és Jane visszakapja elfeledett hitét. A mogorva felnőttek újra vidámak, és csodákra képesek. Mindenki egy léggömbbel a kezében emelkedik a boldogság rózsaszín egére. A zenés mesefilmről akár jó érzésekkel is felállhattunk volna. Mert valahol minden mese egyszerű, nem feltétlen a történetében kell keresni a buktatókat. Csakhogy a neves színészgárda sem tudta elérni, hogy napok múlva is sóhajtozva gondoljunk vissza Disney új alkotására. Emily Blunt korántsem olyan természetes Mary, mint elődje volt. Sőt, a fogékony néző talán azt is érezhette, mennyire igyekszik megfelelni az előképnek. Ez az igyekezet tette őt merevvé, és meglehet, ettől az igyekezettől ragadt be jobb karja, amelyet folyton úgy tartott, mintha dohányozna. Aztán ott vannak a húzónevek. Meryl Streep, Colin Firth, Angela Lansburry és Dick Van Dyke. Mind epizódszereplő.
Egyetlen fontos összetevő még megmenthetné az új musicalt: ha lenne néhány dal, ami magával ragad és megbabonáz. Disney-megrendelés ide vagy oda, a zeneszerzőt nem találta meg az ihlet. A fülbemászó nóták még mindig az 1964-es első részből kísértenek: just a spoonful of sugar helps the medicine go down… Így tehát, hiába előzte meg nagy várakozás, semmiféle kanál orvosság nem segített Emily Blunt alakította Mary Poppinsnak, hogy elnyerje a nézők szívét. Különösen a magyar nézők sajnálkozhatnak e felett, miután a magyar forgalmazó úgy döntött, még az énekeket is leszinkronizálja. Ami, valljuk be, felér egy terrorcselekménnyel. Azok, akik minden kritika ellenére az eredeti énekhangok és kedvenc színészeik kedvéért szeretnék megnézni ezt az új Disney-mozifilmet, az utolsó előtti szalmaszálba sem kapaszkodhatnak. Ugyanakkor, hogy mégis maradjon egy szalmaszál, el kell ismerni, a Mary Poppins visszatér látványvilágával egy estére kellemes családi kikapcsolódás lehet.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: