Rióban most áll a bál

Itt van február, itt van farsang, és itt van a riói karnevál is. Két héten át a szambáé a főszerep.

A riói karnevál egyike azoknak az eseményeknek, amit mindenki látni szeretne. Mondhatni beszambázott a világ csodái közé. Jelenlegi formájában 1928 óta rendezik meg minden év februárjában. És olyankor a szélrózsa minden irányából özönlenek az érdeklődők a brazil nagyvárosba, Rio de Janeiro-ba.

A téli hőmérséklethez szokott magyarnak furcsa, hogy a farsangi időszak, és így a riói karnevál idején Brazíliában meleg van. (Persze, Brazíliában szinte mindig meleg van, mert az ország a trópusi, szubtrópusi övben fekszik.) Épp ezért Rio már csak azért is ideális úti cél mindazoknak, akik ki tudják gazdálkodni az utazás költségét, mert hamisítatlan nyár fogadja a télből érkezőket. És ha már ott vagyunk, és megnéztük a Corcovado-t, a Cukorsüveg-hegyet, Copacabana és Ipanema strandjait, feltétlen fizessünk be az egyik karneváli programra.

Februárban irány a Sambadromo

Aki eddig csak a tévéhíradóból értesült erről a fergeteges felvonulásról, azt képzeli, a karnevál egyetlen hatalmas buli. Csilivili jelmezek, tömeg, jókedv, tánc. Valójában ennél többről van szó. Egy napokig tartó programsorozat, aminek szigorú menetrendje van, és amit végül egy óriási gálaműsor zár. Először is azt illik tudni a riói karneválról, hogy habár a városban bárhol felütheti fejét egy jó kis buli, a legnevesebb szambaiskolák hivatalosan mérik össze tehetségüket, tudásukat. A városban nagyjából hetven szambaiskola működik, amelyeket szigorú hierarchia alapján hat osztályba sorolnak. Ezek versengenek egymással az első helyért.

Míg az alacsonyabb minősítésű csoportok az utcán karneváloznak, addig az elit iskolák a Sambadromóban vonulnak fel estéről estére. És hogy mi az a Sambadromo? Egy különleges felvonulási hely. Kicsit stadion, kicsit tribün jellegű. Nem a megszokott kör vagy ovális formát kell elképzelni. Egy olyan útról van szó, amelynek két oldalát állandó lelátóhelyek szegélyezik. Az út egyik végén bemasíroznak a csapatok, a másikon pedig kiszambáznak. A lelátókra ugyanúgy jegyet lehet váltani, mintha csak egy sportrendezvény lenne egy arénában. Az épületet a világszerte ismert brazil építész, Oscar Niemeyer tervezte, és 1984-ben adták át. És bár a feljegyzések szerint az első karnevált 1723-ban rendezték Rióban, a karneváli tömegnek és a szambaiskoláknak egészen a 20. század végéig nem volt hasonló, állandó felvonulási területe.

Ha tehát valaki éppen a karneváli időszakban jár a brazil nagyvárosban, feltétlen keressen fel egy helyi programirodát. Lehetséges, hogy valamelyik hétköznapi esti felvonulásra minden további nélkül kap belépőt. Ez személyes tapasztalat. Ugyanakkor a záró műsorra nehezebb jegyhez jutni. Egyrészt erre kíváncsiak a legtöbben, hisz ilyenkor már a győztesek vonulnak, másrészt épp ezért jóval borsosabbak az árak. Mindemellett természetesen online elővétellel is lehet próbálkozni.

Fergeteges kavalkád

A műsor tulajdonképpen maga a szambaiskolák felvonulása. Két vonulás közötti rövid szünettel. Egy menet több száz méter hosszú is lehet, attól függően, hogy az egyes iskolák hány fővel, kocsival, egyéb kiegészítővel koreografálták meg műsorukat. A színes, csillogó jelmezekbe bújt táncosok és statiszták a szamba ritmusaira lejtenek végig az aszfalton. A menetben hatalmas, káprázatosan feldíszített kocsik gördülnek egymás után (ezeket egyébként maguk a résztvevők tolják). Fontos kellékei az egyes koreográfiáknak, hisz rajtuk további táncosok riszálják testrészeiket élénk színű ruháikban. És míg az első kocsi, megannyi táncossal eltűnik a szemünk elől, az utolsó épp csak megérkezik a Sambadromóba.

Minden csapatnak megvan a saját koncepciója, amely köré felépíti műsorszámát. Elkalauzolhatnak a Vadnyugatra vagy akár Afrikába is. A zene mindaddig harsog a hangszórókból, míg a menet utolsó tagja el nem hagyja a vonulási teret. A karneváli menet azonban lecövekel időnként egy-egy ponton. Egyrészt a nézők kedvéért, másrészt, hogy a csoportok ne torlódjanak egymásra. A legtöbb időt mégis a zsűri VIP-páholya előtt tölti. A táncosok ekkor igyekeznek megmutatni tudásuk legjavát, és produkciójukkal próbálják lenyűgözni a szigorú bírákat.

Egy szimpla hétköznapi este is igazi örömünnep ilyenkor. A felvonulás sötétedéskor veszi kezdetét. Megállás nélkül érkeznek az újabb és újabb csapatok. Éjfél körül aztán, amikor a huszadik monstre előadás is lement, az addig lelkes turista is lanyhulni kezd. A kitartók ugyan végig maradnak, a fáradtabbak hazafelé indulnak. Ha a távozás mellett döntenénk, érdemes a “színpadi” bejárat felé elhagyni a helyszínt, mert akkor a színfalak mögé is be lehet kukkantani. Az aznapi program végére kerülő iskolák táncosai elcsigázva várják, hogy sorra kerüljenek. Többen a betonra heverednek, mások csak üldögélnek. És ez a jelenet nap mint nap ismétlődik, egészen a zsűri eredményhirdetéséig.

A zsűri végül hamvazószerdán hirdeti ki a verseny győzteseit, ami idén február 14-re esik. Február 17-én szombaton a legjobb helyezést elért iskolák újra felvonulnak, és hivatalosan is véget ér a riói karnevál. A jelmezek visszakerülnek a raktárakba, a hatalmas karneváli kocsikat betolják Rio külvárosi részén egy hangárba.

Írta: Födő Tamás

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!