Dubaj egy olyan desztináció, ami tele van ellentmondással. Hagyomány és csúcsmodern technológia. Vallásosság és világi hívságok. Helyi lakosok és bevándorlók. Kelet és Nyugat.
Épp ezért néhány érdekességgel tegyük tisztába, hova is utazunk, ha már a repjegyen gondolkodunk.
1. Mekkora és hányan lakják?
Első és legfontosabb, amit Dubajról tudunk kell, hogy az Egyesült Arab Emirátusok hét emírsége közül a második legnagyobb. Tulajdonképpen egy szövetség tagállama. Területén Budapest nyolcszor férne el. Jóllehet, egyelőre több a be nem épült, sivatagi rész, mint a lakott.
Dubaj a legnépesebb emírség. Lakossága lassan eléri a hárommillió főt, amelynek 80 százaléka bevándorló, és csupán 20 százaléka helyi lakos.
A helyiek mindenben kiváltságosok. Az állampolgárok alanyi jogon havi háromezer dirhamot kapnak az államtól. Gyakorlatilag dolgozniuk sem kellene. Emellett 23 évesen jár nekik egy darab föld, rajta egy házzal. Nem kell költeniük sem vízre, sem telefonra. Az is jár nekik. Számukra ingyenes az oktatás és az egészségügy. És ha mégis munkára adják a fejüket, ami csakis minőségi lehet, ugyanazért a munkáért a többszörösét kapják, mint a külföldi munkaerő. És még adózniuk sem kell.
Gazdagságának forrása ma már nem a kőolaj- és földgáz-kitermelés. A dubaji uralkodócsalád hamar felismerte, hogy lépnie kell, ha nem szeretne “koldusbotra” jutni a készletek kimerülésével. A nemzeti vagyont turizmusba, ingatlanpiacba, pénzügyi szolgáltatásokba fektetik. Amellett a dubaji fejlesztéseket Abu-Dzabi is támogatja saját kőolaj-bevételeiből.
2. Mit vegyek fel?
Az Egyesült Arab Emirátusok, tehát Dubaj is, muszlim-szunnita vallású. Dubaj mindemellett kozmopolitább (ha lehet ilyet mondani), hisz a bevándorlók miatt más világvallások is jelen vannak. Főleg keresztények és hinduk. Számukra engedélyezett saját vallásuk gyakorlása bizonyos keretek között, de a vallás terjesztése tilos.
A muszlim vallás és szokások miatt gyakran felmerül a kérdés, vajon hogyan szabad öltözködni és hogyan kell viselkedni egy iszlám országban. Erről hasonló és részben eltérő információk is keringenek a neten. Alapvetően egy szigorúbb muszlim országban nőknek és férfiaknak egyaránt számos testrészüket kell takarniuk. Még az Emirátusokon belül is változó az öltözködéssel szembeni tolerancia. Dubaj ebből a szempontból is megengedőbb.
Bár sokan figyelmeztetnek útleírásukban arra, hogy még férfiak részére is erősen ajánlott a térd és váll takarása, a helyi szálloda recepciósa megnyugtatott afelől, hogy a turista nyugodtan közlekedhet rövidnadrágban, pólóban és szandálban. Persze, kerülni kell a kirívó öltözködést. Főleg a nők mély dekoltázsát, “alig ruháját” nézik rossz szemmel (nyilván, az arab férfiak egyúttal vizslatják is a ledérebb nyugati nőt). A strandon aztán pláne előjön a különbség. A muszlim nők fekete csadorban üldögélnek, mellettük a más vallású nők bikiniben napoznak.
Ha már öltözködésről van szó, muszáj megemlíteni, hogy a helyi férfiak zöme fehér lepelben jár. Ez a kandura. Fejükön kendő, többnyire fehér vagy piros, apró kockás. Lábukon pedig papucs vagy saru. Persze látni edzőcipőt is. Két Dubajban élő muszlim férfi közül onnan lehet tudni, hogy az egyik helyi, hogy az illető rettentő ápolt. A turisták szeretik feltenni a kérdést, vajon a kandura alatt hordanak-e valamit. Nos, állítólag alsónadrág és póló mindenképp van a lepel alatt. Erre számomra bizonyíték, amikor az egyik plázában konkrétan bárki megállapíthatta, hogy a járókelő aznap csíkos alsót vett fel.
Dubajban a muszlim nők többnyire fekete csadort viselnek. Őket megfigyelni sokkal kockázatosabb. Pláne egy férfinak. Szóval feltűnően semmi esetre se bámészkodjunk. Ennek ellenére vannak helyzetek, amikor egyértelművé válik, sok helyi nő a csador alatt is divatos cipőt és ruhát hord. Nem véletlenül van jelen Dubajban az összes nagy világmárka, exkluzív divatcég.
Egy rendkívül érdekes előadás során, amelyet a Jumeirah mecsetben egy önkéntes muszlim nő tartott, azt is megtudtam, hogy egyébiránt az arc eltakarásának praktikus okai is vannak. A sivatagi homok és az égető napsugarak ellen véd a hosszú ruha, a fátyol vagy egy maszk szerű kiegészítő (afféle korabeli napszemüveg-helyettesítő). Ma már erre nincs szükség, tehát az arc és test takarásának szimplán vallási okai vannak. Ami viszont tovább bonyolítja egy európai számára a helyzetet, hogy a nők között sokan fedik az arcukat, sokan nem, és olyanok is akadnak, akik csak a fekete leplet tekerik magukra, mintha csak egy talár lenne, hosszú hajukat azonban közszemlére teszik.
3. Mit nem lehet?
Ez egy fogas témakör, mert az iszlám társadalom mégiscsak jóval szigorúbb normák szerint él, mint akár egy vallásos keresztény közösség. Alapvetően tisztában vagyunk vele, hogy például sertéshúst nem esznek. Ez így van Dubajban is. Viszont eszméletlenül finom ételeket készítenek más alapanyagokból. Borjú, bárány, csirke, ilyen-olyan humusz, palacsintaszerű édesség.
Az is nagyjából közismert, nem isznak alkoholt. Sajnos, ez a szokás Dubajban ugyanúgy érvényben van. Sőt, nagyon szigorúan veszik, hisz a turistahadak által megrohamozott plázák szupermarketeiben sem kapható alkohol. Pedig, talán rémlik, hogy bezzeg Törökországban még sört is gyártanak, hiába muszlim ország. Sőt, pálinkájuk is van, a Raki. Úgy tűnik, muszlim és muszlim ország között ebben is van különbség. Állítólag szórakozóhelyeken mégis hozzá lehet jutni, és szintén állítólag szeszes italra szakosodott boltok is vannak, ahol kizárólag engedéllyel lehet vásárolni. Én őszintén bevallom, egyiket sem kutattam fel, és a szálloda bárjában sem próbálkoztunk. Az tény viszont, a vacsora során nem ajánlották fel az itallapot.
Ebben a már-már multikulturális muszlim városban rengeteg a rendszabály. Talán a vallás szigorú előírásaiból adódóan is, talán azért is, hogy a sokféle ember rendben és rendezettségben élhessen együtt. A tisztaság általában szembetűnő. Szóval még véletlenül se szemeteljünk. A metrót a végállomásán például azonnal végigszaladják a takarítók, és csak az után indul el visszafelé. Ugyancsak a metróban van nőknek és gyerekeknek kialakított szakasz is. Valójában egy egybefüggő szerelvény elején, egy vonallal húzzák meg a határt a nők és a többi utas között. Néhány kocsi elején létezik Gold Class-nak minősített rész. Az állomáson a peronon is jelzik, hogy melyik ajtó fog ott nyílni. Aki azonban gyanútlanul mégis oda száll fel, 100 dirham büntetést kockáztat. Persze, ha rajtakapják. Mert ellenőr ritkán jár. De jár, méghozzá jegyolvasó készülékkel (naná, hogy a kalauz nem a két kis szemével vizsgálja, aznap lyukasztották-e a papírjegyet).
Egy ott élő ismerőstől tudom, a közlekedésben is szigorúan veszik a sebességhatár átlépését, és mindenféle áthágást. Parkolni is csak a kijelölt helyen és irányban, illetve parkolóórába bedobott díj ellenében lehet. Aki autóbérlésen töri a fejét, annak ezt mindenképp tudnia kell. Egyébként minden autóút gyönyörűen aszfaltozott, és gyakran kétszer több sávos. Az emirátusokat átszelő főutat például kétszer hat sáv alkotja.
Egy nyugati turistának sok minden természetes. Természetes, hogy van, vagy hogy szabad. Ilyen az is, hogy a mi világunkban az erotika, a szex többféle csatornán elérhető. Na, ez Dubajban azért nem így van. Bizonyos alkalmazásokat és szexuális tartalmú vagy egyenesen pornóra szakosodott oldalakat blokkolnak. Megkockáztatom, a felhasználók szokásait ilyen szempontból nyomon követhetik.
Kicsit ide vág, hogy közösségi helyeken nem nézik jó szemmel, ha párok csókolóznak. Bár én rajtakaptam egy helyi párt, ahogy egy metróállomás eldugottabb felén diszkréten csókot vált. Könnyen tették, a nő arcát nem fedte lepel. Ugyanakkor bennünket, nyugatiakat gyakran foglalkoztat az a kérdés, vajon egy muszlim férfi és egy muszlim nő láthatja-e egymást házasság előtt. Egyáltalán hogyan választhatnak párt? Egy helyi informátorunk szerint ez úgy történik, hogy a férjjelölt egyetlen egyszer meglátogathatja a számára kiszemelt arát, és egyetlen egyszer megnézheti a portékát. Akkor, azon nyomban még eldöntheti, fejest ugrik-e a kapcsolatba, vagy más jelölt után néz.
4. Más dimenziók
Dubajt szokás úgy emlegetni, mint a felnőttek játszóterét. Ennek van valóságalapja. Elsősorban jobbnál jobb szállodái, plázái, élményparkjai miatt. Volt egy olyan érzésem, mintha a tömérdek gazdasággal nem tudnának mit kezdeni, ezért mindenből a legre törekednének. Itt adták át 2010-ben a világ legmagasabb épületét, a Burj Khalifát. A 828 m magas felhőkarcolónak 163 emelete van, és 124. emeletén található a világ legmagasabban fekvő kilátója. (Nálunk ilyen magasság a Mátrában vagy a Bükkben található.)
Dubaj arról is híres, hogy a tengerre különböző alakzatú szigeteket épít. A pálmafa-sziget a legismertebb közülük, amelynek végén egy hatalmas luxusszálloda, az Atlantis terpeszkedik. Gondoljunk csak bele, micsoda földmunka kellett ahhoz, hogy a víz helyén egy olyan földdarab emelkedjen, ami elbír egy ekkora monstrumot.
A giga méretű plázákról, vagyis mall-okról sem szabad megfeledkeznünk. Kilométer hosszan gyalogolhatunk és shoppingolhatunk bennük. Különlegességüket azonban sokkal inkább egy-egy látványosságnak köszönhetik. A Mall of Emirates épületében található a világ talán egyetlen fedett sípályája. A hőséghez szokott arab családok itt élvezhetik ki a tél örömeit. A Mall of Dubai pedig egy óriási akváriumnak és vízalatti állatkertnek ad otthont.
Dubajban a közlekedés is gyorsan fejlődik. Két vezető nélküli metró és egy villamos erre a bizonyíték. Minden klimatizált, még az útszéli buszmegállók is, ahova be lehet menekülni a nap és hőség elől, és magunkra lehet csukni az ajtót. A metróállomásokról tekervényes, légkondis folyosók vezetnek egyes toronyépületekbe vagy a plázákba. Télen minden további nélkül lehet az utcán sétálgatni, de a nyári 50 fokban életmentő a klimatizált folyosó.
És ami egészen szembeötlő, az a folyamatos építkezések. A munkálatok nem olyan tempóban haladnak, mint Magyarországon. Itthon egy társasházat gyakran nem adnak át időben, és ezt a vevőnek tudomásul kell vennie. Mindeközben Dubajban egy egész felhőkarcolót húznak föl. Éjjel-nappal dolgoznak, nincs leállás. Kivéve a pénteki pihenőnapon. Merthogy ott péntek a mi vasárnapunk.
Még hosszan lehetne sorolni, az Egyesült Arab Emirátusok miben más. Sokkal egyszerűbb, ha minderről saját szemünkkel győződünk meg. Manapság elérhető távolságba került ez a mesevilág, hisz Dubajba közvetlen fapados járattal is eljuthatunk.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!