Kik azok a szextündérek? Mivel foglalkoznak? Tényleg élvezik a munkájukat? Feldúlják egy család békéjét vagy épp ellenkezőleg? Tabudöntögető interjú következik Rona Fire írónővel.
Szinte a kezdektől fogva olvasom a Sorskerék blogot, nagyon szeretem a novellákat és a sima bejegyzéseket is. Amikor megtudtam, hogy a szerzője, Rona regényt írt nem mindennapi élettapasztalatából merítve, azonnal rohantam a könyvesboltba. Kissé szemlesütve kértem meg az eladót, hogy vegye ki a kirakatból a Vörös glória – egy valódi örömlány felemelkedése című könyvet. Mit sem törődve a tömeggel, már a HÉV-en elkezdtem olvasni, otthon pedig egyetlen éjszaka alatt kivégeztem. A kiváló stílussal megírt sztori egy olyan világ mélységeit és magasságait mutatja be, amelyről korábban csak sejtéseim lehettek. Kíváncsi lettem a valóságra a Szabina nevű főhős története mögött.
Rona Fire legújabb könyvét dedikálja
Igazából szerelem. Az egyik kedvenc filmem nyitójelenete ugrott be a könyved első bekezdésénél. Véletlen vagy szándékos a párhuzam?
Teljesen véletlen az egybeesés. Sokáig töprengtem azon, mi legyen a nyitójelenet a könyvnél, mennyire kezdjem „Ádámtól-Évától”. Aztán egyszer csak beugrott ez a reptéri jelenet, ahol annyi érzelem sűrűsödik egy viszonylag kis területen, hogy tökéletes tükörképe a Szabinában dúló káosznak.
Te nyíltan vállalod az örömlány múltadat, a könyved cselekménye jórészt a saját élményeidre épül. Egy ennyire intelligens, művelt és nem utolsó sorban tehetséges nő miért vágott bele ebbe a munkába? Tényleg nem találtál jobbat? Vagy a viszonylag gyors pénzszerzési lehetőség minden más szempontot felülírt?
Nos, igazából egyik sem és mindegyik. Életem során többször is dolgoztam a szakmában és talán az egyetlen közös minden kezdésben, hogy meglehetősen magam alatt voltam, amikor belecsöppentem újra és újra a pénzért vett szex világába.
A rendszeres és változatos szex aztán kihúzott a depiből, a viszonylag könnyen megszerzett pénz lehetővé tette, hogy kényeztessem magam, ráadásul ehhez nem kell semmi más, csak én, még a négy fal közül sem kell kimozdulnom, hogy végezhessem.
Az én jellememhez mindezek a feltételek amúgy is közel álltak, így számomra kényelmes meló volt, de azért tudok jónéhány olyan lányt, akik a fizikai részéhez nehezen alkalmazkodtak. Nekik a vendég mindig csak kötelesség maradt, én viszont szinte mindig élveztem a kalandjaimat.
Emellett büszkeséggel töltött el az, hogy tehetséges, jó szolgáltatóvá váltam. Ez volt az első munka, amiben igazi sikerélmény ért.
Számomra eddig elképzelhetetlen volt, hogy ezt a munkát is lehet élvezni. Biztos voltam benne, hogy ez egy fikciós elem a regényben.
Egyáltalán nem! Én az esetek 95%-ában élveztem a helyzetet. Jó volt a változatos szex, illetve az, hogy a hirdetésemen keresztül kommunikálhattam a vendégekkel rendszeresen. Megírhattam, ha valami új ötletem támadt, amit szerettem volna kipróbálni, mert mindig akadt rá jelentkező.
Emellett nagyon sokféle, érdekes embert ismertem meg, akikkel ezerféle dologról beszélgettünk a második menet előtt… vagy helyett.
Forrás: pixabay.com
Sokszor mentem ki címre is, ahol pezsgővel, vagy borral, oldott hangulatban várt a pasi és a szex mellett a szórakozásban sem volt hiány. A törzsvendégekkel együtt lenni pedig olyan volt, mint egy otthonos, jól bevált szeretőt tartani.
Ha megismersz valakit, és feltárod előtte a múltadat, mik a reakciók? Megvetés, kíváncsiság, szánalom? Valahogy az az érzésem, hogy egy bankrabló társadalmi megítélése is jobb ma Magyarországon, mint egy szextündéré.
Ez biztosan így van. A rablókat, maffiózókat mindig övezi a „rosszfiús”miliő, a férfiak együttéreznek, a nők rajonganak, mert belénk van kódolva, hogy imádjuk a veszélyes dolgokat.
Egy örömlány azonban azért vált ki állandó megvetést, mert a nők ellenfelet látnak bennünk, a házasság romba döntésének okát, a férfiak pedig sajnálni igyekeznek, így megbékítve a lelkiismeretüket, amiért igénybe veszik a szolgáltatást.
Annak ellenére, hogy sokszor történelmi jelentőségű döntésekbe szólhatott bele egy-egy kurtizán, sosem fogja a társadalom elismerni a szakma létjogosultságát. Vannak korszakok, mikor a nők elfogadják, természetesnek veszik, hogy a férfi félrejár, szeretőhöz, bordélyházba. Most, sajnos, épp nem ilyen időket élünk.
Szabina problémái ezzel kapcsolatban teljesen valósak. Olyasmit írtam meg, amin én magam keresztülmentem a munka során. Az embernek nem sok választása van, ha ezt a munkát végzi és mellette pasizni szeretne. Ezt nem lehet óvatosan beadagolni, nem lehet szépíteni, csupán két megoldás létezik. Vagy őszinte vagyok és magányos, vagy hazudok és kapcsolatban élek. Én mindig az előbbire szavaztam, képtelen lennék napi szinten a szemébe hazudni annak, akit közel engedek magamhoz.
Az a benyomásom, hogy a könyved legitimálja az ősi foglalkozást, sőt, helyenként egyenesen népszerűsíti azt (pl. könnyű pénzszerzési lehetőségként mutatja be). Olyannyira praktikus tanácsokat tartalmaz a történetbe ágyazva, már-már úgy éreztem, a leendő örömlányok kézikönyvét forgatom. Ez mennyire volt tudatos a részedről?
Nem célom, hogy kineveljem a következő szextündér nemzedéket, sőt, aki engem megkeresett, hogy szeretné ezt csinálni, azt általában lebeszéltem róla. Annak ellenére, hogy élvezetes meló és tényleg szépen hoz a konyhára, mégsem könnyű. Sokmindenre kell odafigyelni, több szinten megfelelni és erre nem mindenki alkalmas.
De, ha már valaki eldöntötte, hogy ezt akarja csinálni, akkor legalább legyen valami halvány fogalma arról, mire számíthat.
Forrás: pixabay.com
Viszonylag sok riportot, tanulmányt olvasok a prostituáltakról, szinte mindegyikben visszatérő motívum a kiszolgáltatottság, a kihasználás, a megalázás (betegen is dolgozniuk kell, elszedik a pénzüket, bántalmazzák őket, stb.). Ehhez képest a te könyvedben nagyon rózsaszín a kép, még egy strici sem lép színre benne, a lányok a maguk urai, kulturált körülmények között dolgoznak. Mi a véleményed, kik vannak többségben Magyarországon?
Kiváló kérdés a fogalmak tisztázására. A prostituált számomra az, akit elrabolnak, kényszerítenek, esetleg lelki terrort alkalmazva éltetik abban a hitben, hogy a stricije nélkül életképtelen és nem menne semmire.
Sajnos, mivel rengeteg fiatal lány tengődik gyermekotthonokban, ahonnan 18 éves korukban többnyire szélnek engedik őket, így azt hiszem, van egy alapvető réteg, aki az utcán köt ki, mert nem tudja, hogy másképp is lehet. Viszont, ők vannak kevesebben.
Csak Budapesten ugyanis többszáz lány dolgozik, ideális körülmények között, magának, vagy egy „manager” segítségével. Számomra ők az örömlányok, vagy szextündérek.
Itt kell tisztáznunk egy másik kényes fogalmat is: egy örömlány menedzsere nem különbözik egy zenei, vagy könyv-, esetleg sportmenedzsertől. Klasszikus üzleti megállapodás van közte és a lány között, feladatokkal és elvárásokkal mindkét fél részéről. Szó sincs arról, hogy elszedné a pénzt, vagy zsarolná a lányt, ellenben nagyon sokat segít azoknak, akiknek egyedül túl nagy falat lenne mindenre odafigyelni. Nem csak lakást kell bérelni, de kezelni a hirdetéseket, fizetni a rezsit, sőt, ami a legfontosabb, megteremteni a biztonsági hálót. Hisz mégiscsak egy idegent engedünk be az „otthonunkba”, a testünkbe.
Mit gondolsz, mikor „jár jobban” egy feleség? Ha a férje szeretőt tart, vagy ha örömlányhoz jár? A regényedben is felbukkan ez a dilemma…
Egy feleség akkor jár a legjobban, ha őszintén, nyitottan reagál a férje ágybéli kívánságaira és nyíltan megosztja vele a sajátjait. Azt is, ha nincs. A szex az alapköve egy kapcsolatnak, a legtöbb házasság ma is a szexuális diszfunkciók miatt megy tönkre, hiába hangoztatnak az emberek mást.
Kompromisszumot kell kötni az ágyban, engedni a férfinek, hogy kiélje a vágyait, megtanulni odafigyelni a másikra. Egy feleség azzal nyeri a legtöbbet és úgy érheti el, hogy hűséges maradjon a férje, ha a munka, a háztartás, a gyerekek után nem ájultan borul az ágyba, hanem hajlandó egy kis időt kettesben is eltölteni a férjével.
A férfi a ház és a gyerekek megteremtése után ne kerüljön parkolópályára, ne csak „apa” legyen belőle, maradhasson meg férfi. Ez pedig a feleségen múlik.
Ha viszont már megtörtént a baj, vagy a feleség úgy érzi, ő szexuálisan kimerült, akkor engedje el a férfit máshova. Ne fenyegesse válással, vagyonelkobzással, vagy, ami a legrosszabb, azzal, hogy ellene fordítja a gyerekeket, csak mert a férfi enged az egyik legalapvetőbb biológiai szükségletnek.
A valóságban is sok olyan vendégem volt, akinek nem is igazán a szex hiányzott, hanem a törődés, az odafigyelés, az, hogy valaki végighallgatja és közben simogatja.
Nekem régóta ez az egyik vesszőparipám, mert úgy vélem, sokkal több sikeres házasság lenne, ha a nők a nagy feminizmus jegyében kicsit igyekeznének jobban nők maradni és odafigyelni arra, akit életük párjául választottak.
Hogy a kérdésre is válaszoljak konkrétan, egy örömlány mindig kevésbé problémás választás. Nem fogja váratlanul hívogatni a férfit, nem rendez féltékenységi jelenetet, nem akarja, hogy a férfi elváljon, egyszóval, egy jó szolgáltató mindig tudja hol a helye és neki ez ugyanolyan érdeke, mint a férfinek.
Forrás: pixabay.com
Szinte művészi szinten írsz a testi szerelemről, nagyon választékos a nyelvezet, amit használsz. Szóismétléssel alig találkoztam. Felmerült bennem, hogy írás közben nyitva van melletted a szinonima szótár vagy ez már megy magától?
Ez egy igazán vicces kérdés. Nem, nem használok szótárt, viszont nagyon sokat olvasok. Szerintem ahhoz, hogy az ember jó író legyen ez elengedhetetlen. Ha pedig valamiben hiányérzetem támad, akkor olyan témájú könyvet veszek elő. A Vörös glóriában például, amikor Szabina megismerkedik Szilveszterrel, kellettek kicsit romantikusabb szexjelenetek is. Mivel nálam még a mai napig általában durrbelebumm módra történik a szex, kevésbé rózsaszínben, így muszáj volt olyan történeteket olvasnom, amik segítettek abban, hogy hosszabbra sikerüljön egy-egy jelenet.
A regényedben a cselekmény egyik mozgatórugója egy zaklatási ügy. Ezek a jelenetek szintén a saját élményeiden alapulnak?
Nem, szerencsére nem volt részem munkahelyi zaklatásban. Voltak munkahelyi, szexuális kalandjaim, de mind önszántamból. Ez a része a történetnek azért íródott, mert kellett valami nagyon hatásos, valami drámai, hogy Szabina a hétköznapi munkáját odahagyva a szexmunka felé forduljon.
Kérlek, fejezd be az alábbi mondatokat!
A könyvemet nőknek ajánlom, mert úgy gondolom, a lelki fejlődés, amin Szabina keresztül megy a regény lapjain, fogódzót nyújthat, amikor nagyon magunk alatt vagyunk. Rámutat arra, hogy nincs olyan sötét gödör, amiből ne lehetne kimászni egy kis céltudatossággal, akarattal. Emellett a közte és Szilveszter között zajló erotikus jelenetek tuti, hogy senkit nem hagynak hidegen.
A könyvemet férfiaknak ajánlom, mert ők azok, akiket ez a világ közelebbről érint, hisz általában férfiak veszik igénybe a szextündérek szolgáltatásait. Ezért azok számára, akik csak álmodoznak arról, milyen lehet megtenni, a könyv alapot adhat egy teljesebb fantáziához. Azok pedig, akik már valóban is átélték, remekül fognak szórakozni olvasás közben.
Ha még többet akarsz tudni, kattints:
Aki már alig várja Rona Fire következő regényét: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Azt látom, hogy a hozzászólók nem igazán értik, hogy miről is szól ez a könyv, mert teljesen másról beszélnek. Egyébként meg csak azt kérdezném, hogy mennyivel különb az a férfi, aki igénybe veszi az ilyen nők szolgáltatásait, mint maguk a nők. Ne legyünk már ilyen fene nagy hím soviniszták! Ameddig van igény az effajta szolgáltatásokra a férfiak részéről, addig bizony lesznek ilyen szextündérek is. Úgy-hogy nem kell itt senkinek sem beszólogatni, akinek van igénye erre tegye, akinek meg nincs az járjon kirándulni.
Na, de Uraim! Egy úriember még akkor sem kurváz le egy hölgyet, ha történetesen személyes tapasztalatból tudja róla, hogy prostituált.
Szerintem simán csak egy Q-va !!!!
Szerintem simán csak Q-va !!!!
A pénznek nincs szaga!
Háát ja!Valahogy igy van ahogy a hölgyemény a könyvben leirta,bár a könyvét még nem olvastam,valószinű nem is fogom!A könyvben leirtak általában tul vannak szinezve,bár van olyan hölgy sok aki ebben éli ki magát,nincsenek sem előitéletei,sem pedig belenevelt viselkedési normák,nincsen benne visszataszitó e foglalkozásban!Bár sok a veszély is mert sok szexuálisan aberrált pasi is létezik!Aztán van olyan,volt ilyen nőismerősöm aki rá volt erre kényszerülve,mert nem tudta máskép fizetni a havi sárga csekkeket!Elmondta hogy tényleg sok pasi csak simogatást és beszélgetést kért tőle és ezért fizetett de szex nem volt!Aztán sok egyetemista lány van rákényszerülve egypár rövid numerára hogy tudja fizetni az egyetemi tandijat!Vagy ott van sok nőnél,.férfinál a kiváncsiság,mert mindenki esetleg, másként csinálja!ddVégezetül van minkét nem részéről egy házassságban a szexuális kiégés,betegség,megszokás,stb!!
A szextóündér a kúrvák finomabb megnevezése.
Özvegyen megismerkedtem egy nővel,az első randevú uán 50 ezer forintot kért kölcsön,nem vettem fel a telefont többet.
Tündérek pedig nincsenek, csak pénzéhes matrónák !
A szextündér nem pénzért adja oda magát, hanem a közös élmény megéléséért.
Amúgy meg ha a pénz motivál akkor egy utolsó prosti.
Persze felfogáskérdése ez is, de erkölcsi vonatkozásában az érzelem nélküli szex nem más mint egy gyors numera.
Na igen értem “Nem szartok a kútba csak mellé és bele lökitek”