Nagyjából ezzel a dilemmával szórakoztatnak bennünket a Katona József Színház nemrég bemutatott Gogol-darabjában. A Háztűznéző egy klasszikus mű Ascher Tamás rendezésében.
Fekete Ernő egy dunyha alá kucorodva hosszasan tűnődik azon, mégis itt lenne az ideje a nősülésnek. Mi más lehetne az élet értelme? Főleg egy besavanyodott orosz hivatalnoknak. Munkáján kívül ugyanis a fiatalsága végét járó Padkaljoszinnak nem sok öröme akad: a sezlonon való döglés és szolgájának ugráltatása. Az orosz vidéki nihil közepén alig történik valami. Szóval a fiatalembernek igazán össze kellene kapnia magát ahhoz, hogy változzon az élete. A kérdés mindvégig persze az, szeretné-e, hogy változzon. Ha körülnéz a házban, látja, az egész egy szemétdomb. Egymásra hányva a holmik. A rendhez pedig nem elég egy szolga, aki csak gazdája parancsait teljesíti. Igazán csak egy asszony tudna rendet tartani.
Mégiscsak nősülni kéne
A madárcsivitelős tavaszban a vér is pezsegni kezd. Addig a hivatalnok elégedett volt szóra sem érdemes életével és a köré tornyosuló lommal. De a tavasz neki is kezdi összezavarni a fejét. No, meg persze ehhez kell még egy jóbarát is, aki látva az agglegény gondtalan életét, irigykedni kezd rá. Hisz azelőtt ő is így élhetett, de aztán jól elintézte őt a társadalmi elvárás, meg a házasságközvetítő. Itt nyer bizonyítást az a régi mondás: minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak? Rajkai Zoltán ügyködik is rendesen, hogy tutyimutyi barátját (már ha egyáltalán barátja) kiházasítsa. A cél érdekében szinte kicsavarja a házasságközvetítő, Fjokla Ivanovna kezéből az irányítást. Menyasszonyt találni bárki tud, az nem szakma – gondolja ő. Rajkai pedig igyekszik tűzön-vízen keresztülvinni tervét. Folyamatosan veszít barát jellegéből, és azzal párhuzamosan kapja magára a kisördög jelmezét.
Mindeközben Fekete Ernő kiszorul a színről. A darab nagyobbik, középső részében asszisztál, vagy nincs is jelen. Akkor már Jordán Adél körül forog a világ. Ő az a hajadon, akinek kezéért ölre mennének a kérők. Azok a kérők, akiket a házasságközvetítő, Fullajtár Andrea szervezett le. Ennek megfelelően a lomos agglegénylakásból egyetlen színpadi rész elmozdításával át is kerülünk a kereskedő házába, ahova egymás után érkeznek a jelöltek. Egyik furább szerzet, mint a másik. És mind más karakter. Fekete Ernő egy bizonytalan mamlasz, akitől az én zsebemben is kezd nyílni a bicska, mert hogy ennyire szerencsétlen nem lehet valaki (gondolom én).
A Rántotta nevű végrehajtó ugyanakkor határozott, kukacoskodó, kizárólag a vagyonra bazírozik, a nő egyáltalán nem érdekli. Viszont a nevével szükségtelenül tréfálkoznak. A fejemet fogom, amikor bevallja, egyszer Omlettre akarta változtatni. (Ennyire olcsó poén fölösleges – hümmögök.) A nyugalmazott tengerésztiszt szerepében Keresztes Tamás brillírozik. Mozdulatai, mimikája, hanglejtése átgondolt, egységes. Egy pillanatra sem zökken ki. Ám hiába is csalt vigyort az arcomra, egy idő után lankadni kezd figyelmem. A percek csak nyúlnak, és lassan kezdem úgy érezni, tökéletesen céltalan a kérők ilyen hosszadalmas felvonultatása.
És ekkor még nem beszéltem a negyedik agglegényről. Vajdai Vilmos egyetlen kívánsága, jövendőbelije beszéljen franciául. Ez önmagában is elég gyatra kikötés, de Vajdai modorosságával még ezt a keveset is agyoncsapja.
Jó-jó, de lesz esküvő?
Minden pillanat felüdülés, amikor Fullajtár be-belibben a deszkákra. Orgánumával megtöri az agglegények és a hajadon küzdelmét egymással és önmagukkal. Bár Jordán Adél szerepében édesen vicces, egy idő után nála is azt érzem, kezd szakadozni a cérna. A folytonos nebáncsvirágos tipródás a második felvonás végére inkább fárasztó lesz, mintsem előremutató jellemábrázolás. Pedig a jóbarát, Rajkai ármánykodása úgy tűnik, sikerrel jár. Elmarja a lány mellől a többi kérőt, miközben a hajadon fejét is telebeszéli sületlenségekkel. Mintha kizárólag ő lenne járatos az életben. Ekkor már nagyon drukkolok, hogy Fekete Ernő vegye már el azt a sápítozó leányzót. Hadd örüljön Szirtes Ági is, a nagynéni (bár mintha ő senkinek sem örülne, aki nem ugyanúgy kupec, mint ő).
De hiába is várom, hogy a bizonytalan udvarló és a bizonytalan hajadon egymásra találjon, a csattanó elmarad. Végül mindenki élete folyik tovább a megszokott medrében. Hogy a faképnél hagyott menyasszonynak ez jó-e, nem derül ki. Hogy az ablakon át távozó Fekete Ernőnek jó-e? Mindenképp, hisz megkönnyebbülve tunyulhat tovább pamlagán. És hogy a kedves nézőnek jó-e? Mindenki maga döntse el. Én arra jutottam, egy órában, szünet nélkül, néhány fölösleges hosszú perc kivágásával nekem sokkal jobb lett volna.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: