Álljunk meg egy percre, és nézzünk vissza az elmúlt hónapokra. Majd gondoljuk át, mit is szeretnénk 2018-tól. Na, eszünkbe jutott valamilyen fogadalom? Vagy minden rendben volt, és nincs szükség változtatásra?
Dehogynem. Változtatásra mindig szükség van. Mert, ha tökéletesek lennénk, és körülöttünk is minden rendben lenne, talán a Nirvánában, akarom mondani a Mennyországban csücsülnénk elégedetten. Szóval, talán nem véletlen, hogy az újévi fogadalom szokása kialakult.
Mivel ez a téma minden év végén visszatér, kíváncsi voltam, a környezetem mit gondol róla. A legegyszerűbb reakció az volt, hogy fogadalmat tenni hülyeség, semmi értelme. Többen soha a büdös életben nem fogadtak még meg semmit. Aztán ennek van egy továbbfejlesztett verziója is. Nem fogadkozni kell, hanem újévtől függetlenül célokat kitűzni, és azt idővel teljesíteni. Majd, ha megvan, amit elképzeltünk, mehetünk tovább.
(Ehhez az állásponthoz kívánkozik az az észrevétel, mi szerint minden fogadalommal karmát hozunk létre. Főleg, ha képtelenek vagyunk teljesíteni, és csak a levegőbe beszéltünk. De ez, ugyebár, spirituális megközelítés.)
És persze vannak klasszikusok is. Ilyen a dohányzásról való leszokás. Mindenki tisztában van vele, a cigi hazavághatja az egészségünket. Azt is tudjuk, a ruháink és a leheletünk inkább emlékeztet a hamutálcára, mint a virágos rétre. Mégis nehéz végleg a kukába hajítani a cigarettás dobozt. Egyik ismerősöm azóta nem fogad meg soha semmit, mióta egyszer úgy döntött, januártól leteszi a cigit. Aztán ezt az elhatározását csak egy ideig sikerült megtartania.
Még a gyerekek is néha megfogadnak dolgokat. Nem hoznak haza egyest a suliból, másnaptól jók lesznek, jövőre mindenben segíteni fogják szüleiket. De ezek inkább a gyermeki naivitás termékei. A gyerekek megszeppennek, amikor hibáznak, rossz fát tesznek a tűzre, vagy egyszerűen csak elszomorítják a nagyit. Érzik, hogy nem feleltek meg környezetüknek, ezért döntenek úgy, megjavulnak.
Nők körében népszerű a mindenféle étellel kapcsolatos fogadalom. Hopsz, idén kicsit felszöktek rám a kilók. Új mérleg kéne, a régi biztos elromlott. Vagy mégsem? Nem, sajnos, a mérleg hibátlanul működik. A ruhatárat kellene lecserélni? Inkább azt sem. Akkor nem kellene annyi csokit enni. Bingó. Azonban épp egy ilyen fogadalmat bukott el az egyik közeli ismerősöm. Megint csak egy meghiúsult terv. Kitalált hát egy másikat. Miután a sportot pontosan annyira szereti, mint a csokit, arra jutott, 2017-ben 2017 km fut le összesen. Nos, a célkitűzés kevésnek bizonyult. Még van néhány nap az évből, de már 2900 km körül jár.
Aztán akadt olyan nyilatkozó is, aki egy nagyon könnyen teljesíthető fogadalmat eszelt ki. Mindig tetővel együtt tárolja majd műanyagdobozait. Már most izgatottan várom 2018 végét. Vajon egy ilyen csekély elhatározást sikerül-e megvalósítani?
Bármi is lesz a szilveszter éjjelén, tűzijátékok fényében tett fogadalmakkal, úgy hiszem, a legtöbb közülük nem teljesül. Én tehát azok táborát erősítem, akik soha nem mondják azt, hogy soha (vagy soha többé)…
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: