Egy karácsonyfóbiás naplója

Hogyan éld túl az ünnepeket karácsonygyűlölőként? Mit keres egy életnagyságú egyszarvú a fa alatt? Miért is kéne szentté avatni a Grincset? A Last Christmas tényleg a szeretet himnusza? Exkluzív naplórészletre bukkantunk, amiből minden kiderül!

Remete Rezső köszöni szépen, jól van, vígan él és boldogan blogol. A karácsonyi naplójába elsőként a TutiFrankó olvasóinak enged bepillantást.

Forrás: twinsanity.co

december 23. szombat – vásárolni utolsó vérig

“Volt ma egy öngyilkos merényletem. Zárás előtt bekukkantottam az egyik legnagyobb, drogériának álcázott játék- és ajándékboltba. Mit tehet az ember, ha kifogyott a fogkrémből (a közvélekedéssel ellentétben már én sem holmi gyökereket rágcsálok a kellemetlen szájszag ellen, haladok a korral, a sütőporos poént reklámetikai okokból hagyom most el).

Nos, ekkora tülekedést, ennyi kétségbeesetten vergődő kisembert utoljára a netadó elleni tüntetésen láttam. Akkor habzó szájjal az utolsó szabadságjogukat féltették az emberek, most pedig mantraszerűen ismételgetik, hogy de mit vegyek neki? mit vegyek neki? A szerencsésebbikje már megadta magát a sorsnak, és középkategóriás illatszercsomaggal a kézben – holnap se lesz szex ábrázattal – csörtet a kasszák felé. Az idealista azonban még tipródik, mert az nem lehet, hogy nincs egy valamirevaló személyes ajándék az egész kócerájban. Mintha ott hátul láttam volna még néhány feng shui készletet kezdőknek. Kicsit sokallja ugyan a háromezer forintot az illatgyertyáért meg a füstölőért, de legalább rá van írva, hogy Jamie Oliver.

Időnként szánakozó pillantásokat vetnek rájuk azok, akik a fotóautomatánál lihegnek egymás nyakába. Látjátok feleim szümtükkel, mi mennyire előre gondolkodtunk? Ha ki nem fogy a festék az előttem álló Hawaii-képei miatt (hogy rohadjon meg!), holnap este igazán szívhezszóló ajándékot tehetek a fa alá!

Amíg a fényképkedvelők különösebb erkölcsi tartás híján hajba kapnak az utolsó angyalszárnyas képkereten, én elsasszézok a pénztár felé. Azannyát! Inkább hulljanak ki a fogaim, de én ezt a sort végig nem állom.

Forrás: theodysseyonline.com

Átvágtatok a parkolón. Gyöngéden a szemébe nézek annak a nagykéssel hadonászó illetőnek, aki elől elhappolták az utolsó parkolót is, és ezért most különösen intenzíven járja át a karácsony szelleme. Adni jó!

Végül betérek a hiperbe, csak tartanak fogkrémet az akciós kacsamelltől balra, de az új-zélandi bárányfilétől kicsit jobbra.

A pénztárnál itt is hosszú sor kígyózik, a mögöttem álló ajándékvadász ütemesen tologatja a sarkamra a kocsiját, miközben cipőmre olvadt húslé csepeg, nyakamba forró viasz csurran, valahol pedig beakadhatott valamely karácsonyi CD, mert már egy órája azt ciccegi, hogy gév ju máhárt, gév ju máhárt. Na, ma se mosok fogat… (egyébként feltűnt már valakinek az az analógia, hogy sírj a vállamon / a másik oldalon vs. I guess I was a shoulder to cry on?)

december 24. vasárnap – szeretni valakit valakiért

Ez az a nap (az Újév után, mert azt tényleg majdnem mindenki ünnepli), amikor a létező legtöbb személytelen üzenettel / fertelmes videóval tömítik el a WhatsApp fiókodat. Már hajnalban pittyeg a telefonod, látod, ahogy a haver idióta mikulás-sipkában bazsalyog a műfenyő előtt és szelfizik, mintha nem lenne holnap (pedig lesz, ráadásul az is karácsony). A szöveges részben magázódik, pedig ti kezdettől fogva tegeződtök. Innentől már üzembiztosan tudod, hogy ezt az üdvözletet a teljes címlistájára kiküldte, nem csak te jutottál az eszébe egy álmos hajnalon (a takarómat én ilyenkor a fejemre húzom).

Engem csupán Grimbuszka zargat íly módon, a következő üzenetet volt képe bepötyögni az átkozottnak: Emlékszel, Rezső bácsi? Ma van 37 éve, hogy nem találta el a lavinád Papi Tapi meg Nyegleó turistabuszát! 🙂 Hogy van mersze nosztalgiázni az ebadta kölykének! Mintha nem jutna nekem is eszembe minden karácsonykor az a fiaskó. Na, de Taracki Perecke életére esküszöm, idén nem vallok kudarcot! Ma újra nekiveselkedek, és végre elrontom az örömötöket, gaz boldogságkeresők (ha már az a nyomoronc Grincs 17 éve olyan botrányosan elbaltázta és beállt közétek pecsenye szeletelőnek).

Forrás: film.tv

Délután ötkor indulok, állítólag ilyentájban van a legtöbb háztartásban a gyertyagyújtás. Hangtalanul osonok a néptelen utcákon, van zsákomban minden jó (Istenem, hogy fogtok ti csodálkozni).
Észrevétlen belesek egy-egy ablakon, lopakodom, hallgatózom. Látom, ahogy keresztülszúrja a nagybácsi szájpadlását a szálka, a háziasszony tekintetéből pedig könnyűszerrel kiolvasom, hogy mire odaértem a második műszak után a csarnokba, már nem volt afrikai harcsa, csak iszapízű ponty.

Látom, amint a gyerekek titokban lopkodják a szaloncukrot a fáról, a papírjába pedig legót csomagolnak. Látom, ahogy a nagymama tetten éri őket, majd frankón a kukába hajítja a Playstation-t ( és csak a Mennyből az angyal ÖSSZES versszakának eléneklése után vehetik ki onnan). Látom, amint a feldühödött apuka tüzelővé aprítja a fenyőt, mert az nem lehet, hogy az egésznapos farigcsálást követően még mindig ferdén áll a talpban, és idén is ripityára törik a csúcsdísz. Látom, amint beáll a család puccparádéban a kandalló elé, a télapó ruhába öltöztetett kislányok egy életnagyságú plüss egyszarvún lovagolnak (hoppá, ez azt jelenti, hogy valaki már látott egyszarvút az életben?), a fotóról természetesen a járó, beszélő, és alapvető testi szükségleteit meglehetős nyíltsággal kezelő baba sem maradhat le.

Anyuka megkapja a testápoló szettet az egész éves kiváló teljesítményéért (az ékszerbolt már zárva volt, mire odaértem a harmadik műszak után, Jeff Bezos számláját pedig csak nem fogom hizlalni). Apuka fiókja is gazdagodik pár pulóverrel (karácsonyi csúnyával). Nagyinak jut a gyertya+füstölő kombó, az eddigre merevrészeg nagybácsi pedig lakonikusan hozzáteszi: ez ilyen fák sui dolog.

És még Etelka nénit is fel kell hívni Ausztráliában (igen, ott már másnap van, ami tiszta haszon, mert ők akkor ajándékoznak).

A betörők idén baromira nem reszketnek, ellenben Kevin túllövi magát (bejglivel, nem heroinnal).

Forrás: popsugar.com

Tudjátok mit? Nem germózok veletek! Elintéztétek már az ünnepet ti magatok. Haza indulok, mászok, küzdök az elemekkel, leszakad a derekam, mire felérek a barlangomhoz.

Az egyébként micsoda hülyeség, hogy én is, meg a Grincs is hegyen lakunk? Ráadásul havas hegyen! El kéne költöznöm melegebb éghajlatra, ahol még hírből se ismerik a karácsonyt! Sátorozhatnék egy sivatagban is akár! Régóta szemezek a Közel-Kelettel, még a mohamedán vallás felvételét is fontolgatom. A többnejűség vonz, az alkoholtilalom taszít.*

Mindenkinek boldog karácsonyt!”

Aki az utolsó karácsonyon neked adta a szívét: Hovanyecz Teréz

*Ezt igazából Spiró György T-boy című rémovelláskötetének az egyik figurája mondja, ráadásul a mormon vallásról.

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!