Vajon mi a legnehezebb szitu egy magyarnak Kínában? Ha mutogatnak rá az utcán? Vagy amikor alkudni kell a piacon? És mi a helyzet a ruhavásárlással? Hát a magyar ízek? Tejfölt lehet kapni egyáltalán? Szupergyors vonatokról, félbevágott kacsafejről és a megszokhatatlan kínai logikáról beszélgettem valakivel, akinek már tizenéve Kína a választott hazája.
Balázst a középiskolából ismerem, akkoriban még a német nyelvet nyüstöltük kérlelhetetlenül, magas fokon. Ma már a pekingi selyempiacon oktatja ki a szemtelen árusokat, ha palira akarják venni. Kínaiul, naná!
Mi, magyarok imádunk azzal menőzni, hogy az anyanyelvünket szinte képtelenség elsajátítani egy külföldinek. Ilyenkor egy kínai persze csak szerényen mosolyog. Te hogy küzdöttél meg a – szerintem – legnehezebb nyelvvel?
Nézd, a kínai nem az a nyelv, ami csak úgy ragad az emberre. Nincs mit szépíteni, a nyelvtanulás nehezen, igen nehezen indult. Jó adag szorgalom és kitartás kell hozzá. Nos, az élet úgy hozta, hogy nekem egyikből sincs túl sok, így mondjuk a nyelvtudásomra azért nem vagyok büszke.
Mondod te, aki simán lealkuszol egy 1200 jüanos kabátot 150-re, és nem angolul.
Jó, hát eladni éppen nem tudnak (se engem, se nekem hülyeségeket), de olvasni azért csak módjával tudok, írni meg csak akkor, ha van a közelben telefon vagy számítógép. Ezekkel az eszközökkel a latin betűs átírásos bevitellel viszonylag könnyen el lehet boldogulni. Viszont a kiejtésem egész jó. A kínai feleségem mellett legalább ez fejlődött.
Apropó kínai feleség. Online ismeretség talán?
Szigorúan személyes. A kínai nyelvvel még otthon, a fősulin kezdtem ismerkedni, aztán 2003-ban elnyertem egy tíz hónapos ösztöndíjat Pekingben. Életem párjával is ott, az egyetemen találkoztam, és fontos szerepet játszott abban, hogy nem mentem haza. Tizenegy éve vagyunk házasok, a fiunk immáron nyolc éves. Jól számolod, idén van tizennégy éve, hogy kijöttem egy évre Kínába.
Azon belül is Shijiazhuang-ban élsz a családoddal. Jól tudom, hogy magyarországnyi lakosa van?
Fotó: By Khalidshou at the English Wikipedia, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=11395625
Az egyik jegypénztár-csarnok a sok közül.
Ez a különbség a tiszta idő és a durva szmog között (ugyanabból az ablakból fotózva).
Bevallásod szerint még nem tökéletes a kínaid. Milyen munkát tudsz így vállalni?
Nagyon rossz nyomon jársz, ha azt hiszed, fizikait. Angolt tanítok, aminek itt finoman szólva nincs túl nagy presztízse. Olyan, mint Angliában mondjuk a mosogatás. Viszont hatalmas igény van rá, és meg is fizetik. Különösebb képzettség nem szükséges hozzá, elegendő viszonylag jól tudni a nyelvet.
Most tényleg megleptél. És te hol végzed ezt az alantas tevékenységet?
Egy nyelviskolában tanítok 4-12 éves korosztályt.
Akiknek a kedvéért időnként Télapónak öltözöl.
Amennyiben rám jön a jelmez, feltétlenül. Magyar szemmel nem vagyok kiugróan magas, 185 centisre nőttem. Otthon simán jó rám a 2XL-es póló is, itt az 5XL-es is kicsi. Az iskolában én vagyok az egyetlen, akinek nincsen egyenpólója. Sajnos a munkaadóm rendszeresen elfelejti, kivel van dolga, tavaly például megrendelték nekem az egyenméretű Mikulás ruhát. Ami aztán így állt rajtam:
A nadrágszár különösen izgalmas…
Cipőt azért csak kapsz magadra, nem?
Persze, csak nem a boltban. Itt a legnagyobb méret a 44-es. 45-ös cipőből szerencsés esetben van néhány pár. Én viszont közlöm az ötemeletes cipőplázában, hogy 46-os lábbelire lenne szükségem. A válasz az szokott lenni, hogy mintha láttak volna egyet, valahol. Sportcipőt kapni magamra teljesen lehetetlen. Internetes rendeléssel oldom meg, hogy ne kelljen mezítláb járnom, a ruházkodásra pedig ott van a pekingi Selyempiac.
Ahol téged már nem lehet átverni, ugye?
Mivel a Selyempiac alapvetően a nyugati turisták igényeit szolgálja ki, kapok inget, pólót, sőt, még nadrágot is a méretemben. Természetesen minden hamis. Persze, ők állítják, hogy nem, ez a farmer nem utánzat, ez leesett a kamionról. Én meg jól kiröhögöm őket. Eleve szívből utálom azt a lehúzó mentalitást, ami ott uralja az üzletelést. Mindent bevetnek, hogy átverjenek, de tényleg, mindent. Nem jöhetsz ki győztesen. És ezt úgy mondom, hogy folyékonyan beszélek kínaiul, amit az alkudozás során ki is szoktam hangsúlyozni. Hadd lássák, hogy én nem vagyok se turista, se könnyű préda.
Fotó: shoppinginbeijing.com
Mi a titkos módszered?
Az áralku ilyenkor úgy zajlik, hogy az eladó számológépébe püföljük az árakat, így a körülöttünk állók nem hallják, nekem mennyiért adják el a “márkás” holmikat. Az első, 2003-as alkudozásom alkalmával 1200 jüanról indított az eladó, végül 150-ért vihettem haza a széldzsekit. Azóta is pofátlanul alkudozom, de megbarátkozni sosem fogok a módszerrel.
Hiába, ez a nagyság átka!
Nem csak ez. Például meg kellett szoknom az állandó bámulást, a figyelmet. Nem tudok feltűnés nélkül végigmenni az utcán. A felnőttek még hagyján, ők csak szépen csendben megjegyzik, hogy né’ má, külföldi! A gyerekek viszont nem ilyen tapintatosak, ők ujjal mutogatnak rám. De nyilván ezt is ki lehet bírni. Amikor viszont egy pályaudvar WC-jében, guggolás közben jön oda valaki, hogy né’ má, külföldi!, nos, az egy kissé zavaró tud lenni.
Az ám, a híres kínai guggolós WC! Bírják még a combizmaid?
Ez első sorban gyomor kérdése, hogy mennyire bírod a szagokat. Mert itt az öblítés a lassú víz partot mos elv alapján működik, a higiénia érdeklődés hiányában sok helyen elmarad. Amúgy a mellékhelyiség időnként az ismerkedés színtere is. Engem például egyszer egy vadidegen az egyik pláza WC-jében, nagydolog idején szólított meg, hogy legyünk barátok.
Hoppá, micsoda közvetlenség! Akkor könnyű az egyszeri kínaival szót érteni?
Nagyon direktek, azt meg kell hagyni. Egy kérdésre például a világért nem hagyná el a szájukat az a válasz, hogy nem tudom. Itt olyat nem mondanak. Mindenképpen el fogja nekem magyarázni, amit kérdeztem, akkor is, ha halvány lila gőze sincs a témáról. Csak a nonverbális jelekből lehet leszűrni, hogy most ezt a választ figyelmen kívül kell hagyni.
A pekingi nyugati pályaudvarnak tíznél is több váróterme van, ez az egyik. Az emberek 90%-a ugyanarra a vonatra vár.
Ehhez akkor szükséges némi gyakorlat. A kínai gondolkodásmódot amúgy is szokni kell.
Ahogy mondod. Itt szinte elképzelhetetlen, hogy egy probléma megoldásánál A-ból B-be a legrövidebb, egyenes utat választják. Helyette A-ból elindulnak C-be, de félúton mégis inkább D felé fordulnak. Igaz, hogy az egy zsákutca, amit már láttak előre A-ból elindulás előtt, de azért mégis arra mennek, hátha működik majd, mikor odaérnek. Végül pár ilyen kanyar után, remélhetőleg csak kis idő és anyagi veszteség árán, megérkeznek B-be. Magyar logikával ez felfoghatatlan, úgyhogy én azt már rég a szögre akasztottam.
Jól gondolom, hogy időnként rád tör a honvágy? Olyankor mi a taktikád?
Főzök egy jó magyarost. A nagyobb hipermarketekben sok mindent be lehet szerezni, de azért elég szűkös a választék és drága is. Néhány éve viszont felfedeztem egy import nagykert, ami az itteni nyugati éttermek, cukrászdák ellátására állt rá. Havi kétszer bespájzolok náluk, olyankor a kánaánban érzem magam, még szörpöt is kapok. Alap magyar élelmiszert, tehát tejfölt is tartanak, viszont aranyáron mérik: 420 grammért 1800 forintot gombolnak le. Dehát én találékony gyerek vagyok, kifejlesztettem egy tofu-joghurt kombón alapuló tejfölt, ami egész hasonló ízt és állagot ad. Ráadásul megvan kb. 500 forintból.
Ilyesmit szoktam sütni a család örömére.
Amúgy mi a paprikás szalámi – pirosarany – majonézes torma szentháromságban élünk, ha valaki jön éppen errefelé otthonról.
Ha pedig összejönnek a shijiazhuangi magyarok (3 fő)…
…akkor kolbászt töltenek. Erre az új szokásra idén ősszel kaptunk rá, és milyen jól tettük.
Van erre bármilyen megkötés, mint például Amerikában?
Semmiféle szabályozás nem tiltja az otthoni töltést. Hiába, Kínát nem az élelmiszerbiztonságért szeretjük.
Akkor miért is szeretjük Kínát?
Én azt szoktam mondani, olyan itt az életünk, mint egy sebes folyó. Ehhez képest a magyar valóság simán állóvíznek érződik, ahol még a szél sem fúj. Minden eszméletlen gyorsan változik. Itt nem az van, hogy na, akkor vennénk két kiöregedett buszt valahonnan, ahol már nem kell. Hanem mondjuk egyik napról a másikra lecserélnek egész flottákat zsírúj elektromosakra. De az is elképesztő, hogy tíz év után elsétáltam Pekingben a volt munkahelyem környékére, és nem ismertem rá. Persze, nem csak a fővárost fejlesztik. Rengetegszer előfordult itt helyben is, hogy elmentünk kajálni valahová, amikor pedig rá két hétre vissza akartunk menni, már lebontották az épületet is. Szédületes tempót diktálnak.
A feleségem nem győzött csodálkozni, amikor életünkben először Budapesten sétáltunk, és én büszkén mutattam neki a százéves házakat. Az első kérdése az volt, hogy akkor ezeket miért nem bontják le?
Előbb inkább a szupergyors vonatokat vegyük át Kínától. Igaz is, te is szoktál száguldozni?
Kb. 280 kilométerre vagyunk Pekingtől, ami gyorsvonattal nem távolság, egy óra húsz perc alatt oda lehet érni. Mondjuk hallottam én már kínai utast panaszkodni, mert csak 150 km/h-val mentünk 300 helyett. Komolyan fel volt háborodva az illető, hogy mit szöszmötöl a mozdonyvezető.
Persze, a sebességnek ára is van.
A normál, lassú vonatra kb. harmad annyiba kerül a jegy, érthető módon a pórnép is azzal utazik. Ott aztán vannak szagok, ízek, látvány, ami nem mindig kellemes. Viszont igazi party hangulatban lehet része annak, aki nem akar gyorsan a fővárosba érni. Volt már rá példa, hogy disznófüllel, marhanyelvvel kínáltak egy ilyen járaton. Falusi gyerek vagyok, simán megettem. A másik kedvelt eledelüket, a félbevágott kacsafejet ellenben illedelmesen visszautasítottam. A pálinkát viszont udvariasságból muszáj volt felhörpintenem, pedig itt nem az én szájam íze szerint készítik.
Holdújévkor ilyen terülj terülj asztalkám van itthon.
Akkor most tegyük tisztába egyszer s mindenkorra: mennyire autentikus az a kaja, amit a magyaroknak kínálnak a kínai kifőzdék?
Köze nincs az eredetihez. Itt sokkal gazdagabbak az ízek, valahogy jobban ütnek. Otthon mindig azt gondoltam, hogy intenzív ízvilága van a kínai kajának, de az ittenihez képest egysíkú.
Akkor Pesten már be nem tennéd a lábad egy kínai büfébe?
Épp ellenkezőleg, ki nem hagynám a világért sem, én azt az ízvilágot is nagyon szeretem.
Szerencse, hogy így bírja a gyomrod. Mit bírsz még Kínában?
Valahogy kényelmesebb itt az élet. Eleve itt a városok amolyan miniországként funkcionálnak. Más városba, pl. Pekingbe csak valami rendkívüliért megyek, évente kb. 3-4szer. A legközelebbi város is van vagy 100 km-re, de mindegy is, mert tényleg minden helyben van.
A vásárlás nagy része ma már online történik, de akár egy hétvégi hipermarketes bevásárlás is megoldható így. Az étel házhozszállítás egy-két éve nagyon beindult, az otthoni szinthez képest elképzelhetetlen méreteket ölt.
Műszaki analfabétaként pedig azt is szeretem, hogy ha megveszek egy szekrényt, csillárt, akármit, az árban már benne van a beszerelés – összeszerelés is (nem túl drága), nekem gyakorlatilag nem kell bűvészkednem ezekkel. Ezt kifejezetten élvezem.
Ez mind szép és jó. De mi az, ami mégis hiányzik Magyarországról?
Kapaszkodj meg, de nekem hiányzik a magyar közlekedési morál. Kínában bárhonnan, bármikor várható az utakon olyasmi, ami otthon a soha, soha, soha kategória.
A közlekedés nem mindig ilyen hajmeresztő, de bárhol, bármikor pillanatok alatt ki tud alakulni ilyesmi.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen a téren is fejlődik az ország, csak még nagyon nagy út áll előttük. Egy példa: mostanában már átengedik a gyalogost a zebrán, nem dudálják le. Ez tavaly még elképzelhetetlen volt.
Ez egy zebra, jelen formájában funkciójában némiképp korlátozva.
Hiányzik továbbá egyfajta melegség, talán az otthon melege. Magyar szemmel nézve itt olyan rideg minden.
Milyen gyakran látogatsz haza?
Elvileg évente egyszer szoktunk haza menni, de most rekordot döntünk, már három éve nem voltunk. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nekünk mindig minden csak hiányzik. Ha itt vagyunk, az otthoni ízek, ha otthon, akkor a kínaiak (mármint ízek).
Aki talán egyszer majd ellátogat Kínába: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!