Az a helyzet, talán későn szólok, de a karácsonyt több praktikával is le lehet egyszerűsíteni. Mondok néhányat.
Először is tisztázzuk, attól még, hogy a kereskedelem már novemberben az arcunkba tolja az adventi koszorúkat, karácsonyfákat, aranyba öltöztetett angyalkákat, a karácsony lényege nem a vásárlás. Persze, a kereskedelemben trend, hogy a kiemelt ünnepeket már 2 hónappal korábban népszerűsítik. Pedig minél hosszabban tartanak ünnepi lázban, annál kevésbé érezzük át az ünnep mélységét. Magát a nyugalmat, meghitt hangulatot, magunkba csendesedést, egymás és önmagunk iránti szeretetet.
Először is úszd meg az ajándékozást
Az idegbajt először a Black Friday hozza ránk. Saját szememmel láttam, ahogy egy sportboltban hajnal 6-kor tülekedtek az emberek. Képesek egy póló miatt is egymásnak ugrani, ha épp az az utolsó darab. Szóval, a fekete péntekkel indul a karácsony kiforgatása, és a jó nép hisztériába kergetése. Akár ezért is lehetne a nap neve fekete péntek. Merthogy lassan a sírba viszik az ünnepet. Na, de abbahagyom a depizést. Inkább rátérek arra, hogyan lehet kivédeni a totál elmebajt és gyomorgörcsöt, mire szentestéhez érünk.
A legfontosabb téma az ajándékozás. Azt már megbeszéltük, nem azért van karácsony, hogy az összes családtagunknak, rokonunknak, ismerősünknek, kollégánknak, főnökünknek és szomszédnak adjunk valamit. Sokan esnek ebbe a csapdába, és hetekig vergődnek benne. Jaj, de tavaly kaptam tőle valamit, akkor idén nekem is kell adnom! Jaj, de nehogy kifelejtsek valakit! Jaj, de mégis mi a lópikulát adjak? Jó lesz neki egy gyertya… És így tovább, és így tovább. Végül a szerencsétlen áldozatnak nem csak az idegei, de a pénztárcája is rámegy a karácsonyra. Az ajándékozott polcán pedig egy újabb szamovár fog sorakozni.
De tegyük föl, kizárólag a családban ajándékozunk. Úgy valamivel könnyebb dolgunk van. Viszont akkor sem mindig egyszerű az ügy. Mert ott van anyuka, apuka, jó esetben még nagyi és nagypapi, egy vagy két testvér (vagy több), és ha azok nagyok, a testvérek gyerekei. Tehát az álmatlan éjszakák még garantáltak. Egy hónap arról szól, hogy kajtatjuk a plázákat és karácsonyi vásárokat. És a végén persze nem is biztos, hogy megtaláljuk a megfelelő ajándékot.
Természetesen kevesen merik megemlíteni, hogy ez az egész inkább kínszenvedés a számukra. Na, a mi családunk néhány éve gondolt egyet, és véget vetett az évente ismétlődő tortúrának. Ráadásul azóta nemcsak kevesebb a nyűg, és nyilván a kiadás is, de ezzel együtt megszületett novemberi családi játékunk: a nagy húzás! Gondolom, másnak is megvan az iskolai húzás emléke, amikor az osztályban is ajándékoztuk egymást. Ez a családi hepaj pontosan annak a mása. Így mindenki ad és kap ajándékot. Sőt, miután nem tudjuk, ki kit húzott, a fa alatt fognak kiderülni a turpisságok… Ezzel a trükkel rengeteg időt és feszültséget spórolunk meg.
Dekoráció minimális befektetéssel
Aztán a karácsonyi dekoráció is épp elég fejfájást szokott okozni. Ez alatt a lakás díszítését, de akár a csomagolást is értem. Ebben tud segíteni egy másik szuper tevékenység, a közösségi mézeskalács-készítés. Több oka is van, hogy úgy gondolom, egyszerűsíti az ünnepi készülődést. Egyrészt azokkal a barátainkkal gyűlhetünk össze, akik egész évben velünk voltak, és akikkel épp ezért szeretnénk még egy szép délutánt, estét együtt tölteni (de egyébként sehogy sem lehetne besuvasztani a naptárba őket). Másrészt mennyivel könnyebb kalákában gyártani a mézeskalácsokat. Közben forralt borozunk, jókat nevetünk, értékeljük egymás kreativitását. Észre sem vesszük, és a móka végére lesz egy doboz gyönyörű sütink.
Ezt az ajándékok mellé is tehetjük, akár névvel ellátva. De meglephetjük egy-egy szebb alkotással azokat az ismerősöket, akiknek ajándékot nem szántunk, de mégis kedvesedni szeretnénk nekik. Ugyanakkor remek asztali vagy fára akasztható díszek válhatnak a natúr vagy színesre festett és tojáshabbal, meg egyéb tortadíszítővel felturbózott mézeskalácsokból.
Ha a mézeskalács a fülünkön jönne ki, ugyanígy sóliszt gyurmából is készíthetünk egyéb díszeket. Szigorúan egy napos közösségi élmény keretében. Mint anno az oviban.
Karácsonyi vacsi kipipálva
Miután túl vagyunk az ajándékok beszerzésén és a dekoráción, jöhet a karácsonyi ebéd (vagy vacsora). Karácsonykor általában az asztalnál is együtt van a család. Tehát aki megnyeri a családtagok etetését, arra borzalmas feladatok várnak. Összeállítani az ünnepi menüt, végigtalpalni a piacot, sütni-főzni, teríteni… Mondanom sem kell, nem irigylem. Mint ahogy szüleimet sem irigylem ezért. Igen, nálunk mindig a Mamma biztosítja a családi gyűlés helyszínét. Szóval, amire ki szeretnék lyukadni, hogy sokat könnyíthetünk a vendéglátó helyzetén, ha együtt beszéljük meg a menüt, és abból ki-ki vállal egy-egy fogást. Szétoszlik a munka, szétoszlik a kiadás. És még karácsony szelleme is boldog lesz, amiért segítünk egymáson.
És végül, hogy a környezetvédelemnek is kedvezzünk: a csomagolás. Bizony, hiába is egy embert húztunk a családból, vagyis neki igazán semmiség becsomagolni az ajándékát, szemetet akkor is gyártani fogunk. Oké, elismerem, nem vagyok következetes, mert elfekvőben lévő papírokat én is felhasználok, viszont mégis van egy tippem, mivel lehet ezt kiváltani. Ezen felül újabb pont tűnik el a kötelező listáról, mégpedig a csomagolóanyag beszerzése. Remélem, lesznek, akik most meg fognak érteni, és nem törnek ki sikításban. Tadadadaaam: keressünk egy ízléses terítőt (a tuti befutó a karácsonyi mintás), és bugyoláljuk abba az ajándékot, majd kössük át szalaggal. Tudom, ez nem minden méretnél kivitelezhető, de általában beválik. Hát, részemről ennyi tippet tudtam adni ahhoz, hogy a karácsony valóban az ünnepről szóljon!
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek