Mi hiányzik a magyar nőknek Nyugat-Európában? Milyen praktikákkal győzik le a honvágyat? Vajon beérik-e Franciaországban a magyar paradicsom? Lehet-e a német túróból tisztességes túrógombócot főzni? És mi a helyzet az angol tamponnal? A tizensok éve külföldön élő Ingrid, Kata és Dóri válaszolnak ezekre a kínzó kérdésekre, a bejegyzésből pedig az is kiderül, mivel kezelik a náthát a külföldi magyarok.
Egyre többen élünk kalandvágyból a hanyatló Nyugaton, amelyet át meg átrág az imperializmus mételye. A globalizmus szele persze bennünket is megcsapott, ma már a magára valamit is adó kereskedelmi lánc egyenesen kelet-európai termékvonalat vezet be, hogy kiszolgálja – többek között – a magyar migránsokat. Vannak azonban élelmiszerek, amelyeket nem lehet kapni nyugaton, vagy, ha igen, hát nem ugyanolyan ízűek, mint a hazai gyártású társaik. Más dolgokat pedig egyszerűen képtelenség otthonról kicsempészni.
Három belevaló magyar anyukával beszélgettem, akik dacolva a kulturális különbségekkel megteremtették a saját mikrohazájukat.
Ingrid – Franciaország
“Mi nagyon szeretjük a magyar paradicsomot, paprikát, de az itteni fajták a nyomukba se érnek. Eleve a tv-paprika errefelé teljesen ismeretlen, igazi, napérlelte paradicsomot pedig csak elvétve kapni. Neveltem én már magyar vetőmagról paradicsomot, be is érett szépen, de amikor beleharaptam, majdnem elsírtam magam. Hiába, a magyar klíma egyedi és pótolhatatlan!
Nem minden a külcsín…
Paprikamagot is vetettem, ki is hajtott, de sajnos nem nőtt meg a növény. Ezért mi minden látogatónktól igazi, magyar tv-paprikát kérünk ajándékba. Ha otthon járunk, feltétlenül kerül a csomagtartónkba virágméz is. Itt is kapható, de aranyáron mérik, ráadásul egyszerűen nem lehet olyan finom, mint a hazai.
Talán sokan furcsállják, de mi éppen itt, a borok hazájában jöttünk rá, mennyire szeretjük a tokaji aszút. Néhány boltban lehet ugyan kapni szezonálisan, de mi inkább otthonról hozzuk. A francia barátaink is imádják, jópár üveget adtunk már ajándékba. Nagy szükséghelyzet esetén van az aszúnak francia változata is, ez a jurancon, de azért a magyar bor az igazi! Unicumot egyáltalán nem lehet kapni, pedig a franciák körében is nagyon közkedvelt, így azt is hozunk mindig literszámra, ajándékba is. Szeretjük még az egri borokat és a finom magyar söröket, megfázáskor pedig bevetjük a tuti magyar vírusölőt: a békési szilvapálinkát (amúgy megelőzésnek se utolsó)!
Hiányzik még a piaci lángos, az illata, meg a hozzá kapcsolódó hangulat. A férjem már megtanult sütni nagyon finomat, de ha otthon vagyunk, ki nem hagynánk a világért sem. Nem messze tőlünk, a svájci Lausanne-ban van egy magyar férfi, aki árul lángost és kürtős kalácsot is, de még nem látogattuk meg. Na, ez lesz a következő projekt!
Pótolhatatlan a magyar slágertermék, a túrórudi is, mindannyian nagyon-nagyon szeretjük. Sajnos nincsen cukrász-vénám, így még nem próbáltam meg házilag előállítani. Az igazi magyaros termékeknél maradva természetesen kartonszámra hozzuk ki az Erős Pistát is, magyar és francia barátoknak, ismerősöknek ez az egyik legnépszerűbb ajándék. Sok fogy belőle nálunk is. A mezőberényi száraztészának ugyancsak nincsen párja, abból is igyekszünk hónapokra előre bespájzolni. A végére hagytam a kedvencünket: a mangalica termékeket…ezeket pótolni/helyettesíteni képtelenség, otthonról hozzuk és mindig ünnepnek számít, ha eszünk belőle.
Két hungarikum is megfér egy képen.
Mi hiányzik még otthonról? Természetesen a Körös-part, nagymamám kertje, az általános iskolai barátok, barátnők, a békési templomból hallatszó harangszó vasárnap reggel, no és a húsvéti locsolkodás. Itt Franciaországban sajnos nem ismerik az ünnepélyes tanévnyitót és tanévzárót, így a gyerekeim el sem tudják elképzelni, milyen is lehet az. Errefelé szintén nem szokás a névnapok ünneplése családi, baráti körben, pedig nekem nagyon szép emlékeim vannak otthonról. Ami kifejezetten hiányzik nekem, mint többször is díjazott versmondó lánynak, az a szavaló versenyek izgalma, hangulata. A legnagyobb lányom biztosan szívesen indulna ilyesmin, de itt sajnos nincsen rá mód. A férjem leginkább a forró gyógyfürdőzést hiányolja, ezt szintén mindig bepótoljuk, ha otthon vagyunk.”
Kata – Németország
“A jó minőségű pirospaprikát csak otthonról hozom/hozatom. Szeretjük a csirkepörköltet, borjúpaprikást, ehhez mindig magyar pirospaprikát használok. Én megtanultam az itteni krémes túróval túrógombócot készíteni, igaz, kanállal szaggatom, a recepten kicsit változtatni kellett, de ízre olyan, mintha az otthoni túróból készülne. A német férjem révén kétnyelvű a családunk, a három gyerekünknek sokat olvasok magyarul. Ehhez természetesen elengedhetetlenek a magyar könyvek, mesekönyvek. Gyakran kapnak a gyerekek könyveket születésnapra, karácsonyra, én a névnapomra, születésnapomra is magyar könyvet kérek. Biztosan be lehetne szerezni interneten kersztül is, de mivel imádom a könyvesboltok hangulatát, így szívesen veszem meg otthon boltban. Ha már otthon vagyunk, biztosan pakolok be csigatésztát a húsleveshez, pirospaprikát, túró rudit. Évente általában az iskolai szünetek felét otthon töltjük, ez azt jelenti, hogy kb. háromszor jutok el szülővárosomba.
Forrás: pixabay.com
Hogy mi az, ami nagyon hiányzik és nem lehet pótolni? Dunai lány lévén, a Duna illata, a napérlelte gyümölcsök, zöldségek zamata, a meleg nyári esték, amikor egész este kint ültünk a teraszon. Amire pedig tényleg csak Magyarországon kerülhet sor, azok a nagy családi összejövetelek, ahol könnyesre nevettük magunkat.”
Dóri – Anglia
“Mi Londontól délre élünk, a tengerparton, itt úgy hívják: sunshine coast. Ennek köszönhetően egészen ki vagyok békülve az időjárással, a magyar klíma mégis hiányzik egy kicsit. No, nem a negyven fok nyáron. Errefelé nincsen magyar bolt, de vannak egyéb nemzetiségi boltok (pl. török, iraki, orosz), amelyek a növekvő keresletet felismerve tartanak magyar árut. Én nagyon ritkán vásárolok ezeken a helyeken, hiszen amit lehet, igyekszek otthonról hozni. Budapesten feltétlenül kerül a bőröndömbe gríz, pirospaprika és tampon. Grízt itt még nem találtam, vagy csak még nem jöttem rá, mi a lengyel neve. Tampon természetesen itt is kapható, de teljesen más, mint otthon, még nem mertem vele kísérletezni (most vagy más az angol nők anatómiája, vagy szemérmesebbek a magyaroknál).
Tényleg teljesen máshogy néz ki.
Lassan tizenegy éve élek Angliában, megtanultam, hogy szinte mindent lehet pótolni, helyettesíteni, ha máshonnan nem, a lengyel boltból biztosan. Mi az, ami mégis hiányzik? Az nagyon rosszul esik, hogy nem lehetek ott a családi eseményeken (ballagás, szülinapok, esküvők, kerti partik, stb.), nem látom a keresztfiam felnőni, a családom pedig azt nem látja, hogyan cseperednek az én gyerekeim. Nekik például az sem természetese, hogy beugrunk a Mamához. Nekem személyesen hiányzik Magyarország is, a táj, a városok, főleg Budapest. Pótolhatatlanok a barátaim, akikkel közös gyökereink vannak.”
Akinek szintén hiányzik a családja meg a baráti köre: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!