Közhelyes dolog arról beszélni, felgyorsult a világ. De ha onnan közelítjük meg, ez az olvasást és szövegértést is totálisan felforgatta, érdekesebb következtetésre juthatunk.
Miért gondolom? Mert jó ideje figyelem, mi zajlik a virtuális világban. Ott vannak a hírportálok, az online magazinok vagy a blogoldalak (mint ez), és azoknak kialakul, illetve folyamatosan alakul egy olvasótábora. Mivel egy nyomtatott sajtótermékhez vagy könyvhöz nem lehet hozzászólni, nem lehet véleményezni, de még lájkolni sem lehet azokat, teljesen nem is lehet felmérni, az összes olvasni tudó és olvasó ember hogyan olvas. Milyen alapossággal, türelemmel értéssel, megértéssel. Persze, beszélgetésekből le lehet szűrni, egyik fél teljesen mást gondol arról, amit olvasott, mint a másik.
De a leglátványosabb fokmérő mégiscsak az online világ, ahol a cikkíró akár 5 percen belül megkaphatja a magáét. Ez tapasztalat. Tippem szerint akár ezek után a sorok után is gyorsan érkeznek majd a kommentek. Ami önmagában tulajdonképpen jó a blogoldalnak, hisz olvasottsága és ismertsége csak növekszik általa. Ugyanakkor rendkívül rosszul tud esni az újságírónak vagy blogírónak, hisz megrökönyödve nézi, ahogy a hozzászólók előbb csak egymás haját kezdik el ráncigálni, majd nekimennek a szerzőnek is.
Azok a határok is tökéletesen kirajzolódnak, amelyek világnézetek között húzódnak. Ez alatt politikai, vallási, társadalmi látásmódot, beállítottságot is értek. Ugyanazt az egyszerű bejegyzést többféleképpen is képesek értelmezni. Az egyik felordít, micsoda undorító vélemény ez, látszik, hogy betanult szöveg. A másik olvasó pedig igazat ad az írónak. De olyan is akad, aki már annyira elmegy a témától, hogy a szerző kikerekedett szemekkel mered a képernyőre, és kérdezi magától, biztosan az ő cikkéhez akart az illető hozzászólni?
Korosztálytól, nemtől és tanultságtól függetlenül születnek olyan nyilatkozatok, amelyek kiválóan mutatják, gond van a szövegértéssel. Ennek valóban oka lehet a felgyorsult világ. Hisz az online oldalt mobilon is át lehet futni a buszon, két megálló között. Vagy a munkahelyen, kávészünetben, amikor csak gyors szörfölgetésre van idő a webhelyek között. És miután még gyűjtőoldalak is léteznek, ahol több portálról válogatják össze az érdekesebb címeket, szegény netező már a címet látva felháborodhat.
Szerencsésebb esetben gyorsan átfutja a cikket, de akkor is előfordulhat, hogy egy-egy közcímet és egy-egy sort ragad ki. Abból össze is áll számára a mondanivaló, ami durván sérti az ő nézeteit. Mit tehetne mást, megírja dörgedelmes véleményét. Egyesek kulturáltan igyekeznek kifejteni ellenkezésüket, és elítélni a szerzőt, mások egyenesen anyázni kezdenek. A cikkíró meg csak pislog, és nem érti, hol ment félre náluk az információ. Holott a válasz legtöbbször pofonegyszerű. Nem olvasták el alaposan a szöveget.
Ugyanakkor arra is sokszor van példa, hogy ha el is olvasta, nem biztos, hogy megérti a lényeget. Mert nem mindegy, hogy határozatlan vagy határozott névelővel van bevezetve a mondanivaló. Egyik konkrét esetre vonatkozik, másik általánosít. Időnként épp ebből van a félreértés, és utána érkeznek a dühös kommentek, mert néhányan úgy értik, mindenről és mindenkiről véleményez a blogíró.
De fölösleges ezt tovább ragozni. Ami lényegesebb, hogy nem csupán a rohanás miatt csúszhat félre a szövegértés. Hisz a probléma először az iskolában jelentkezhet. Ha akkor nem derül ki, a gyereknek a nehezebb összetett mondatok mumusok, a felnőtt olvasónak sem mindig sikerül kihámoznia az információt a szövevényesebb szövegekből. Pedig ebből sok minden következik. Többek közt az is, hogy akár egy referendumon feltett kérdést sem sikerül értelmezni, és az X-et épp az ellenkező helyre húzza be a szavazó állampolgár.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek