A napokban mutatták be Mészáros Márta új filmjét a mozikban. Az Aurora Borealis – Északi fény nagyon jó értékelést kapott, egyes ajánlók monstre szívfacsarást emlegettek, mások a fordulatokban gazdag családtörténetet emelték ki. Szerencsére nem olvastam kritikát, így saját érzéseimre hagyatkozhattam. Végül azok is annyira összetettek lettek, mint maga a filmcím.
Őszinte leszek: én úgy láttam, a magyar filmművészet az utóbbi évtizedekben elég hullámzó teljesítményt nyújtott. Születtek olyan alkotások, amelyeket ma is emlegetek, de többnyire annyi maradt meg bennem, a filmek gyakran nem a nézőnek szólnak, hanem magának az alkotónak és kritikusainak. Tehát nagyon fanatikusnak kellett lenni ahhoz, hogy minden percet katarzisként és/vagy szórakozásként élhessünk meg.
Mészáros Márta
Mészáros Márta egyike azoknak a jeles magyar rendezőknek, akinek neve hívószó a moziba járók körében. És egyike azoknak a neves művészeknek, akiknek alkotásairól egyebek közt a lassúság, a női sorsok vagy az ötvenes évek eseményei jutnak eszembe. De hogy ne befolyásoljanak ezek az előképek, úgy döntöttem, csak az olvasói értékelés kis csillagjaira hagyatkozom, és persze arra a tényre, Törőcsik Mari az egyik főszereplő.
Az első 30 perc
Mondhatjuk tehát, szinte egy gyermek naivitásával vártam, hogy megjelenjenek az első képkockák. Semmi hátsó gondolatom nem volt, csak egy halvány remény, 2017-ben újra láthatok egy jó magyar filmet. Fél óra elteltével azután ez a halvány remény is erősen megkérdőjeleződött. Forgattam a fejem jobbra-balra, látni akartam, mi lehet a véleményük a mellettem ülőknek. Feltételeztem, nyilván leolvashatom az arcukról, mennyire köti őket le az Északi fény. És sejtésem be is igazolódott: az első fél órában nem csak én jutottam el addig a szentségtörő gondolatig, hogy ha filmvetítésen szünet lenne, megfontolnám a távozást.
Abban 30 percben ugyanis a legfontosabb sikkadt el, maga a történet. Másként megfogalmazva, elég lassúra sikerült az előkészítés. Az alkotó felvázolta az idős asszony (Törőcsik Mari), a lánya (Tóth Ildikó), a lány fiának és férjének élethelyzetét. Még azt is megtudhattuk, Mária (a főhős neve is ugyanaz, mint a színésznőé) Megyeren lakik. Ami mindenképp fölöslegesen nyújtotta a film hosszát, az a lány és férje, valamint fiú és apa közötti szál folyamatos visszatérése. Az idős asszony történetét ugyanis semmivel nem segítette elő, támasztotta alá, és nem volt rá hatással.
Tóth Ildikó
Azóta is azon morfondírozom: de minek kellett Tóth Ildikó mellé egy spanyol férj? De minek kellett eljátszani, hogy az unoka félig spanyol. Magyarul is monoton hangon beszélt, minden hitelesség nélkül. Miért épp azt hittem volna el neki, hogy “apanyelve” a spanyol? Nem kertelek tovább, az apát és fiát úgy, ahogy van, kivágnám a filmből. Semmi hiányérzet és megbánás nem lenne bennem. Sőt! Inkább visszatartják anya és lánya, Törőcsik Mari és Tóth Ildikó közötti játékot. Mert a film ereje inkább abban rejlik.
Megrázó történet, hullámzó egy óra
És természetesen magában a történetben. Mészáros Márta ismét a huszadik század egyik sötét korszakához nyúlt. A második világháború után, az ötvenes évek kommunista diktatúrájában egy fiatal pár Ausztriába szökik. A paraszti származású Mária és az arisztokrata, ezért vidékre telepített Ákos szerelme ugyanis abban a környezetben nem bontakozhat ki. Eldöntik, Nyugaton, a fiú rokonainál próbálnak új életet kezdeni. Csakhogy a fiút a határon lelövik. Mária magára marad, karjában halott szerelmével. De a gyászt megélni sem tudja. Szovjet katonák találnak rá, és erőszakolják meg.
Tulajdonképpen két idősík váltja egymást, keveredik egymással. A jelen és a múlt. Az idős nő kórházba kerül, ott kezdi felidézni saját múltját. Majd a már említett felesleges fél óra után lassan megnyílik lánya felé. Csepegtetni kezdi az információt, majd mindent bevall. Ez az a nagyjából egy óra a filmben, ami végre magával ragadja a néző figyelmét. Néha érzelmeit is. Számomra mégis hiányzott valami. Hogy mi történhetett akkor a fiatal Máriával, és mi lehet a családi titok, amit be kell vallani lányának, nagyjából végig sejthető. Nagy meglepetés nem ér bennünket. Illetve azon sokkal inkább meglepődtem, hogy az az apáca, aki az ötvenes években az osztrák kolostorban segédkezett Mária szülésénél, napjainkban is ugyanott él, és pontosan ugyanannyi idősnek tűnik (megtalálta az örök élet forrását?).
Törőcsik Mari
A film erkölcsi dilemmá(ka)t feszeget. Egy nő hogyan élheti túl szerelme elvesztését, saját megbecstelenítését, hazája és szülei elhagyását. Joga van-e nem szeretni a nemi erőszakból születő gyermekét? Mit tehet vagy nem tehet a gyermekével? Jobb-e titkolni a múlt hibáit? Kárt okoz-e a titok vagy inkább a teljes gyónás rombol igazán? A gyereknek joga van-e tudni mindent saját születésének körülményeiről, arról, ki az igazi apja? Sok-sok kérdés merül még fel a történet kapcsán. És akkor a történelmi háttérről, a szovjet elnyomásról, a megszállásról, az orosz katonák bűntetteiről, a Gulágról még nem is beszéltünk.
Végjáték
Egy óra múltán végre nem lankadt figyelmem. Időnként belefeledkeztem a fiatal lány, Törőcsik Franciska játékába, időnként kizökkentem belőle. Törőcsik Mari azonban még akkor is uralta a vásznat, amikor hallgatott. Igazi színészlegenda, aki ingatag egészségi állapota ellenére dolgozik, és formálja meg az idős nő alakját. Akit az utóbbi években másodszorra láttam mozifilmen meghalni (először a Swingben).
Törőcsik Franciska
Sajnos, Mária halálának pillanatában mellette volt unokája is. Ugyanaz a fiú, akiről azt sem hittem el, beszél spanyolul. Miért is hittem volna el, hogy őszintén zokogna. Csak a szék karfáját kapargatta kínjában, hátha átütőbbé válik alakítása. Én mindenesetre épp ezért voltam képtelen meghatódni. Ezután pedig már csak értetlenül néztem, ahogy az idős asszony lánya még Murmanszkba is elmegy spanyol férjével felkutatni saját apját.
Ez a néhány perc újra fölösleges ragozása volt a történetnek, a feleség és férj kapcsolatának, és persze az északi fény motívumnak. Egyetlen célt szolgált: csodával határos módon előkerült egy kép, amelyen talán Mária vér szerinti lánya mosolyog. Egyébként azóta sem tudtam rájönni, vajon miért ez a film címe és miért ilyen erőltetetten kettős. Csupán homályos sejtéseim vannak róla. Talán az orosz vonal miatt. Talán a megfoghatatlan misztikum miatt. Talán, talán, talán…
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: