A hetven az új ötven, annak minden nyűgjével és mámorával együtt. Életközepi válság? Kapuzárási pánik? Nincs para, jöhet a mesterhármas: új nő, új ház, új kocsi! És még az unokák is jól járnak. Igaz történet.
A harmincadik születésnapomon – nagyterhesen – egyetlen dolgot kértem apósomtól: szeretném, ha a gyerekeimnek boldog nagyszülei lennének. Csípőből vágta rá: lehetetlent kérsz! Kár. Pedig milyen szépen indult a történetük!
Egy faluban születtek és nőttek fel anyósommal a háború utáni Németországban. Alig múltak húsz évesek, amikor apósomnak gyakornoki állást ajánlottak egy cégnél Amerikában. Ekkor már jegyben jártak. Élete nagy kalandjára természetesen anyósom is el akarta kísérni. Csak, ha összeházasodtok – döntött a családi kupaktanács. Mivel mindketten nagyon vágytak az Újvilágba, teljesítették a szüleik kérését, szinte gyerekfejjel beleugrottak a házasságba. Az amerikai út nagyon romantikusan sikerült, egy bogárhátúval kanyarogtak végig a keleti parton. Hazatérés után azonban rájuk telepedtek a szürke hétköznapok, meg a ’68-as hippimozgalmak szele is megcsapta a szívüket, úgy hiszem. Ők mégis kitartottak egymás mellett jóban-rosszban, gyerekeik is születtek, szám szerint kettő. Egyikük a férjem.
Forrás: dress-me-like.com
Amikor először jártam a szülői házban, már nyoma sem volt a hosszú, forró nyárnak. Keserű, szomorú embereket találtam, tele sérelmekkel, sértettséggel, meg nem értett bajokkal és indulatokkal. Közel negyven éve őrölték már ekkor egymás idegeit. Évről évre elviselhetetlenebb lett a hangulat, nőttön-nőtt a feszültség és a harag. Kínszenvedés volt minden látogatás náluk. Egy közös nyaralásunkon olyan ordítozós-vitatkozós jelenetet sikerült produkálniuk, hogy én úgy döntöttem, eddig és ne tovább. Ezután álltam apósom elé a lehetetlen kérésemmel. Tényleg, csakis a születendő gyerekeim érdekében. A válasz mellbevágó volt. Annak mondjuk örültem, hogy kapásból értette, mire gondolok, nem kellett külön elmagyaráznom. Azt viszont fel nem foghattam, miért nem lehet legalább megpróbálni javítani a helyzeten. Honnan is tudhattam volna, hogy egy éven belül radikális változásoknak lehetünk tanúi…
Nem csak a húszéveseké a világ
Egy verőfényes márciusi napon hívott bennünket anyósom a nagy újsággal: apósom új életet kezd, és nem egyedül. Innentől kissé felgyorsultak az események, igazából nem győztem kapkodni a fejem. Azt tudtam, hogy apósom hetven éves létére kiváló kondiban van, és simán letagadhatna tíz évet, de azért ekkora meglepetésre nem számítottam tőle. Elég sokáig tartott, amíg felvakartam az állam a padlóról. Még fel sem ocsúdtam teljesen, máris ott állt a küszöbünkön az új társával. Akit nem igazán sikerült fenntartások nélkül fogadnom, lévén közel húsz évvel fiatalabb apósomnál. A találkozó képtelenségét oldotta cseppet, hogy a járni éppen csak tanuló fiam édesen gagyarászott, csetlett-botlott körülöttünk, lehetetlen volt befeszülni mellette. A délutáni alvás idejére már az is kiderült, mióta ismerik egymást (régóta), és mik a terveik a jövőre nézve (világutazás és örökélet).
Forrás: filmreviewdaily.com
Nagyon, de nagyon nem bíztam ebben a nagy boldogságkeresésben. Akkor sem, ha életemben először végre felhőtlenül boldognak, kiegyensúlyozottnak és fülig szerelmesnek láttam az apósomat. Akinek egyszerűen öröm a társaságában lenni. És aki – remélhetőleg – olyan nagyapja lesz a gyerekeimnek, amilyet elképzeltem nekik. Lassan a barátnője is feloldódott a társaságunkban, a gyerekeim kezdettől fogva szeretettel vették körül. Én viszont egy lyukas garast nem adtam volna azért, hogy ez a nagy lángolás tovább fog tartani néhány hónapnál.
Boldogság második nekifutásra
Törődtek is ők az én megérzéseimmel! Helyette házat vettek és letelepedtek egy mindkettejük számára ismeretlen környéken, csodálatos természeti környezetben kezdték meg új, közös életüket. Érdekes volt az első látogatásunk náluk. Apósom ragaszkodott hozzá, hogy ő főzze az ebédet. Hitetlenkedve figyeltem, milyen otthonosan sürög-forog a konyhában, dobálja a levegőbe a palacsintát, prezentálja hat fő részére a háromfogásos ebédet. Korábban abban is kételkedtem, hogy a mosogatógépet be tudja-e indítani egyáltalán, most meg…tényleg egy teljesen új ember ült le velünk az étkezőasztalhoz.
Forrás: deadline.com
Időközben eltelt hat év. Apósom és az élettársa még mindig együtt; szeretetben, boldogságban, harmóniában telnek napjaik. Túl számos külföldi utazáson és orvosi vészhelyzeten továbbra is egyöntetűen vallják: ők egymásban találták meg az igazit. Apósom kivirult és megfiatalodott, biciklitúrára és játszóházba viszi az unokáit, akik rajongva szeretik őt.
Igaz, hogy kerülőúton, de teljesítette a kívánságomat: boldog nagyszülőket varázsolt a gyerekeimnek!
Akit időnként érnek meglepetések: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: