Napjainkban a versolvasás vagy vershallgatás talán kevésbé általános. Klasszikusaink az iskolában még ugyan tananyag, de kérdés, mennyire érti és szereti meg az újabb generáció a költőket és műveiket. Az Örkény Színház mindenesetre tett egy kísérletet, és bejött neki. Anyám tyúkja c. előadásuk telt házas.
Bár a slam poetry az utóbbi években hazánkban is divatossá vált, azért maga a költészet mégsem általánosan felkapott műfaj. Talán nem is számít trendinek, ha valaki verseskötettel száll fel a villamosra (inkább nyomkodnak okostelefont). Ez a téma egyébként is összetett, hisz rögtön ellentmondásba is keveredem önmagammal. Mert végső soron a mai slágerek szövegét is nevezhetjük versnek. A fiatalok dalokban találkoznak a költészet egy egyszerűbb, köznapi változatával.
Itt talán sokan felhördülnek, milyen jogon merem én egy polccal lejjebb sorolni a mai dalszövegeket. Ám ha tárgyilagosak maradunk, beláthatjuk, egyik szöveg sem Radnóti vagy Weöres Sándor.
A magyar költészet remekművei iskolán kívül ritkán jönnek velünk szemben. Hajdanán az állami tévében legalább ennyit igyekeztek tenni a népművelésért. Biztosan sokan emlékeznek még a Vers mindenkinek öt percére, amikor például Sinkovits Imre Arany egyik versét szavalta. Persze, akkor két adó volt: az egyes és a kettes. Az ország népe akkor is verset hallgatott, ha nem akarta.
Ebben a 21. századi magyar környezetben éppen ezért kihívás újra versekhez nyúlni, és azokat a nagyközönség elé tárni. Mácsai Pál és társulata mégis gondolt egy merészet, és három éve színpadra vitte verses estjét, amelyet néha zenével fűszerezett. Az Anyám tyúkja végül beváltotta a hozzáfűzött reményeket, hisz azóta nemcsak telt házzal megy, de folytatása is elkészült. Így most már a repertoárról választhatunk Anyám tyúkja 1 és Anyám tyúkja 2 közül. Nem tudom, lesz-e harmadik rész, de nem lepődnék meg rajta, miután mostanában közkedveltek a trilógiák.
Az alkotók az első összeállítás sikerén felbuzdulva veselkedtek neki a második estnek. Úgy vélték, annyi minden kimaradt az elsőből, hogy azt mindenképp meg kell még mutatni a világnak. Várady Szabolcs szemezgetett a magyar költők életművéből. Mivel nem egyetlen történet jelenik meg a színpadon, a verseknek egy irányvonal mentén kell követniük egymást. Ezért vezetnek bennünket végig azokon a témákon, amelyek a költőket általában is foglalkoztatták. Megjelenik a költő helyzete és a költészet, a szerelem, a hazaszeretet és a honvágy, az álom, a politika, a család, az aprócseprő hétköznapok, háború és béke.
Mindkét esten a 20. század költészete dominál. Unikumnak mondható egy-egy Berzsenyi, Kölcsey, Balassi vagy Csokonai. Talán érthető is, hisz valóban a 20. század ontotta magából a kiemelkedőbbnél kiemelkedőbb művészeket. És valljuk be, sokszor közelebb is áll szívünkhöz az ismerős történelmi kor és élethelyzetek miatt. A két előadás között azonban mégis érzékelhető különbség. Ennek egyik oka lehet, hogy a szerkesztésnél az első előadásban jobban figyelembe vették a komolyság, szomorúság, meghittség, vidámság dinamikáját. A néző többször mosolyoghat vagy nevethet az este folyamán. Az Anyám tyúkja 2-ben, amelyet idén mutattak be, azonban ez elmarad. A másik ok, hogy az első rész mégiscsak három éve van műsoron. Igazán összeérhetett a produkció.
És valóban, össze is érett. Lenyűgözve ültem tavasszal az akkor ideiglenesen a Városmajori Színpadra költöztetett Anyám tyúkja 1-en. A magyar ugaron álló parasztház tornácára egymás után léptek a színészek, mint a versmondó lány a Zsebtévé műsorában. Gyakran csoportokban ültek, álltak, váltották egymást. Néha karban, máskor ketten vagy egymagukban szavaltak József Attilát, Adyt, Petőfit, Juhász Gyulát, Babitsot vagy Petri Györgyöt. De nem csupán szavaltak, életre keltették a verseket. Új színt, új hangot adtak a sokszor az unalomig belénk vert műveknek. Érthetővé tették a sorokat, és megmutatták, Kosztolányi, Pilinszky vagy Arany akár másként is gondolhatta, nem csak, ahogy a magyartanár mondta.
Élt az egész előadás. Élővé tette az Örkény társulata. Játszottak, meghatottak, nevettettek, időnként énekeltek is. És ráébresztettek arra, ma is mennyire fontos a költészet. Mert csak a korok változtak, de az élethelyzetek most is épp ugyanannyira ismerősek. És ha eddig az újabb generációk nem értették vagy nem szerették meg a magyar költészet gyöngyszemeit, ez az előadás remélhetőleg közelebb hozza hozzájuk azokat.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: