Bayer Zsolt a Marton-ügy kapcsán is megnyilatkozott. Nem hagyta volna szó nélkül. A soroksári közönség meg csak hallgatta, és vele nevetett.
Nemzetünk büszkesége, a lovagkereszttel kitüntetett publicista ismét nagyot alakított. Igaz, csak vendég fellépő volt Németh Szilárd nemzeti konzultációs fórumán, de övé lett a legemlékezetesebb alakítás. Mintha egy stand up humorista bőrébe bújt volna, szórakoztatta az egybegyűlteket. A produkcióról felvétel is készült, amelyet az egyik tévécsatorna hírműsora közölt. (Erről persze több médium is beszámolt.)
És aki olyan mázlista volt, hogy épp akkor kapcsolt arra az adóra, láthatta, mit gondol az utóbbi napokban kirobbant zaklatási botrányról egy olyan ember, akinek életművét Kerényi Imre a Nemzeti Könyvtár sorozatban kiadatja (vagy kiadatná, remélem ez utóbbi). Tehát mint nagy nemzeti gondolkodó és moralista, Bayer teli szájjal röhögve bagatellizálta a zaklatási ügyet és gúnyolódott az áldozatokon.
Ha rettentően engedékenyen állunk Bayerhez, és azt mondjuk, mindenkinek joga van a saját véleményhez, akkor is vérlázító, amit tett. Egy magát sokra tartó és a jelenlegi kormányzat által előtérbe nyomott újságíró ugyanis semmi esetre sem nyilatkozhat ilyen stílusban és ilyen tartalommal nagyközönség előtt. Kivéve abban az esetben, ha Bayernek már elveszett minden jóindulata és realitás érzéke. Azt sem fogja föl talán, mennyire nem etikus, amit csinált, egy olyan személytől, akinek mint újságíró elsődleges feladata lenne az etika képviselete. De miért lepődünk meg? Hozzászokhattunk, hogy ha manapság valakinek hatalma van, bármit mondhat büntetlenül és szégyenérzet nélkül.
Itt most az sem számít, a Marton-ügyben mi és mennyi az igazság. Ha csak egyetlen feltételes áldozat lenne, sem szabadna egyik felet sem sértegetni, vagy érzéseit sérteni. De nemzetünk tollnoka jót kacagott, még nyálát is törölgetnie kellett. Imádta saját humorát…
Persze, hiába is háborított fel, amit láttam, Bayertől mindig is ennyi tellett. Ami azonban sokkal inkább iszonyattal töltött el, az a közönség reakciója. Habár a kamera csupán az első sorból mutatott fejeket, azért az egyértelmű volt, nyugdíjas asszonyok is ültek a közönség soraiban. Ez a korosztály egyébként is szívesen ücsörög mindenféle társas eseményeken. Miért épp Németh Szilárd buliját hagyták volna ki? És ha már ott voltak, figyelmesen hallgatták az előadókat. Amikor Bayer tréfálkozott, ők is hahotáztak. Nem lett néma csönd. Nem állt fel egy asszony sem (a férfiakat inkább nem is említem), hogy kikérje magának, vagy legalább jelezze, ez nem volt vicces. Ment mindenki a nyájjal. Nevetést vár a hatalom, ők nevettek. Aztán nyilván tapsoltak is a végén…
Egyik nő sem gondolt bele, hogy őt vagy az ő lányát, vagy az ő lányunokáját is zaklathatták volna? Hogy a zaklatásról ő vagy az ő lánya, vagy lányunokája hallgatott volna, de legalábbis nem állt volna ki a nyilvánosság elé? Hogy a nyilvánosság akár rajta, vagy lányán, vagy lányunokáján élcelődhetett volna azon a fórumon, ahol Bayer a Marton-ügy áldozatain gúnyolódott? Hát, idáig jutottunk…
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!