A német suliban kötelező a fiúknak ülve pisilni, a magyar isiben a fekete és a piros pontok mellett van zöld is. Máskülönben hogy telt az első szorgalmi időszak? Vajon kitartott-e a kezdeti lelkesedés? Várták-e már elsőseink az őszi szünetet? Tobias és Kristóf mesélnek.
Augusztus közepe ill. szeptember elseje óta figyeljük árgus szemekkel a német Tobias és a magyar Kristóf általános iskolai hétköznapjait (az évnyitóról és a sulielőkészítőről szóló cikkünk itt található). Jelen bejegyzésben azt hasonlítjuk össze, milyen kihívásokkal kellett megküzdenie egy német és egy magyar első osztályos tanulónak az őszi szünetig.
- A német suliban nyolc hét szorgoskodás után adnak két hét őszi szünetet.
- A magyar suliban nyolc hét tanulást követően jár egy hét őszi kikapcsolódás.
Forrás: wholeparent.com
1. A vallás szabadsága
A német suliban már a harmadik héten kiderült, ki a mohamedán vallású. Ez nem ám amolyan diszkrimináció, csak egyszerű tény. Az Áldozati ünnep idén szeptember elejére esett, Tóbi osztályában három gyerek maradt otthon egy napot rendkívüli okra hivatkozva. “Tudod, Anya, nekik ez olyan, mint nekünk a karácsony.” Az első bében amúgy nem a törökök, hanem az albánok képviselik az iszlám vallást.
Aki viszont hittanra akar járni, az csak a katolikus vagy az evangélikus tanítónéni között választhat. Aki egyik vallásban sem szeretne elmerülni, az mehet úgynevezett projekt órára, az öt első osztályból összesen huszan választották ezt az opciót. Mindez heti két tanórát jelent az órarendben. Ja, időben ugyanekkor turbózzák a nem német származású gyerekek nyelvtudását is, Tóbi osztályából két gyereknek van erre szüksége.
A magyar suliban heti egy óra hittan fért bele az órarendbe, lehet választani a katolikus, a református és a buddhista hitoktatók között (ez utóbbin csak én lepődtem meg?). Természetesen választható etika is. Kristóf elmondása szerint az egész suliban a hittant szereti a legjobban, olyannyira, hogy rendszeres templomba járásra ösztönzi vasárnaponként a családot. De azért a matek is szupi!
2. Bűn és bűnhődés, no meg a jutalom
A német suliban a magyarhoz hasonlóan első osztályban nincsenek osztályzatok. Nagyon nagy disznóságot kell elkövetni ahhoz, hogy a tanító néni kiosszon egy fekete pontot (eddig egy gyerek kapott, ha minden igaz). De van olyan galádság, ami már fekete pontban nem mérhető. Ilyen volt, amikor az egyik fiú elvette egy másik kabátját és egy óvatlan pillanatban eldugította vele a WC-t. Ezért – rendkívül kreatív módon – egy hét udvartakarításra kárhoztatták az elkövetőt.
Nekem tetszett az ötlet, amiről kiderült, hogy egyáltalán nem újkeletű. Német származású apósom mesélte, hogy már az ötvenes években is így büntették a féktelen csínytevőket. A dolog szépséghibája a következetlenség: Tóbi szerint mindösszesen egy napig volt szorgos sepregető a gyerek, a hét többi napján ő is játszott a társaival. Az udvaron amúgy nem csak az ügyeletes tanárok, hanem az úgynevezett békefenntartók (javarészt negyedikesek) is vigyáznak a rendre. Vitás kérdések esetén először hozzájuk kell fordulni (időnként vannak önhatalmúlag fellépő negyedikesek és túlkapások is, de Tóbi szerencsére ilyenben még nem volt érintett).
Piros pontot nem osztogat a tanító néni, viszont néha gumimacit ad annak, aki szépen csendben dolgozik egész órán, időnként pedig matricát ragaszt a kiemelkedően jól teljesítők üzenőfüzetébe.
A magyar suliban tíz piros pont ér egy matricát, amivel szintén az üzenő füzetben lehet dicsekedni. Fekete pontot csak az kap, aki valami égbekiáltó rossztettel hívta fel magára a figyelmet. Létezik még zöld pont is, ezt azok mellé a feladatok mellé teszi a tanító néni, amelyeken van még javítani való. Ilyenkor a kisdiák magának kiradírozhatja a nem elég szépen gömbölyödő cé betűt és újraírhatja, mindenki nagy nagy megelégedésére.
Az órai fegyelem fenntartásának egyik bevált módszere az ültetés, ezt mindkét országban alkalmazzák is a tanító nénik. Tóbi immáron a harmadik, Kristfóf pedig a második padtársát üdvözölheti reggelente. És ez még nem a vége, további ültetések vannak kilátásban!
3. A folyóírás vajon mi?
A német suliban az én nagy meglepetésemre (és megkönnyebbülésemre) nem kínozzák az elsősöket a folyóírás meg a betűkapcsolás, illetve a külalak rejtelmeivel. A kézírást azért nem hanyagolják teljesen a digitális bennszülöttek sem, a kis és nagy nyomtatott betűket ők is elsajátítják. Ez annyit tesz, hogy Tóbinak nincsen csíkos füzete, írás címén ilyeneket alkotnak:
Oroszlánt bámulnak nagyítón át
Meg ilyeneket is:
A harmadik szó a kedvencem
A magyar suliban fittyet hánynak arra, hogy a folyóírás 2015 óta már a finneknél sem trendi, Kristóf pedig elég szépen megküzd a hurkokkal meg a betűgömbölyítéssel:
Hurkok, kígyók, hullámok
Tovább is van, mondom még:
Még egy pár hurok
4. Olvasni csak pontosan szépen
A német suliban az I betűvel kezdték el kifürkészni az ABC titkait, hiszen azt a legegyszerűbb leírni, meg felismerni is, úgy hiszem. Kb. hetente tanulnak egy új betűt, mindig hétfőre kell bevinni egy tárgyat, aminek a neve az adott betűvel kezdődik. Tóbi erősködött, hogy az O betűnél beviszi a nagyit (Oma), de végül elég volt róla egy fénykép is (hadd ne üljön már anyósom egy hétig a tanári asztalon ugyan).
A magyar suliban sem ABC-sorrendben haladnak, ráadásul minden betűhöz tartozik egy kis állat (pl. Vau Vali), így, ezzel a játékos módszerrel könnyebb megjegyezni a tanultakat. Ezt a logikát az olvasókönyv is követi egyébként.
5. Kétszer kettő néha öt
Ide is szerettem volna írni valami frappáns összehasonlítósdit, de a matematikai alapokat eléggé hasonlóan oktatják mindkét országban, úgyhogy beszéljenek inkább helyettem a képek:
Így számolnak a németek
Így számolnak a magyarok
6. És mégis mozog!
A német suliban heti egyszer van egy dupla tesióra, ezt a közeli városi sportcsarnokban tartják, ami néhány perc sétával elérhető. Egy másik napon van úgynevezett mozgás óra, amikoris nem kell átöltözni, csak kimennek az udvarra labdázni, rollerezni, fogócskázni (rossz idő esetén irány az aula). Az egyik különösen meleg őszi napon pedig simán kivitték őket a közeli játszótérre írás-olvasás helyett.
A magyar suliban minden nap van tornaóra, ez időnként sétát jelent. A heti két úszás szintén az órarend része.
7. Házi feladat
A német suliban ez az első (kísérleti) év, amikor az első és a második osztályosok nem kapnak házi feladatot. Helyette plusz négy gyakorló órát építettek be a diákok tanrendjébe. Én óriási szeretettel üdvözöltem ezt az újítást, eleget olvastam Vekerdyt ahhoz, hogy tudjam: a házi feladat a szükségtelen rossz. A német szülők reakciói széles skálán mozogtak, volt, aki megkönnyebbült, más viszont felháborodott. Sok anyát ismerek, aki csak azért is leül a gyerekével napi egy órát gyakorolni. Én csupán arra kértem Tóbit, hogy péntekenként hozza haza a könyveit meg a füzeteit, hadd lássam, hol tartanak, mennyit haladtak. Bőszen remélem, hogy így sem lesz analfabéta a gyerekem.
A magyar suliban van házi feladat, de eddig meglepően kevés. Egyesek szerint ez még csak a beetetés, és bizony meglesz ennek a böjtje. Meglátjuk.
8. Money, money, money
A német suliban 20 eurót kellett beadni osztálypénz gyanánt, ebből decemberig gazdálkodnak, ha minden igaz. Ebből vásárolja a tanító néni az órai barkácsolás kellékeit, de a decemberi színházlátogatás költségeit is ez fedezi majd. Januárban pedig majd újra csengetünk.
Forrás: pixabay.com
A magyar suliban havi 1000 forint az osztálypénz, a tanító néni szintén tervez színházlátogatást, de még az osztálykirándulást is ebből finanszírozzák. Tárgyadomány gyanánt sok szeretettel várták a tisztasági csomagot, benne WC-papírral, zsebekendővel, folyékony szappannal és papírtörlővel. A napközis teremre is ráfért már egy kis tuning, ide önkéntes alapon lehetett bevinni könyvet, társas játékot, plüss állatot és labdát az unatkozó nebulók részére.
9. Kellemes és kellemetlen meglepetések a német suliban
Rögtön az első héten történt, hogy minden első osztályt személyesen felkeresett az igazgató. Köszöntötte az újoncokat, ez idáig tök kedves tőle. Utána viszont hosszan és részletesen elmagyarázta, hogyan is kell használni az iskolai WC-t. Mint kiderült, áldatlan állapotok uralkodtak a fiúk mellékhelyiségeiben, már az első napon. Ezért hatalmánál fogva elrendelte, hogy a fiúk is kötelesek ülve pisilni. Nos, szabálykövető németek ide, tekintélyelvű társadalom oda, ezt az előírást senki sem tartja be, a végeredményt pedig el lehet képzelni.
No, de volt azért kellemes meglepetés is. Mindjárt az első héten felmérték az elsősök mozgását, és fejlesztő órával ajándékozták meg az arra érdemeseket. A dologban Tóbi is érintett, vele és még jópár társával az évfolyamról külön foglalkozik a tornatanár heti egyszer. Engem ez a figyelmesség nagyon jól érintett, örülök, hogy nem kell délutáni programként fejlesztésre járnunk.
Minden jó, ha jó a vége?
Jó érzés látni, hogy mind Tóbi, mind pedig Kristóf megőrizte a kezdeti lelkesedést. Örömmel mennek reggel suliba, és élményekkel telve, boldogan jönnek haza (bár nyilván mindketten alaposan elfáradnak). Ja, és már egy csomó mindent ki tudnak olvasni! Elképzelhető, hogy ők a mintagyerekek? Karácsony előtt közelebb kerülünk az igazsághoz, akkor újra jelentkezünk!
Búcsúzóul egy kis önismeret a német iskolából:
Tóbi: ez vagyok én
Ez pedig a jövőkép:
Tóbi: ilyen szeretnék lenni (Darth Maul amúgy)
Aki még mindig bírja a német sulit: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Én azért örülök annak, hogy a folyóírás megmaradt. Nincs is annál jobb, ha kézírásos szöveget olvashatunk. 🙂
Nos?