Hova tűnt a tisztesség? – nagyjából ezen tipródik Stohl András, miközben őt hallgatva nagyokat horkantok. Fáj ez a kérdés. Épp az ő szájából hangzik el a színpadon? Hogy tudatosan vagy tudat alatt történt-e a szereposztás, nem tudom, de ad egy kis csavart a francia darabnak, amely két házaspár játszmájáról szól, és az igazság vs. hazugság témakörét feszegeti.
Mindehhez nyitó képben arcunkba tolják Stohl Buci fenekét. Puskás Tamás, Puskás Tamás! Ejnye, micsoda párosítás ez a tisztességgel? Egyébként pedig értelmezhetetlen. Pucér hátsó nélkül is érti a néző, hogy itt most egy szerelmi légyott végén kapcsolódunk be a történetbe. Minek ilyen céltalan és nagyon direkt fogás? Na, mindegy. De hogy bevezetőmmel senkit ne ijesszek el az előadástól, hozzá kell tennem, szórakoztató másfél óra vár arra, aki az én véleményem ellenére vagy éppen azért vesz jegyet a Centrál Színház előadására.
Mielőtt láttam
Be kell vallanom, fenntartásaim voltak a darabbal szemben, holott semmilyen kritikát nem olvastam róla. Egyik oka, hogy a címet nyögvenyelősnek éreztem: Házassági leckék középhaladóknak. Inkább valamilyen kabaréjelenetre asszociáltam. Gondoltam, lesz egy felejthető színházi élményem. Tudom, ez kultúrsznobos kijelentés tőlem, és még sarkos is. De vállalom ezt az előfeltételezést.
Florian Zeller, a szerző
Idegenkedésem másik oka Stohl András volt. Nyilván az én gyarlóságomról állít ki bizonyítványt ez az émelygés a gyomromban. Sajnos, nehezen tudtam elvonatkoztatni attól, ami magánéletében történt. A színész valamiért újra és újra közbeszéd témája lesz. Legutóbb azért háborodtam fel, mert elszegődött az egyik általam nagyon mélyre értékelt tévécsatornához. Ami éles ellentétben áll azokkal az elvekkel, amelyeknek képviseletét egy ilyen fontos művésztől várnánk. Ha már amúgy is sarkos vagyok, most sem kerülgetem a forró kását: pénzért bármikor bármit bárkinek? Mert ugye Stohl családfenntartásra hivatkozott, mikor többen értetlenül álltak a történtek előtt.
Stohl András
Mindenesetre ez a rövid kitérő azért volt fontos, hogy érthető legyen, milyen előítéletekkel ültem be az előadásra. És ha már úgyis szóba hoztam a címet, természetesen ehhez is van egy észrevételem. A 2011-ben bemutatott francia darab eredetileg La vérité, azaz Az igazság címmel futott. Talán a magyar közgondolkodásnak ez túl egyszerű volt, ráadásul nem igazán figyelemfelkeltő. Akármi is volt az indok, Baráthy György, a komédia fordítója úgy látta jónak, ha kidobja az eredeti címet. Ami egyébként jó gondolat volt tőle, a végeredmény mégis komplikált lett. Azt hiszem, a középhaladóknak épp annyira funkció nélküli, mint Stohl András feneke (egy egyszerű haladóknak is megtette volna, Stohl pedig maradhatott volna alsónadrágban).
Miről szól?
Na, de nem ragadok le ilyen semmiségeknél. A darab fontosabb kérdéseket vet fel. Vajon létezik-e monogám párkapcsolat? Őszinték-e egymással a házastársak, vagy egy idő után törvényszerűen születnek az apró titkok? Bűn-e a félrelépés vagy szempont kérdése? Ismerjük-e a párunkat vagy soha nem fogjuk megismerni, csak önámítás? Mi és mikor viheti valamelyik (vagy mindkét) felet arra, hogy titkos életbe bonyolódjon? Hogyan tudnak és hogyan képesek a párok egymás szemébe hazudni, és egy látszatvilágban élni? Persze, a sort még folytathatnám. Nyilván minden egyes ember másfelől közelíti meg a problémakört, és más kérdéseket fogalmaz meg.
A komédia elég sablonosan indul, a nyitó párbeszéd is a milliószor elhangzott aggályokat és mellébeszéléseket vonultatja fel férj és szerető között. A fejezetcímekkel tagolt jelenetek mégis mindig csavarnak egyet az alaptörténeten. Hál’ Istennek, különben csak a szép díszletet nézegettem volna. Persze, ahhoz, hogy a darab végén elégedetten álljunk fel, kellenek a színészek is. És hogy ne csak Stohl feneke kerüljön szóba, beszélnem kell a színész kvalitásairól is.
Micsoda alakítás
Minden óbégatásom ellenére a második jelenet után száj húzva kellett beismernem (újra): Buci egy zseni! Mert ő még egy ilyen komédia főhőst is úgy formál meg, hogy semmilyen visszatetszést nem kelt bennem. Ha szerepe szerint önző, érzéketlen, csökött agyú tuskó, akkor az. Ha rémült, kétségbeesett férj, aki lebukott, és fél, hogy elveszítheti addigi életét, akkor rémült, kétségbeesett férj. Minden pillanatban a kellő arcot vagy álarcot teszi fel. Én pedig mindig hiszek neki.
És úgy tűnik, egy ideig hisz neki szeretője is. A nő (Kovács Patrícia) ugyancsak megéri a pénzét. Hiába is feltételezi, kettejük viszonya mindkettőjüknek ugyanannyira fontos, az első perctől egyértelmű, egy nő érzelmileg máshogy kezeli a szerelmi vagy inkább szeretői kapcsolatot, mint egy férfi. Többet lát benne, mint ami. De ezért a többért képes hazudni, csalni, bujkálni. Majd elfogy a türelem és a tűrőképesség, a hazugság annyira kezdi nyomasztani, hogy végül mindent elmond saját férjének. Aki nem mellesleg, a felszarvazó legjobb barátja.
De persze a bonyodalom attól bonyodalom, hogy van egy feleség is. Balsai Móni nem csak a darabban hazudik briliánsan, de magát a szerepét is tökéletesen hazudja el a nézőknek. Még az én csápjaim sem érzékelték, hogy ebben a hazugságtengerben ő is benne van, méghozzá nyakig. És akármilyen cukormázba forgatott tündér, valójában kötélből vannak az idegei. Hisz ő bírja legtovább a hazudozást. Csupán az utolsó pillanatokban esik le a tantusz, micsoda egy hidegvérű perszóna (habár volt egy sejtésem, mi szerint ide a bökőt, hogy a szerző nem hagyta ki a magas labdát, és tervei vannak a feleséggel). Nem hiába, elfogultan vallom, Balsai Móni csodálatos színésznő.
Balsai Móni
Egyébként a darabot nevezhetném párcserés megcsalásnak is, hisz a negyedik szereplő a másik férj. Feladata azonban talán egy hajszálnyival kevesebb, mint a többieké. Ha nem jelenne meg a színpadon, akkor is össze tudnánk rakni a sztorit. Schmied Zoltán hozza az elvárt karaktert, teljesíti a kötelezőt (neki szövegben sincs olyan sok lap osztva). Általa legalább Stohl Buci is többször sziporkázhat, és a barát barát közötti hazugság és átvágás problematikája konkrétabbá válik.
Minden megy tovább ugyanúgy?
Miután ilyen jól megcsalták egymást párok és barátok, akár helyre is állhat a nyugalom. Illetve állhatna. Azt már sosem fogjuk megtudni, hogyan folytatódik a történet. Ahelyett ugyanis, hogy mindenki megkönnyebbülne, mert az igazság napfényre került, és a házastársak helyrehozhatják házasságukat, Balsai Móninál eltörik a mécses, és titokban megkönnyezi szeretőjét, férje legjobb barátját. Ennek a momentumnak azonban nálam van egy olyan olvasata, mely szerint az igazság és hazugság közötti harc nem zárult le. Valaki fog még a tilosban járni…
Na, de ettől a mezei néző nem kámpicsorodik el, nincsenek véres drámák, még ha véresen komoly kérdéseket is feszeget a mű. Ebben a másfél órában kizárólag a nevetésé a főszerep. Erről gondoskodott a darab szerzője, Florian Zeller.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: