Született már konszenzus a nyilvános szoptatás ügyében? Nyugvópontra kerülhet ez a vita valaha? Tízmillió szoptatási tanácsadó országában aligha.
Az úgy volt, hogy írtam egy szívhezszóló hitvallást a nyilvános szoptatás mellett.
Aztán jött valaki, és széttrollkodta az egészet.
Szoptass ott, ahol megéhezik a gyerek!
Egy gyerek nem gyerek, tartja a régi mondás. Amíg csak egy gyerekem volt, minden körülötte forgott, és még simán megoldottam, hogy szoptatásra hazaérjünk. Ha mégis útközben kellett megszoptatnom, kerestünk egy félreeső helyet, vagy visszaültünk vele az autóba. Vagy el se mentünk sehova. Csak ücsörögtünk egy finom fotelben, napközben is gyertyafénynél, bekuckózva. Szopi után közösen bóbiskoltunk. Egészen a következő szoptatásig.

Forrás: pixabay.com
Ne már! Ez tényleg ennyire romantikus? A félreeső hellyel csak egyet tudok érteni, hogy senki ne zavarhasson. Kell az intimitás!
A legnyilvánosabb szoptatásra akkor került sor, amikor látogatóban volt a nagycsaládom. Szóval, eszembe se jutott azon filózni, hogy ezt most illik, nem illik. Nem volt rá szükég.
Ez most azt jelenti, mami, papi, tesók és mindenféle gyerek előtt előkaptad a cicid, csak mert családban marad?
Aztán megszületett a második gyerek. Az elsőszülött már két és fél éves volt, és bizony rendesen el lett kényeztetve. Megszokta, hogy jó időben folyton úton vagyunk: játszótér, vonatbámulás a gödöllői állomáson, állatkert, kisvasút, ilyesmi. Öcsi nagyon hamar felvette a ritmust, ebből a mérgezett egér életmódból mi már nem tudtunk lejjebb adni a kedvéért. Én pedig azon kaptam magam, hogy leomlott bennem mindenféle gátlás. Mert szoptatni bárhol lehet. Akárhol, tényleg. Állatkert előtt, a tó partján, János-hegyen a padon, a héven, a vonaton, Cinkotán, a szolnoki repülőmúzeumban, ahol jól esik.

Forrás: pixabay.com
Egyre durvább! Ahol jól esik? Akkor miért csak az Állatkert előtt, miért nem mindjárt a zsúfolt majomházban, a vitrinnél? Talán az orángutánt is érdekelte volna. És mindezt arra hivatkozva, hogy szoptatni természetes dolog, meg egyébként is. De ha jól értem, itt azért a szülők önzése is benne volt a pakliban: nem voltatok hajlandók lejjebb adni a mérgezett egér életmódból…
Akinek egyszer is ordított a kezében a gyereke, vörös fejjel az éhségtől, az tudja, mekkora aduász előkapni a cicit. Csak úgy. Ja, téged ez zavar, öregem? Van erre egy kiváló módszer: ne nézd! Senki sem kényszerít rá, hogy bámuld a szoptató anyát. Ha azt látod, hogy egy anyuka maga előtt tart egy gyereket, egy nagyon tipikus pozícióban, szépen fordítsd el a tekintetedet. Fogadjunk, te is utálod, ha árgus szemekkel figyelik, ahogy tömöd a fejedbe a virslis táskát a metrón (és meg morzsálsz is).
Szerinted menő dolog közösségi helyen szoptatni? És persze mindenki, akit ez zavar, tehet neked egy szívességet? Érdekes, nekem az sem kóser a metrón, ha esznek, isznak, arcomba smárolnak. Ja, és majd elfelejtettem: egyéb természetes biológiai szükségletek is léteznek, de ha azokat csinálnám az orrod előtt, tuti kiborulnál. Hát, akkor te is szépen fordítsd el a tekinteted. Egyébként pedig a felelősséget te vállaltad a férjeddel. Ha két gyereked van vagy több, szervezd úgy az életed, hogy ne akkor legyen éhes a gyerek, amikor mérgezett egerek vagytok. Vagy ha mégis az utcán lesz éhes a baba, legyen nálad egy kendő, hogy diszkréten, intimebb körülmények közt szoptass.
Ja, ezt imádom Németországban. Itt a városi parkban simán megfér egymás mellett a talpig burkában tollasozó tinilány, meg a fa alatt szoptató anyuka. Errefelé már rájöttek (Herman Ottó után szabadon): nincsen helyes vagy helytelen szoptatás. Hiszen csak szükség van.

Forrás: publicdomainpictures.net
Na igen, Németország. Ott sok minden természetes. Arra azért kíváncsi lennék, minden nő úgy gondolja-e, a cici egy aduász, amit bárhol bárki szeme láttára a gyereke szájába dughat? Ez amolyan feminista vívmány akar lenni? Persze, nem a szoptató anyák ellen vagyok. Egyszerűen úgy érzem, kezdünk átesni a ló túloldalára: szégyellje magát az, akinek nem tetszik a metrón, ha a mellette ülő anya kipakolja a melleit?
Akinek már csak szép emlék a szoptatás: Hovanyecz Teréz
És aki a posztot széttrollkodta, hogy hangot adjunk más véleménynek is: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: