Játszótér, orvosi váró, szülői értekezlet. Helyek, amelyek az én gyerekkoromban nyomokban sem tartalmaztak tesztoszteront. Ha mégis, akkor azonnal beindult a pletyó.
Biztosan papucs! Áh, dehogy! Csak munkanélküli! Rosszul tudod, félrelépett, és most vezekel!
Az előbbi – korántsem légből kapott – találgatás kiválóan mutatja, mit váltott ki régen a nőkből a férfiúi jelenlét. Egy merőben szokatlan helyen. Pedig az apák is jók valamire! Sőt!
Régen minden jobb volt?
Jómagam a nyolcvanas években voltam kisgyerek. Nem, hogy játszótérre nem vitt bennünket apukánk, még játszótér se volt a vidéki kisvárosban. Számunkra teljesen természetes volt: apukánk napközben dolgozott, munka után pedig a kertben folytatta a melót. Nálunk a közös minőségi idő szokszor ribizliszedés, meggymagozás, esetleg borsófejtés közben telt. Ne a szád járjon, hanem a kezed! – intette sokszor nagymamám a számtalan unokát.
Szerencsére ez a szabály a felnőttekre nem vonatkozott, ilyenkor hangzott el a legtöbb családi anekdota, a jól végzett munkáért még poharas LEO jégkrém is járt a nap végén. Ha pedig a háztáji engedte, a környező erdőket-mezőket jártuk. Nem volt ám sanyarú a gyerekkorom, dehogy volt. Csak más.
Forrás: goodfreephotos.com
Nekem huszonéves koromban tűnt fel, hogy jé, apukámmal nem is töltöttem soha kettesben időt. Ekkor haladéktalanul bevezettem az apa-lánya napot, volt mit bepótolnunk. Hol moziba mentünk, hol meg temetésre, a lényeg az osztatlan figyelem volt és az illúzió: egyke vagyok! (Játszótérre nem cűgöltem el szegényt, a libegőzést viszont nem úszta meg.)
Végre előtérbe került az apa!
Jómagam hét éve lettem anya, azóta figyelem árgus szemekkel a nemi arányokat a családokat kiszolgáló infrastruktúrában. Jó hír, hogy egyre inkább elférfiasodik a szülői szakma. Az iskolában, óvodában mind többször botlok apukákba, a szülői értekezleten pedig kulcsszerepe van az erősebbik nemnek. Míg mi, nők szépen elcsivitelünk egymás mellett, az apák kőkeményen betartatják a napirendi pontokat. Ők azok, akik mernek feltenni kellemetlen kérdéseket, és előállnak a formabontó javaslatokkal. Mindezt sokszor bóknak álcázzák, így nem sértődik meg senki.
No, de következzenek ők, az apák!
Mindegyiküktől ugyanazt kérdeztem:
Te mitől érzed magad jó apának?
“Hétköznap korareggeltől estig dolgozom, keveset látjuk egymást a fiaimmal. Hétvégén viszont az övék vagyok, akárhova elmegyek velük, ahová csak szeretnék. Horgászunk, biciklizünk, beszélgetünk. Játszótérre is szívesen viszem őket, ahol ma már az apák se tájidegenek.” (István, két kisfiú édesapja)
Forrás: pixabay.com
“Három lányom van, mind a háromnak gyönyörű hosszú haja van. A feleségem nem bírja egyedül a reggeli rutint, így kénytelen voltam én is beletanulni a fésülésbe meg a frizurakészítésbe. Néha azon kapom magam, hogy vadászom nekik a pónis csatokat.” (Ármin, három lány édesapja)
“Bár szigorú a munkarendem, heti egy nap kibuliztam a főnökömnél, hogy én vihessem a fiamat óvodába. Kismotorral! Így vált nálunk a reggeli idegbajból ünnep, amit mindketten nagyon várunk. Bónusz: a feleségemnek legalább egyszer picivel több ideje van magára.” (Félix, egy kisfiú édesapja)
“Lányos apa vagyok, eltartott egy darabig, amíg feltaláltam magam. De aztán kompromisszumot kötöttünk: én nem unatkozom (látványosan) a macskaszépségversenyen, ők meg nem fanyalognak a legókiállításon. Ja, és innen üzenem, hogy a szárnyasbetétek fajtái között apaként is el lehet ám igazodni!” (Tivadar, két lány édesapja)
Forrás: pixabay.com
“A feleségemmel együtt álmodtuk meg a nagycsaládot, világos, hogy az örömök mellett a terheket is megosztjuk. Például mind a négy gyereket én hordtam babaúszásra, de a szülői értekezletekre is én járok. Hétvégén pedig ragaszkodom hozzá, hogy az én főztömet egye az egész család. A feleségem ilyenkor cicomázza magát. Na jó, ebben van egy kis önzőség is a részemről.” (Sándor, két fiú és két lány édesapja)
“Esténként leülök a fiaimmal és megnézem velük a kedvenc sorozatukat. A feleségem ugyanis ki nem állhatja az ordítozós ninjákat. Engem még arra is rá lehet venni, hogy végignyálazzam a kapcsolódó kártyaalbumot és értő figyelemmel hallgassam, melyik szereplő milyen mágikus képességekkel rendelkezik.” (Balázs, két kisfiú édesapja)
“Nem leszek népszerű: irtózom a játszóterektől. Kell ahhoz valami magamutogatási kényszer, hogy önfeledten csúszdázzak a gyerekkel. Én a természetjárás híve vagyok, meg az otthoni közös barkácsolásé. Azért ne nézz teljesen antiszociálisnak: az óvodai ünnepségeken mindig az első sorból videózok! Ja, és oltásra is én viszem őket, velem sokkal nyugodtabbak.” (Tibor, két lány és egy fiú édesapja)
Forrás: pixabay.com
Kedves Apák! Csak így tovább! Erősítsétek a trendet! Nagy szükségünk van Rátok!
Aki az apukák feltétlen híve: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek