Ha szippantani szeretnél a társadalmi nyitottság és tolerancia friss levegőjéből, át kell lépned az országhatárt. Elmagyarázzuk, merre menj!
Először is fordulj meg, mert most Keletre nézel! Neked pedig pont Nyugat a cél. Természetesen több lehetőség közül választhatsz. Viszont ha egy valódi nyári élménnyel szeretnéd egybekötni az elfogadás megtapasztalását, a spanyol tengerpartig meg se állj.
Az lassan nem lehet kifogás, drága a repjegy. Manapság fapaddal egész olcsón el lehet jutni az Ibériai-félsziget néhány nyaralóhelyére, ahol olyat láthatsz, amit sokfelé csak milliós világvárosokban (és ott sem mindenütt). De persze mindezt csak akkor nézd meg, ha magadban már lerendezted, te igenis nyitott és toleráns személy vagy, és tudod, hogy sok minden, amivel szívesen riogat a prűd, bigott, szemellenzős hatalom és környezet, valójában dajkamese. És ezt a dajkamesét a katolikus Spanyolország mintha megunta volna.
Hogy az évszázadokkal korábban szintén bigott és szemellenzős spanyol társadalom miként jutott idáig, jó kérdés. Gondoljunk csak bele, a spanyol inkvizíció állami intézményként 1478 és 1833 között működött, és fő feladata az volt, hogy kiszűrje a más gondolkodású keresztényeket, az áttért muzulmánokat és zsidókat. Ez gyakorlatban úgy nézett ki, hogy inkvizítorok járták az országot, akik rendszeresen megjelentek egy-egy településen. Az adott település lakói kötelesek voltak részt venni az aznapi misén. Miután ismertették a plénummal, mi számít eretnekségnek és eltévelyedésnek, a híveknek önként kellett jelentkezniük, hogy bevallják bűneiket. Akik feladták magukat, penitenciákkal megúszták a dolgot. A penitencia pedig annál enyhébb volt, minél több eretneket jelentettek fel. Mivel mindenki rettegett attól, hogy valaki haragosa feljelenti, sokan ártatlanul is feladták magukat a misén. Egyszer Toledóban 2400 hívő jelentkezett az inkvizítor látogatásakor.
Mondanunk sem kell, a 21. századi Magyarországon valamilyen formában szintén érezhető egy effajta légkör. Egyre több társadalmi csoportra aggatják rá az eretnek címkét, és ez ellen egyre kevesebben merik felemelni a hangjukat. Vagy magukat féltve másokat jelentenek fel. Na, de ne térjünk el az eredeti tárgytól.
Szóval, a spanyol tengerpart egyike azoknak a helyeknek a világon, ahol a hosszú évtizedek alatt kialakult egy toleráns szellemiség. Mindegy, hogy Barcelona melletti üdülőhelyen vagy Malaga közelében lépsz a tengerparti fövenyre, idővel ugyanazt fogod átélni. Első szempillantásra persze az ottani strandok sem különböznek az olasz vagy görög tengerpartoktól, de ha végigsétálsz a parton, hamarosan látni fogod, hogy általános szabály szerint van egy-két fürdőruhás városi strand a helyieknek és a normál turistáknak, és van nudista rész, valamint meleg partszakasz. Ezeket pedig nem rejtegetik az emberek elől, hanem zászlókkal, táblákkal jelzik. Sőt, ami miatt igazán meg fogsz lepődni, hogy néhol már a kutyát nem érdekli, eredetileg nudista vagy meleg strandon van-e. Vidáman napoznak a textiles strandolók a nudizók között, önfeledten pancsolnak a gyerekes nagycsaládok a meleg részeken, a gyerekek pedig homokvárat építenek a pucér férfiak között, és természetesnek veszik, hogy azokon nincs fürdőnadrág. Mindenkinek egy számít, önfeledten szeretné élvezni a mediterrán nyarat.
Sehol nem hallani azt, hogy apuka vagy anyuka rászólna kisfiára, kislányára, ne menjen arra játszani, mert a csúnya bácsik megrontják, a csúnya nénik mézeskaláccsal csalják el őket. Nem téma, hogy a néniknek és bácsiknak egyébként mijük van és mit nem takarnak el. Mint ahogy azon sem döbben le senki, ha a babakocsit két férfi tolja le a strandra.
Borzalmas állapotok, nem igaz? Az emberek jókedvűek, nyugodtak. A gyerekek már most magától értetődőnek gondolják, hogy mindenki olyan, amilyen. Egyik ember sem különbözik a másiktól. Hogy egyik pajtásuknak anyukája és apukája van, a másiknak két anyukája vagy két apukája. Hogy a városban a hamburgeres mellett melegbár van, de azért ők attól még nem lesznek melegek. Hosszan lehetne sorolni. A magyar közvélemény jelentős része ezen talán meg is rökönyödik. És mint annyi minden másban, az indulatok ebben a témában is valószínűleg rendesen elszabadulnának, ha nemcsak egy-egy magyar ember, de az egész ország ebbe a nyugati irányba indulna el. De ettől még távol vagyunk, ne ijedjen meg senki. Mert mi egyre keletebbre kerülünk, a spanyolok pedig egyre nyugatabbra. Elég csak kontrasztnak említeni, hogy itthon már a lombikbébiprogram is bűnnek számít.
Azoknak azonban, akiknek ez a légkör szimpatikus, csak annyit tudunk tanácsolni, türelem! Addig is, amíg a hazai viszonyok változnak (úgy néhány száz év), utazzanak minél többet, ha tehetik!
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!