Aki eleve hajlamos kétkedésre, abban a Belvárosi Színház adaptációja is felvet kérdéseket. Mert a Kétely egyszerre több szálon is elgondolkodtat: ki, miben, miért, mikor kételkedik? És persze az is kérdés, mennyire üt az Orlai Produkció által színpadra vitt dráma?
Kezdjük azzal, hogy John Patrick Shanley színművét először 2004-ben mutatták be a Broadwayn. Hatalmas sikert aratott, több mint ötszázszor játszották. Nem véletlen, hogy ebből is filmet készítettek (mint sok más sikeres Broadway-produkcióból). És az sem véletlen, hogy a mű Magyarországra először film formájában jutott el a közönséghez. Az egyik legzseniálisabb színésznő tolmácsolásában igazi filmcsemegét kaptunk a dráma ősbemutatója után öt évvel. Meryl Streep színészi játékával nehéz felvenni a versenyt. Ugyanakkor az egyszerű színházba járó nehezen tud elvonatkoztatni, ha már látta a filmet. Valószínűleg többen azt is gondolják, hogy az Orlai Produkció a filmet vitte színpadra. Bármi is a néző előélete a történettel kapcsolatban (látta, nem látta, hallott róla, nem hallott róla), talán sikerül félretennie a fejében rögzült képeket, és új szemmel tudja nézni a darabot. Ebben két alapvető dolog segíthet neki: kitűnő rendezés és kiváló színészi játék.
Meryl Streep – a filmben Aloysius nővért játszotta
Nos, miután a szünet nélkül pörgő előadás közben folyton azon töprengtem, a szereplők komoly etikai, filozófiai kérdéseket latolgatnak, ami a nézőt biztosan megérinti, viszont jómagam csak ésszel tudtam elgondolkodni rajtuk, szívvel nem, arra jutottam, a rendezésből hiányzik valami plusz. Pelsőczy Réka úgy álmodta színpadra a bronxi katolikus fiúiskolát, hogy végig egy térben vagyunk. Az igazgatónő, Aloysius nővér irodája, Flynn atya szobája, az iskola tornaterme, mind ugyanott van, a szürkére festett falak között. Egyik sarokban asztal szimbolizálja az irodát, a másikban kosárpalánk a tornatermet. A helyszínek között zenei és fényeffektek, valamint a szereplők távozása, érkezése vagy pár pillanatig tartó kimerevedése jelzik a váltást. Néha át is öltöznek, néha átpattogtatnak egy kosárlabdát a színpadon, néha az ajtó mögül tűnik föl egy oltárt jelképező háttér.
Pelsőczy Réka – rendező
Mivel kamaradarabról van szó, főleg három szereplő dialógusaiból derülnek ki az előzmények, okok, indokok, motivációk, célok. A fiatal James nővér teljes odaadással viszi osztályát. Szeret tanítani, szereti a gyerekeket. Érzékeny lélek lévén nagyon odafigyel tanulóira. Egyik alkalommal furcsa érzése támad egyik tanulójával kapcsolatban. Az első kétely itt merül föl. Mit érezhetett (meg), mit láthatott? És amit sejt, igaz-e, és ezért meg kell-e osztania mással, leginkább Aloysius nővérrel? Simkó Katalin szerepe szerint lelkes, de bizonytalan, befolyásolható, ugyanakkor hittel megáldott fiatal tanár.
Simkó Katalin – James nővér
A színésznő megjelenésében egyértelműen passzol a darabbeli személyiséghez (talán azért is, mert ahogy önmagáról is vallott a Magyar Narancs egyik interjújában, önmaga is tele van bizonytalansággal, kétkedéssel, tehát hasonló dolgokat sokszor tapasztalhatott saját életében is). Néha talán épp ezért kérdeztem önmagamtól, vajon a színésznő ennyire hitelesen játssza szerepét, vagy kicsit önmagát is adja, esetleg még nem annyira rutinos előadó? Így mindenesetre hihető volt, hogy végül kétkedése odáig terjed, szeret-e tanítani, és a két főszereplő, Aloysius nővér és Flynn atya közül kinek higgyen.
Mert a kételyek száma egyre csak gyarapodik, végül egész hegynyi gyűlik össze belőle a darab végére. Az igazgatónő és az atya közötti konfliktus folyamatosan kumulálódik, a néző ezzel párhuzamosan billeg a két szereplő között. Ki mond igazat? És ki igyekszik inkább legyőzni a másikat, ha kell tűzön-vízen át? Vajon az ügy, ami miatt világnézetbeli és hitbeli különbségek ilyen drasztikusan kidomborodnak, nemcsak ürügy-e arra, hogy az egyik világkép eltakarítsa az útból a másikat? Az előny mindenképp Aloysius nővérnél van, hisz ő vezeti az iskolát.
Udvaros Dorottya – Aloysius nővér a darabban
Szigorú, megkeseredett, gyakran ridegnek tűnő személyiség, aki minden lépését azzal magyarázza, csakis a tanulók érdekeit nézi (ugyanakkor amire leginkább szüksége van a tanulónak, a szeretet, azzal nem foglalkozik). Ráadásul minden párbeszédben kíméletlen logikával indokolja saját tetteit és vádolja a másikat. Udvaros Dorottyának sajnos meg kell küzdenie Meryl Streep alakításával. Feladata nehéz, el kell érnie, ne is jusson eszünkbe a film. Talán színésznőt azért is választhatták a szerepre, mert hasonló kaliberű művészre volt szükség a magyar színpadi adaptációban is. És bár neki is elhittem, a ridegség mögött egy megkeseredett, saját életében is kételkedő nő áll (aki még férjnél is volt, vagyis igazán érhetné, milyen a világi élet), ő sem tudott érzelmileg bevonni a történetbe. Kicsit felülről nézve tudtam megállapítani, a katarzis az ő alakításán sem múlik.
Mint ahogy Fekete Ernő alakításán sem! A nyitó képben a nézőknek háttal ülve kezdi monológját a kételkedésről, ami valójában egy példabeszéd, amit Flynn atya a misén mondott el. A világ változását követő, és ezért az egyház keretein belül a változást támogató pap alapvetően gyanús lehet a merev igazgatónőnek. Egy újabb kétely: a tanulói körében népszerű pap bomlasztja a rendet? Hát, akkor kell ellene valami bizonyíték, ami megállítja. De ez a bizonyíték, amit végül James nővér kínál fel tálcán, a pedofília, valóban létező bűn és bűntett? Ennek utána kell járni. Flynn atya tehát alappal vagy alaptalanul megvádolt tanár lesz, aki férfi létére több szeretet tud adni a gyerekeknek, mint maga az igazgatónő. Ezért is nagyon gyanús személy. És ezért is marad mindvégig kérdés a nézőben is, végül mit tett vagy nem tett a pap?
Fekete Ernő – Flynn atya
A bizonytalanságot tovább táplálja az állítólagosan molesztált fiú (aki eredetileg afro-amerikai, a magyar változatban latin származású) édesanyjának néhány perces beszélgetése Aloysius nővérrel. Kéri Kittynek így nyúlfarknyi szerep jut, csupán az a feladata, hogy fenntartsa a kétkedést. Hisz az állítólagosan megrontott tanuló más érdeklődésű. Lehetséges, hogy az atya nemi orientációja sem stimmel? Másik kérdés, érdekes-e, milyen a nemi orientáció, ha ott a szeretet? Fekete Ernő már csupán orgánumával is méltó ellenfele az igazgatónőnek. Jelen van a színpadon, figyelünk rá, ugyanakkor én ismét csak ésszel tudtam elismerni, a színész hozza a szerep és a karakter által elvárt dolgokat, de a katarzist ő sem érte el nálam.
Kéri Kitty – a tanuló édesanyja
Ami végül is bennem még egy újabb kételyt ültetett el. A taps közben is az járt a fejemben, lehetséges-e, hogy számomra valójában nem azért maradt el a katarzis, mert a rendezésből, a dramaturgiából vagy a színészi játékból hiányzik az a plusz, hanem azért, mert a darab igazából ennyi tud? Egy moralizáló tanmese intellektuális közönségnek?
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek