Egy ilyen témához hozzányúlni mindig kockázatos, hisz Európa két évezrede a keresztény vallásra épül. Mégis érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, vajon miért tisztelnek tömegek egy asszonyt, miközben az egész keresztény társadalom háttérbe szorítja a nőket.
Hosszú sorok kígyóznak a montserrati bencés apátság udvarán. A látogatók a híres Fekete Madonna szobra miatt érkeztek. Tiszteletüket szeretnék tenni, és egyúttal imát mondani, amelyben kívánságaikat is megfogalmazzák. De említhetnénk a megannyi Mária-szobrot (latin népek szép ruhákba is öltöztetik), Mária-kegyhelyet, vagy zarándokok által kedvelt Mária-utat. Mindben a szeplőtelenül fogantatott szüzet tisztelik, Jézus édesanyját, végső soron ezért a női-anyai princípiumot.
Sokáig lehetne boncolgatni, a kereszténység egyik legfontosabb jelképének (édesanya, Szűzanya gyermekkel) milyen előzményei voltak. Gondoljunk csak Iziszre, az egyiptomi istennőre, aki ugyanúgy gyermekkel a karján tűnik fel a legtöbb ábrázoláson. Az ókori Egyiptomban Izisz anyaistennőként a Szent Hármasság egyik megjelenési formája volt, így mondhatni önálló alapminőség. Ez azonban a keresztény tanok dogmákká kövülésével teljesen elhalt. Maradt az Atya-Fiú-Szentlélek hármasa, minden nőiség nélkül. A nőt szisztematikusan elhallgatták, eltüntették, sőt, démonizálták. Éva taszította bűnbe az emberiséget, Mária Magdolnából egyszerűen szajha lett… Csoda, hogy Szűz Máriát mégis tovább tisztelték, még a legsötétebb középkori boszorkányüldözések idején is.
Évszázadok kellettek ahhoz, hogy a nők többé-kevésbé visszaszerezzék elkobzott jogaikat és jogosultságukat az önálló és szabad életre és minőségre. Az egyház egyeduralmának elvesztésével, az egyházi és világi hatalom szétválásával a nők is tyúklépésekben haladhattak az egyenrangúság felé (szavazati jog, munkavállalás, önállóság). Ennek ellenére a teljes egyenrangúság még messze van. Természetesen a legtöbb nyugati nőnek már nem kell a konyhasarokban üldögélnie, és a férfiakat kiszolgálnia. Mégis, ezek a változások egyenlőtlenül zajlottak, zajlanak a nyugati társadalmakban. Minél keletebbre megyünk, annál jobban ragaszkodnak a patriarchális felfogáshoz. Magyarország pedig mintha egyenesen visszafordult volna a középkor felé. (Más vallású társadalmak viszonyairól inkább ne is beszéljünk.)
Ugyanakkor hiába minden társadalmi változás, maga a női princípium továbbra sem nyerte vissza teljességét. Nem kaptuk vissza, mint a férfi oldal párját. Jin és Jang a 21. században továbbra sem az érem két oldala, két egymást kiegészítő, egyenlő rész. Társadalmunkban a nőiség sem úgy jelenik meg, ahogy arra az emberiségnek igazán szüksége lenne. Jelenleg is egy lebutított változatot favorizál a férfi dominanciájú világ. Néha szexszimbólumok, néha törtető, véres szájú amazonok. Akár férfiak is lehetnének. Merthogy továbbra is inkább azok a nők érvényesülhetnek a világban, akik olyanok, mint a férfiak. Sőt, néha kegyetlenségben férfiakon is túltesznek.
Pedig bennünket most már az Anya menthet meg. A lágy, puha, kerek, termékeny, jóságos, elfogadó, befogadó, szívében bölcs asszony. A nő, aki nőiségében teljesedik ki, minden férfi jellemzőt levet magáról. Aki a békét és életet hirdeti, nem az állandó harcot, pusztítást. Gaia, Héra, Aphrodité, Démétér és Hesztia azonban még várat magára. Jelenleg még mindig a képmutatás korát éljük, ahol meg sem értjük, mi az igazi női minőség. Ahol a nők papíron egyenlők (a világ számos részén még papíron sem). Ahol egy harcias, arrogáns, patriarchális keresztény társadalom tagjai a kanonizált tanítások és bevett, több évszázados gyakorlat sugallatára úgy állnak sorban a Szűzanya szobra előtt, hogy magáról a Nőről és Anyáról, az önpusztító, férfi vezetésű társadalomról el sem gondolkodnak. De talán a változások korában Mária országa, Magyarország egyszer csak eljut odáig, hogy a férfiak megértik, a bölcs asszonyoknak és anyáknak kell átengedni a vezetést. És akkor valóban mondhatjuk, Mária országa vagyunk.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Javasolnám, aki mielőtt egy vallást kritizál, előtte tanulmányozza! A keresztény vallások semmiben nem különböztetik meg hátrányosan a nőket. Más kérdés, a kereszténység kialakulásakor, az Ókorban valóban nem voltak a nőknek jogaik. Tehát a kereszténység megalapítását is erre kellett fazonírozni, hogy valamilyen szinten elfogadható, érthető legyen. A Bibliában számos utalás esik a nők védelmében is: “Atyám országában az utcanők megelőznek benneteket!” – mondta Jézus a farizeus férfiaknak. Vagy: “Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való!” – mondta Jézus a házasságtörése miatt megkövezésre ítélt asszonyon az ítéletet végrehajtani készülő férfiaknak. Mária Magdolna esete épp példaértékű, utcanőből vált Jézust követővé. Mária, Jakab anyja Jézust végig követte keresztútján, és végigmaradt vele, míg a kereszten kínhalált halt. Veronika ajándékul Jézus arcmását kapta, mert a szenvedő arcát kendőjével megtörölte. Ezt minden evangélium megírja. Még sorolhatnám, mely szentéletű nőket sorolja a Biblia példaként. A Biblián túl is szentté és boldoggá avatott nők sora. Egyedül a katolikusoknál nem lehet nő pap, de lehet apáca. De itt házasságot, családot nem lehet vállalni. A reformátusoknál, anglikánoknál, stb. keresztény vallásoknál is lehet nő lelkész, ahol lehet családot is vállalni. Más kérdés az egyházi hivatás, és a családi élet összeegyeztetésének nehézsége. Be kell kalkulálni az emberi lelket, gondolkodásmódot is. Az emancipáció nevében sok nőt csőbe húztak a karrier és önmegvalósítás mézesmadzagjával. Pedig nagy ára van ennek a családot illetően, mert 1 fenékkel 2 lovat nem lehet megülni. A gyermeknevelésre idő, energia kell. A férfiak zöménél sem a karrier és az önmegvalósítás a fő szempont, aki családot akar. Hanem olyan munkahely, ahol megfelelően keres, de mellette marad ideje, energiája a családra is.
Egyenrangúság azonos képességűek közt létezhet.