Komolyan azon vitatkozol a pároddal, Izlandra menjetek túrázni vagy egy szubtrópusi esőerdőbe? Ha csak egy útra telik, válasszátok Madeirát! Ott mindketten megkapjátok, amire vágytok!
Mert az örök tavasz szigetének ezer arca van, és ha mindet meg szeretnétek ismerni, annyit kirándulhattok, amennyit a lábatok bír. Pihenésre tuti nem marad idő. Adok is néhány tippet.
1. Szent Lőrinc-félsziget
Amikor a gép landol veletek Madeirán, először egy kopár félszigetet pillantotok meg. Itt-ott napelemek borítják, de nagy része tar. Mindaddig érdektelennek gondoljátok, amíg az útikalauz fel nem világosít, az egyik legizgalmasabb túraútvonal épp ott tekereg. A vulkanikus tájon ugyanis a portugál telepesek kiirtották az őshonos babérlombú erdőt és cserjéket, így a vulkanikus alakzatok még látványosabb formában bukkannak felszínre. Bár légvonalban a kiinduló és a végpont között rövidnek tűnik a távolság, az út hosszasan kanyarog az öblök mentén, egyszer le, máskor felfelé.
Ahogy haladtok az ösvényen, néha úgy érezhetitek majd, mintha egy skót tájon gázolnátok, majd hirtelen az óceánba zuhanó vulkanikus sziklafalak ezernyi árnyalatán csodálkozva már Izlandra képzelhetitek magatokat. A félsziget végén pazar fotókat készíthettek magatokról és a tájról. Bármelyik hónapban is utaztok, egyet feltétlen tartsatok észben: hiába tűnik hűvösnek, szelesnek, akár zordnak az időjárás a félszigeten, mert a szél néha permetező esőt, néha tengervizet önt a nyakatokba, a nap akkor is szénné égetheti bőrötöket, ha épp sűrű fellegek mögé bújik.
2. Caldeirão Verde (Zöld Katlan)
Már most arra készülhettek, hogy itt vár rátok életetek egyik legszebb túrája. És arra is itt fogtok rácsodálkozni, az első kirándulás után talán tévesen gondoltátok, hogy Madeirán nincsenek igazi erdők. Mert vannak! Nem is akármilyenek. Queimadastól vezet a gyalogösvény a Zöld Katlanig. Eleinte mesebeli erdőn át meneteltek, amelyben a vastag törzsű fák között buja aljnövényzet és hatalmas páfrányok nőnek. Később, ahogy egyre feljebb értek, szűkül az út, végül már csak a levada szélén tudtok lépegetni, a növényzettel benőtt sziklafalon. Mintha csak a Machu Picchu környékén lennétek.
Még nem mondtam volna, micsoda a levada? A középkortól kezdve kiépített öntözőcsatornák rendszere, amely a hegyekből viszi a vizet a kertekbe, szántókra, legelőkre. Madeirán a legtöbb túraútvonal a levadák mellett halad, mert a változatos tájon természetes ösvény híján nincs más lehetőség a közlekedésre. Olykor a csatorna és vele az út alagúton át megy tovább, és gyakran annyira keskeny, hogy a szembejövők a szakadék szélén lavíroznak, hogy két túrázó elférjen egymás mellett. De aggodalomra semmi ok. Ha nagycsaládok gyerekkel simán megcsinálják a túrát, nektek sincs mitől tartanotok. A jutalom az út végén vár: egy katlanba zuhogó vízesés!
3. Két csúcs között: Pico Arieiro és Pico Ruivo
Fogalmatok sincs, miről maradtok le, ha ezt a túrát kihagyjátok. Persze, bőven kell hozzá állóképesség. Szóval, nem árt ha Madeira előtt már lépcsőztök és kardióztok a fitnessteremben. A sziget harmadik legmagasabb (Pico Arieiro – 1817 m) és a legmagasabb csúcsa (Pico Ruivo – 1861 m) között kilométereken át ereszkedik, majd emelkedik az út. Gyakran hatalmas lépcsősor tornyosul elétek, aztán sziklafalba vájt ösvényen poroszkálhattok tovább.
És amikor azt hiszitek, hamarosan eléritek a célt, mert látótávolságba került a másik orom, a domborzat megtréfál benneteket: újabb és újabb kerülő, lépcsősor és a már jól ismert alagutak következnek. Itt kell megjegyeznem, egy lámpa vagy mobil rettentő hasznos, mert az alagutak néha elég hosszúak, vaksötétben kellene botorkálnotok, hogy átjussatok rajtuk. Lámpa nélkül vagy a fejetek, vagy a cipőtök bánná. Viszont ha a szívetek és a tüdőtök nem mondja fel a szolgálatot, ez az erőt próbáló gyaloglás örök élmény marad. Igazi teljesítménytúra, fantasztikus kilátással a környező hegyekre, óceánra és alattatok úszó fellegekre.
4. Lávamedencék Porto Monizban, naplemente Ponta do Pargonál
Három nap kőkemény túra után engedélyezett egy kis láblógatás. Ha szerencsétek van, és nyáron olyan időben vagytok Madeirán, amikor a fürdőzés nem kihívás (mert egyébként a sziget nem beach-paradicsom, sziklás a part és a víz hidegebb, mint az Adrián), mindenképp csobbanjatok Porto Moniz természetes lávamedencéiben. A medencéket a hullámzás mosta ki a bazaltból. Közvetlenül az óceánparton helyezkednek el. Egyébként az ember kicsit rásegített a természet munkájára, hogy a medencék valóban alkalmasak legyenek nyugodt fürdőzésre. De még így is páratlan élmény úszkálni bennük, miközben az óceán háborgó vizét csodáljátok.
Ha már meguntátok a fürdőzést, és még van kedvetek egy programhoz, autózzatok Madeira legnyugatibb csücskébe, Ponta do Pargo településre, ahol egy világítótorony aljában üldögélve figyeljétek a habokba bucskázó napot. Ne ijedjetek meg attól, hogy besötétedik, a szállásotokra este is könnyen visszajuttok autóval, hisz a kiváló minőségű utakat lámpasor világítja meg. Ha pedig virágzik a hortenzia, természetes világító falként kanyarog az úttal együtt. Mert ez a cserje úgy nő Madeirán, mint nálunk a gaz.
5. Monte: trópusi kert és tobogán
Rajtatok múlik, hány napon keresztül nyomjátok a kilométereket, hisz számtalan levada-túrából válogathattok még, így végigjárhatjátok például a Levada das 25 fontes, azaz a 25 forrás útvonalát is. Utazásotok végére azonban mindenképp illesszétek be a trópusi kertet és a tobogánt. Ehhez a programhoz még autózni sem kell. Csak üljetek föl Madeira fővárosa, Funchal tengerparti sétányán a libegőre, amely felvisz a város fölötti hegyekbe. Itt található Monte. Ez a település egyébként arról is nevezetes, hogy itt helyezték örök nyugalomra az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Ha a templomban megnéztétek sírhelyét, vegyétek az irányt a trópusi kert felé. Elfáradni ebben a programban nem fogtok (kivéve, ha utána hazáig szeretnétek gyalogolni). Viszont annál inkább ámuldoztok majd a kert szépségén: trópusi növények, virágok, aranyhalas tavacskák és vízesésszerű szökőkút gyönyörködteti a szemet és a lelket.
A tobogán tulajdonképpen egy szán. Hajdanán ezzel az eszközzel szállították a terményt és az árukat a hegyekből a tengerpartra. Ma már a turistákat pakolják bele, úgy siklanak hegy tetejéről néhány száz méteren keresztül lefelé. A szánt két férfi irányítja (női irányítót a környéken sem látni), speciális csizmával fékeznek és korrigálják a haladás irányát és szögét. Egyébként fehér ruhájukban és kalapjukban azt az érzetet keltik, mintha velencei gondolások lennének. Ha már nincs mit csinálnotok Montéban, fizessetek be erre a szórakozásra. Egyszer az életben megéri, ráadásul jót fogtok vihogni.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!