Barcelona válaszolt

Mennyi az esélye annak, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen? Talán fölösleges kalkulálni, erre nincs megfelelő képlet, sem statisztika. És felkészülni sem lehet rá. A barcelonai merénylet áldozatai sem hitték, utolsó sétájukra indultak.

Két hete Barcelona forgalmas sétálóutcájára hajtott egy furgon. A La Ramblán akkor is kavargott a tömeg, amikor a merénylő lassítás nélkül, cikkcakkban gázolta áldozatait. A járókelők gyanútlanul nézelődtek, vásároltak, ették fagylaltjukat. Pont ugyanúgy, mint ahogy én egy héttel később tettem ugyanazt, ugyanott. Csakhogy az én sorsom az volt, a támadás után sétáljak arra. Belegondolni is hátborzongató, milyen egybeesések szükségesek ahhoz, hogy egy merénylet vagy egy szerencsétlenség helyszínén tartózkodjunk a legrosszabb pillanatban. Én mégis eljátszottam ezzel a gondolattal, mert abszurdnak érzem, hogy ilyen nüanszokon múlik az életünk. 

Több turista is mesélte, nem az első terrortámadást élte túl. Ők többször is újjászülethettek, és ugyanakkor többször is átgondolhatták ugyanazt, amit én is az emlékezés virággal és mécsesekkel borított pontjain: rettegve zárkózzunk-e be otthonunkba, hogy semmi bántódás ne érjen, vagy más választ adjunk ezekre a kiszámíthatatlan eseményekre? Egyáltalán lehet-e, kell-e folyamatosan arra készülni, hogy épp velünk történik majd valami szörnyűség, mert rosszul választunk helyszínt és időpontot? És arra a kérdésre már inkább ki sem térek, hihetünk-e még isteni gondviselésben, ha velünk vagy egy szerettünkkel történik valami váratlan tragédia. Erre egy hosszú teológiai, filozófiai fejtegetés sem lenne elég.

Mit tehetünk?

Maradok tehát eredeti kérdésemnél: mit tehetünk egy olyan világban, ahol a terrorcselekmények bárhol, bármikor utolérhetnek bennünket? Persze, utána lehet olvasni akár interneten is, mire hívják fel a figyelmet vagy épp mit javasolnak a biztonságpolitikai szakértők. Például, ha nem szükséges, eleve ne utazzunk terrorveszélyes országba. De ma már bármelyik ország, bármelyik városa lehet célpont, hisz a támadók kezében épp a váratlanság az egyik fő ütőerő. Másik fontos tanács, hogy ha mégis egy terrortámadás kellős közepén találjuk magunkat, ne kíváncsiskodjunk, ne kezdjünk mobillal filmezni, vessük magunkat a földre, és kúszva-mászva próbáljunk eljutni valami biztos fedezékig. Ha kúszni sem lehet, mindenképp cikkcakkban mozogjunk, hogy a támadó dolgát megnehezítsük. Ha tömegben vagyunk, igyekezzünk annak szélére jutni, hisz ott a legkevesebb az esélye, hogy összenyom a többi ember. És ha netán szemtől szemben találnánk magunkat a merénylővel, a bennünk felszabaduló adrenalint inkább küzdésre használjuk, valamilyen eszközt kerítve próbáljunk ütni, vágni, túlélni.

Barcelona példát mutat

De mégis induljunk ki abból, hogy a támadás csak rémálmainkban létezik. És az első lépés épp az, hogy legyőzzük ezeket a rémálmokat, saját félelmeinket. Ez lehet az a válasz, amit elsőként adhatunk hasonló helyzetekben. Mint ahogy Barcelona lakossága is a békemenetet választotta válaszként. Nem estek muszlim hitű polgártársaiknak, nem fegyverkeztek fel és vadászták le a muzulmán felekezet tagjait, nem adták meg a mindenkori merénylőknek azt az örömöt, hogy rettegést és bezárkózást válasszák. Barcelona lakói azt mondták: NEM FÉLÜNK! Azt üzenték, ugyanúgy szeretnének élni, ahogy eddig is. Együtt, elfogadva a kisebbségeket, toleranciában és békében, nyugodtan sétálgatva a La Ramblán. 

Ezt az üzenetet azonban nem csupán azoknak kell meghallaniuk és megérteniük, akik a mindenkori támadásokat tervezik és végrehajtják. Azoknak is fel kell fogniuk jelentését, akik a jövőbeni, potenciális célpontok lehetnek, akik most még azt hiszik, velük ilyen soha nem eshet meg. Mert hiába a közeli tragédia, többen a most Barcelonába utazó turisták közül nem értik meg és nem érzik át, mi történt két hete. Számukra a kegyeleti pontok csupán újabb látványosság, ahol mosolyogva lőhetik a szelfiket. Megdöbbentő, de így van! Ott voltam, láttam! Ezért minél többen gondolkodnak el azon a példán, amit Barcelona mutat, és minél többen azonosulnak vele, annál egységesebbek és erősebbek lehetünk a terrortámadások eltervezőivel szemben.

Írta: Födő Tamás

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!