Németországban pelenkásan is felveszik a gyereket az oviba, nincs kötelező délutáni alvás, és az állam hajszolja a férfiakat az óvodapedagógusi pályára. A magyar oviban többet vannak a gyerekek a friss levegőn, és szorosabb a felügyelet. Na jó, de akkor melyik a jobb? Mindjárt kiderül.
A fiam összesen négy évet járt óvodába. Az első két évet egy magyar állami óvodában töltötte, további kettőt pedig itt Németországban abszolvált.
- Magyarországon Budapest vonzáskörzetében, egy közepesen jómódú település átlagos intézményét ismertük meg belülről, kb. 400 másik gyerekkel egyetemben.
- Németországban a kiemelkedően iparosodott Rajna-Neckar régióban, egy ugyancsak közepesen jómódú település átlagos intézményébe járt a fiam, kb. 100 másik gyerekkel együtt. Ebben a tartományban (Hessen) az óvoda – az utolsó, iskolai előkészítő évet leszámítva – díjköteles.
Lássuk tehát a medvét!
Forrás: pixabay.com
1. Szobatisztaság
A magyar ovit a harmadik születésnapja után két héttel, szeptemberben kezdte a fiam, ekkorra még nem volt tökéletesen szobatiszta. Pelenkát már egész nyáron nem adtam rá, de időnként eléggé rezgett a léc. Szerencsére megúsztuk bármiféle baleset nélkül, novemberre pedig szépen rendeződött a helyzet. Nem mondom, hogy nem izgultam két hónapon keresztül állatira.
A német oviban nem feltétel a szobatisztaság. Régebben az volt, ma már nem. Ezt az itteni óvónők azzal magyarázzák, hogy egyre több anya áll munkába, és nem róhatják rájuk ezt a stresszt (mármint, hogy időre legyen szobatiszta a gyerek). A pelenkázásra külön termet alakítottak ki. Nekem szimpi ez a hozzáállás.
Sajnos a valóságban eléggé visszaüt ez az engedmény. A megkérdezett óvónők szerint a szülők elkényelmesedtek, némelyik meg sem próbálja szobatisztaságra nevelni a gyerekét. Mind a négy csoportban van olyan öt vagy akár hat éves gyerek is, aki pelenkát hord (amit egyébként a szülőknek kell behozni, a törlőkendővel együtt). Tökéletesen egészséges gyerekekről van szó, akik kizárólag a szülői hanyagság áldozatai. Ez ma már komoly terhet jelent az óvónőknek, panaszkodnak is miatta eleget.
Melyik a jobb? Nekem anyaként fekszik a német rugalmasság, de csak, amíg nem nekem kell a hat évest pelenkázni…
2. Fegyelem, felügyelet
A magyar óvodában nem volt olyan helyzet, amikor a fiam akár egy percre is felügyelet nélkül maradt volna. Mind a csoportszobában, mind az udvaron folyamatos volt az óvónői jelenlét. Azt kell mondjam, nagyon helyesen.
A német óvodában kifejezetten pártolják azokat a helyzeteket, amikor a gyerekek felügyelet nélkül játszanak. Így nevelik őket önállóságra. A mi ovinkban négy olyan helyiség van, ahol a gyerekek felügyelet nélkül tartózkodhatnak: a babasarok (a csoportszobán belül, de a galérián; az aulában, ahonnan a szobák nyílnak; a tornateremben és az udvaron). Annyi megkötés van, hogy egy csoportból egy időben csak limitált számú gyerek lehet az adott helyen, hogy ne alakuljon ki tumultus. Ezt a gyerekek szépen be is tartják, bármilyen hihetetlenül is hangzik.
Én eleinte borzasztóan szkeptikus voltam ezzel a nagy szabadsággal szemben. Igazából halálra aggódtam magam. Pláne, mert a kisebbik fiam két és fél évesen kezdte a német ovit. Rettegtem, milyen lesz, amikor a hatévesek elkezdik dobálni a szivacselemeket, ő pedig temperamentumánál fogva bekapcsolódik…lekopogom, eddig még semmi gond nem volt. Ahogy én látom, a nagyok kifejezetten vigyáznak a kicsikre, úgy a tornateremben, mint az udvaron, illetve a többi helyiségben is. Időnként pedig rájuk néz valamelyik óvónő.
Melyik a jobb? Bár mindkét fiamon látom a német rendszer előnyeit (önállóak, határozottak), még mindig nem barátkoztam meg vele teljesen. Valami középút kellene…
Forrás: pixabay.com
3. Friss levegő, séta
A magyar oviban minden áldott délelőtt kimentek a gyerekek az udvarra, talán csak szakadó esőben nem. Ehhez jött a heti egy séta az óvoda környékén, gyakori volt a piknik is.
A német oviban még ragyogó napsütésben sem garantált a szabad levegőn való mozgás. Ennek okára már többször rákérdeztem, mivel rettenetesen bosszant a dolog. Általában azt a választ kaptam, hogy éppen túl sok a kicsi a csoportban (vegyes csoportok vannak), nehéz őket mind pelenkázni, öltöztetni, nem volt már idő kimenni. Ez az indoklás számomra elfogadhatatlan, főleg a személyzet létszámának ismeretében (lásd következő pont). Ovis séta havonta egyszer van, külön fel kell rá iratkozni, egy csoportból nyolcan mehetnek (max. 25 gyerek van egy csoportban).
Melyik a jobb? Egyértelműen a magyar gyakorlat jön be inkább. Igaz, a német oviban négy éves kortól egyedül is kimehetnek a gyerekek az udvarra, ha akarnak (minden csoportszobából külön ajtó nyílik az udvarra, ami egyébként jól belátható). Csak nem mindig akarnak, így a levegőzés, no meg a mozgás nem mindig biztosított.
4. Személyzet
A magyar oviban volt egy délelőttös óvónőnk és egy délutános óvónőnk. Emlékezetem szerint ők ketten az udvaron, az ebédnél és az altatásnál (kb. fél 11 és 1 óra között) voltak egyszerre jelen. Volt még egy dadusunk is, aki kb. egész nap dolgozott, valamint egy pedagógiai asszisztenst is kaptunk időnként pár órára. A csoportban 29 gyerek volt. Úgy ítélem meg, hogy ennyi gyerekre kevés ennyi ember. Pláne, hogy a dadusnak a gyerekek mellett a tisztaságra is ügyelnie kellett.
A német oviban három óvónője van egy csoportnak, a gyereklétszám max. 25 fő. Dadus nincsen. Reggel 9 és fél 2 között mindhárom óvónő jelen van. Fél 2 után már csak ketten vigyáznak a gyerekekre. Ehhez tudni kell, hogy a gyerekek kb. harmada már ebéd előtt haza megy. Mi szerencsések vagyunk, az elmúlt két évben mindig dolgozott a törzsgárda mellett egy-két gyakornok is, akik heti három napot járnak iskolába, két napot pedig az ovisok között töltenek. Ideális esetben tehát a 25 gyerekre 5 felnőtt jut, ami már szinte kényeztetés számba megy.
Nekem nagyon tetszik még, hogy Németországban állami ösztönző programot indítottak arra, hogy több férfi válassza az óvodapedagógusi szakmát. Eddig nekünk két óvóbácsink is volt, illetve két fiatal srác gyakornokoskodott a gyerekeim csoportjaiban (külön csoportba jártak). A fiaim rajongtak értük, nekem ennyi elég, hogy pártoljam ezt a kezdeményezést.
Melyik a jobb? Németországban érezhetően több figyelem jut egy gyerekre, mint a magyar oviban, úgyhogy nekem bejön ez a szitu.
Forrás: pixabay.com
5. Barkácsolás
A magyar oviban a barkácsolás opcionális volt. Ha nem volt kedve a fiamnak (és általában nem volt), nem készített semmit. Kivételt képeztek természetesen a kiemelt alkalmak (karácsony, anyák napja, stb.). Ovis rajzot, kifestett képet nagyon keveset őrzök tőle abból a két évből. Én ezt főként az alacsony óvónői létszámmal magyarázom. Tudom, hogy Vekerdy a szabad játék mellett teszi le a garast. Nem is zavart engem ez a helyzet annyira, amíg meg nem ismertem a német rendszert.
A német oviban a barkácsolás kötelező. Minden hónapban van legalább két-három alkotás, amit az ovisok előírásszerűen elkészítenek, majd azzal díszitik a saját termüket, illetve a közösségi tereket. A kisebbekkel egyenként leülnek az óvónők, együtt vágnak (vezetik a kezükben az ollót), ragasztanak, hajtogatnak. Erre itt van idő, alkalom és személyzet. A rajzolás, színezés, “céltalan” vagdosás, ragasztás is mindennapos program. A mesterművek gyakorlatilag cunamiként zúdulnak a háztartásomra, csak győzzem kiaggatni őket.
Melyik a jobb? Mindenképpen a német gyakorlat. Elképesztő különbség van a kisebbik és a nagyobbik fiam kézügyessége között, még az egyedi különbségeket félretéve is. A nagyobbik fiam négyévesen nem feltétlenül tudott felismerhető dolgokat rajzolni, ollóval vágni pedig szinte egyáltalán nem. A kisebbik fiam ugyanennyi idősen leül itthon, csak úgy, magától sablont rajzol, vág, ragaszt. Repülőt, dínót, nyulat, akármit. Nem vagyok benne biztos, hogy kell ez a tudás a nagybetűs élethez, de nekem nagyon imponál.
6. Délutáni alvás
A magyar oviban kötelező volt az alvás délután egy és három óra között, korra és igyényre való tekintet nélkül. Természetesen megértem, hogy éppen a személyzet hiánya miatt fontos az a két óra csönd az óvónőknek. Mindazonáltal nem értek egyet vele. Például az én gyerekeim már két és fél éves koruk óta nem igénylik a délutáni alvást. Ha mégis elalszanak, akár csak egy fél órára is, az esti altatás válik rémálommá.
A német oviban nem kötelező a délutáni alvás, csak opcionális. Az igényt jól mutatja, hogy összesen négy ágy van a hálóteremben. Száz gyerekből általában kettő-három szundít ebéd után. Altatás külön nincs, csak egy rövid mese, azután bébiőrön keresztül figyelik az alvó vagy éppen ébredő gyerekeket.
Melyik a jobb? Nekem egyértelműen a német rendszer tetszik jobban, nyilván a gyerekeim alvásigénye miatt.
Forrás: pixabay.com
7. Tisztaság
A magyar oviban a dadus feladata volt a napközbeni seprés, felmosás, esténként pedig külön személyzet is végzett egy átfogó takarítást, ha jól emlékszem.
A német oviban napközben nincs takarítás. Ami leesik a földre (homok, papírszelet, galacsin, almadarabka, akármi), az ott is marad. Van ugyan kitéve partvis meg lapát a csoportszobák elé, aki kapja, marja alapon. Délutánra rendszerint ocsmány mocsok alakul ki. A takarító cég csak akkor érkezik, amikor az utolsó gyerek is haza megy. Reggel, nyitáskor ragyog minden. De nem sokáig.
Melyik a jobb? Teljesen nyilvánvalóan a magyar gyakorlat a kedvezőbb.
8. Különböző pénzek, hozzájárulások
A magyar ovi ingyenes. Elvileg. Mi – nem hivatalosan – fizettünk csoportpénzt, ez fedezte az óvónők és a dadus ajándékait évközben. Továbbá félévenként vittünk be tisztasági csomagot (zsepi, WC-papír, folyékony szappan, nedves törlőkendő, stb.), illetve időnként szóltak, ha valami elfogyott. Gyümölcspénz a mi csoportunkban nem volt.
A német ovi díjköteles, így évközben semmit nem kell bevinni. Elvileg. Mégis előfordult már, hogy kértek tőlünk zsepit, illetve volt, hogy valami adminisztrációs hiba miatt nem tudtak szappant rendelni, és akkor azt is vittem be. Fizetünk – nem hivatalosan – csoportpénzt is, ez fedezi az óvónők ajándékait évközben. Fizetünk külön azért évente egy bizonyos összeget, hogy a gyerekeink a jeles napokon (télapó, karácsony, húsvét, szülinap) kapjanak ajándékot. Itt teljesen haszontalan műanyag vackokra kell gondolni, ennek a gyakorlatnak a megszüntetéséért most lobbizom éppen.
Melyik a jobb? A német rendszer valamivel átláthatóbb, de van még hova fejlődni.
A kaját szándékosan hagytam ki, fontos téma, annak egy külön bejegyzést szentelek majd. Hamarosan!
Aki összességében nagyon elégedett a német ovival: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek