Karib-tenger kalózai elpityeredtek

Türkizkék tenger, simogató napfény és az átlag magyar számára elképesztő luxus. Két magyar lány mesél karib-tengeri hajóútjáról.

Ági és Réka sosem látott óceánjárót. Amikor megpillantották a nagy acélmonstrumot, földbe gyökerezett a lábuk, és csak annyit tudtak kinyögni: húúúúhaaaa! Következő kérdésük pedig magától értetődő volt: ekkora súly hogyhogy nem süllyed el?

Persze, a két magyar lánynak fogalma sem volt, hogy az igazi varázslat csak ezután következik. A belső tér, a felszereltség, a csillogás és a szolgáltatások tárháza mind azért van kitalálva, hogy a vendég úgy érezze magát, mint Alice csodaországban. Úgy tűnik, a szálloda- és vendéglátóipar nagyot alkotott.

Beszállás, indulás!

– Minden a kikötői terminálon kezdődik. Reggeltől estig nagy a nyüzsgés, folyamatosan érkeznek a turisták. Több pult is van, hogy a kiszolgálás gördülékeny legyen. Itt történik a bejelentkezés, ekkor kapjuk névre szóló plasztik kártyánkat is, ami a kabin kulcsa, és amire minden olyan szolgáltatás felkerül, ami nincs benne a hajóút árában – idézi fel Réka megérkezésük pillanatát.  

Az utasok ezután egy rámpán ereszkednek a hajó bejáratáig, ahol a személyzet díszsorfala várja őket. Az egyszerű földi halandó egy másik világba lép át. A hatalmas belső átriumból liftek és lépcsők visznek le és fel. A hajót átszelő hosszú folyosókon gyakran tanácstalanul ténferegnek az emberek. Hiába az ábra, a felirat és a segítőkész személyzet, eleinte nem könnyű tájékozódni. Kivéve, ha a magyar utasnak olyan szerencséje van, hogy egy magyar alkalmazottra bukkan a hajó valamelyik részlegén. 

– Nekünk úri dolgunk volt. Egy barátnőnk a hajón dolgozott egy kávézóban, őt látogattuk meg. Mariann mindenben segítségünkre volt – meséli Ági. Amikor először végigvezetett a hajón, csak tátottuk a szánkat. Még a fáradtságról is megfeledkeztünk, pláne, miután megtudtuk, este nyitó buli lesz. 

– Csodálatos naplementében hajóztunk ki a Puerto Ricó-i San Juan kikötőjéből. Sokan egy koktéllal kezükben áztatták magukat a medencében, mások végigkóstolták az éttermi választékot. Mi pedig felvillanyozva készültünk az esti zenés mulatságra.

Átlagos nap a paradicsomban

A tengerjáró több mint egy hotel. Inkább egy üdülőtelep, ahol az éttermektől kezdve, a boltokon, bárokon, kaszinón át, az edző- és színházteremig minden megtalálható. Unatkozni tehát nem lehet.

– A kabinunk olyan volt, mint egy elegáns hotelszoba. Csak akkor jutott eszünkbe, hogy valójában egy hajón vagyunk, amikor a talpunk alatt éreztük a hullámokat. Egy kicsit tartottunk is a tengeri betegségtől, de végül is egy-két nap alatt hozzá lehet szokni az időnkénti imbolygáshoz – kezdi élménybeszámolóját az egyik magyar lány. Elképesztő kényelem vett körül. Bármeddig alhattunk, nem maradtunk reggeli nélkül. A hajón mindig nyitva volt egy pizzázó, grillbár vagy étterem.

De a bőség nemcsak a svédasztalos reggelinél érzékelhető. A kabinokban minden nap új törülközőköltemény várja a vendégeket, a személyzet apró csokival kedveskedik lefekvés előtt, a napozóágyaknál pedig vidám bártender keveri a koktélokat. A fedélzet a meleg trópusi napsütésben leginkább egy aquaparkhoz hasonlít, medencékkel és csúszdával. Közülük az egyik legnépszerűbb a hajóorrban kialakított pezsgőfürdő. Innen fantasztikus panoráma nyílik a végtelennek tűnő tengerre. A fürdőzők a hullámokon megtörő napfényben gyönyörködhetnek, miközben vízsugarak masszírozzák a hátukat.

– Eleinte csak kettesben jöttünk-mentünk, mialatt a barátnőnk műszakban volt. Azután az egyik tengeri napon magyar szót hallottunk. Két srác ment el mellettünk a medencénél. Megszólítottuk egymást, beszélgetni kezdtünk, és azután közösen szerveztük a programokat – folytatják beszámolójukat a lányok. Általában ugyanarra a kirándulásra jelentkeztünk, miután a hajó kikötött. Ha pedig a fedélzeten voltunk, igyekeztünk kihasználni a lehetőségeket. Még fitneszterembe is jártunk, ahonnan a futópadról a tenger kékjét figyelhettük. Mozgás után pedig a szaunából csodáltuk, ahogy a nap a hullámokba bukik.

Napközben nyugodtnak tűnik az óceánjáró. Szinte észre sem lehet venni, hogy háromezer utasa van. A tömeg eloszlik a tizenhárom szinten. Sokan szervezett kiránduláson vesznek részt. A hajó minden nap más egzotikus szigeten köt ki: Saint Thomas, Barbados, Saint Lucia, Saint Martin… Mindenütt többféle program várja a partra szálló turistákat.

Este azonban percről percre telnek meg a folyosók, liftek, előterek és éttermek. Vacsorához készülődnek. A vasalószoba előtt sorban állnak a Puerto Ricó-i utasok. Náluk bevett szokás, hogy a dresszkódos vacsorához a legelegánsabb ruhájukat veszik fel, amelyet előtte saját kezűleg vasalnak ki. 

– Az egyik vacsora különösen jó hangulatban telt. Már az étterem bejáratánál ránk köszönt három amerikai, akikkel végül egy asztalhoz ültünk. Nem is gondoltuk, hogy az amerikaiak ennyire kedvesek. Amikor kiderült, hogy egyikünknek születésnapja van, percekig azt ismételgették, happy birthday, happy birthday. Azután a pincérek is körénk gyűltek, tortát hoztak, és megint a happy birthday következett. A legviccesebb mégis a pincérek éneklős, táncolós műsora volt! Minden este előadtak valamit – mondja nevetve Ági.

Az estét azonban egy másik zenés-táncos előadás koronázza meg. A színházteremben már készülődnek a fellépők. Felgördül a függöny, kigyúlnak a fények és egy igazi Broadway stílusú revüműsor veszi kezdetét.

Vissza a valóságba

Amikor az egy hét letelik, az óceánjáró utasai barnán, élményekkel gazdagon csomagolják össze bőröndjeiket. A személyzet nekilát a takarításnak. Már a következő turnusra készülődik.

Ági és Réka nehéz szívvel hagyták el kabinjukat. Szívük szerint még egy hétig élvezték volna a luxust. És Marianntól is nehezen váltak el.

– Sosem hittem volna, hogy képes vagyok azért pityeregni, mert ki kell költözni egy hotelszobából. Pedig ez történt! Amikor a bőröndöt húztam kifelé, rám tört a sírás. Mókás, nem? – emlékszik vissza Réka.

Időközben a fedélzeten egyre nagyobb a tumultus. Gyülekeznek a turisták. Beosztás szerint hagyhatják el a hajót. Egyeseknek még hosszú órákba telik, mire a kikötőbe juthatnak. Mások, akik befizettek egy utolsó kirándulásra, az elsők között szállhatnak le.

Ági és Réka úgy döntött, beneveznek egy utolsó kirándulásra, ezért megmenekültek a hosszú várakozástól. Gyorsan elbúcsúztak barátnőjüktől, és megfogadták, legközelebb már otthon, Magyarországon találkoznak újra. Szívük mélyén azonban mindketten azt kívánták, bár sose érne véget ez az álomút.

ÉRDEKESSÉG

A világon számos társaság működtet óceánjáró utasszállítókat. Méretét és felszereltségét tekintve a pálmát az Allure of the Seas névre keresztelt luxus utasszállító viszi, a maga 362 méteres hosszúságával és tizenhat szintjével. A hajón a szokásos bárokon, éttermeken, bevásárlóközponton és egyéb kiszolgáló egységeken kívül található még egy kétszintes táncterem és egy műjégpálya is. Az óceánjárón 5402 utas üdülhet egyidejűleg, a személyzet maximális létszáma pedig elérheti a 2115 főt.

Írta: Födő Tamás

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!