Milyen lesz a magyar társadalom, ha már most is egyre több a buta, neveletlen, arrogáns, hőzöngő, “öntudatos” állampolgár? 5 szemléltető eset a rohadó erkölcsről.
Az 1-es villamoson
Beszélhetünk rögtön arról a történetről, amivel mostanában szinte minden médiafelület foglakozik. Az 1-es villamos egyre több horrorsztorit produkál. Legutóbb egy kutyát rugdosott le a villamosról egy huligánnak nevezhető kamasz. Nyilván nem került veszélybe az elkövető, nem hivatkozhat önvédelemre. A kutyán póráz és szájkosár volt, és békésen álldogált gazdája mellett. A tettestársak pedig csak röhögtek.
Előtte egy fiatal lányt vertek meg minden indok nélkül ugyanezen a járaton. Vajon milyen indokkal bántalmaznak egy utast, aki hazafelé tart este a villamoson? Valószínűleg csak heccből tették. És úgy tűnik, egyre többen szórakoztatják mostanában magukat így. Már akár fényes nappal is. Sajnos, csak kevesen mernek szembe szállni a hasonló támadókkal, ami egyrészt érthető, mert én is százszor meggondolnám, másrészt az ő malmukra hajtja a vizet. És ilyenkor sehol egy hivatalos szerv, hogy megvédjen.
Az SZTK-ban
A jó öreg, békebeli SZTK-ban sem jobb a helyzet (vagy akárhogy is hívják ezeket az intézményeket). Persze, egyáltalán örüljünk annak, hogy van még SZTK, meg egészségügy, meg hogy egy-egy osztályon azért legtöbbször aznap sorra kerülünk. Panaszra nem is lehetne ok. Illetve de! Amellett, hogy szakemberekből kevés maradt, azok is túlterheltek, sokan közülük nyugdíjas korban vannak, a várótermekben látványosan tetten érhető társadalmunk hanyatlása.
Egyik példája, amikor a beteg besétál az épületbe, csodával határos módon sorszámmal a kezében el is jut a megfelelő osztályra, de a váróteremben már semmi jelét nem mutatja agytevékenységnek. Egyszerre három székre ül. Viselete otthoni papucs és trikó (nyilván munkából vagy -ba siet). Egy perc sem telik el, hangosan káromkodni kezd, amiért még nem szólították, majd isteni sugallattól vezérelve felpattan, és benyit az orvoshoz, hisz biztosan valami tévedés áldozata. Csakhogy csalódnia kell, mert kitessékelik. Bent épp egy beteget vizsgálnak. Ezt még valahogy el tudja fogadni, ezért visszaül a helyére.
Amikor azonban kijön a vizsgált beteg, újra beront az orvoshoz, aki kikíséri, és elkezdi neki nyugodt hangon magyarázni, mi az, hogy ajtószám, és mi az, hogy sorszám. Vagyis nem ő következik. Ezt azonban az ő gyomra már nem veszi be, erőszakoskodni kezd, azt kiabálja, neki sürgős és ő nem ér rá! Az orvos nem tud mit tenni, hogy kerülje az összetűzést, előreveszi a sorban. Aki meg következne, várakozhat tovább. A beteg bent sem csillapodik, mindent hangosan kommentál, továbbra is hőzöng, azt hiszi, neki természetesen jár minden. Biztos nagyon sok pénzt fizetett az egészségkasszába élete során…
Bármilyen ajtóban
Az emberek a különböző ajtókhoz érve sem tudnak már viselkedni. Sokakban már fel sem merül, hogy egy nyíláson egyszerre egy ember fér el. Pedig csak józan paraszti észre és egy kis empátiára lenne szükség. Lehet az akár egy patika ajtaja is. Történt pedig, hogy egy gyógyszertárban végezve odaléptem az ajtóhoz, megfogtam a kilincset, lenyomtam, és indultam kifelé. Az utcán akkor ért oda egy másik vásárló. Látta, hogy lépek kifelé. A helyzet evidens volt. De nem neki. Mert ő nem vár, ő az első. Mintha láthatatlan lennék, nekem rontott, szinte visszapasszírozott a patikába. Szó nélkül. Persze, ideg lettem. Gondoltam, ha harc, hát legyen harc. Testbeszéddel válaszoltam: nem léptem vissza az üzletbe, hanem nekifeszültem ellenfelemnek, és kicsörtettem. Teljes vállszélességgel. Hadd érezze meg, hogy valami nem stimmelt.
Ez az ajtós sztori a metrón, villamoson is annyira mindennapos. Sokan előre tudják, a peronon hol fog nyílni a jármű ajtaja. Ülőhelyre ácsingóznak, ezért elsőként akarnak felszállni. Amikor az ajtók kinyílnak, nem állnak félre, lecövekelnek középen. A leszálló utasok pedig elnézést kérhetnek, amiért elhagyják a villamost.
A strandon
A méregdrága strandon is belefuthatunk különböző incidensekbe. Gondolhatnánk, hogy a belépő ára természetes szűrőként működik, és ezért kulturált környezetben, kulturált közönségben lesz részünk, a valóság szöges ellentéte is lehet elvárásainknak. Ezen jómagam is meglepődtem, amikor egyik hőgutás délután eljutottam a Palatinusra. A fürdőhelyeknek megvannak a szabályaik és az úszómestereik, hisz a vízben akár meg is lehet halni, ha eltérünk a szabályoktól.
De sem a szabályok, sem a többi fürdőző nem zavarta azokat a fiatalkorúakat, akik a hullámmedence széléről ugráltak a vízbe a fürdőzők közé. Az úszómester le is állította a hullámokat, mert a végletekig szemtelen, arrogáns és önérzetes suhancokat csak így lehetett eltávolítani a medencéből. Azok aztán csatlakoztak haverjaikhoz, családtagjaikhoz, és nagy hangon szidni kezdtek mindenkit. Nem csodálkoznék, ha az ő társaságuk lopkodta volna végig a strand vendégeit, akikről később a médiában is megjelentek híradások.
A boltban
Végére hagytam ezt a nyúlfarknyi sztorit, mert mondhatnánk, ez már szőrszálhasogatás. Pedig, szerintem nem az. Nincs benne agresszió, nincs benne hőzöngés, nincs benne bunkóság, csak egy egyszerű tény. Nem csak magunkra kell tudni vigyázni, de a pénztárcánkra is. Mert hiába hiszem, megbízhatok a pékség eladónőjében, ha az utcára érve belenézek a markomba, és azt látom, mosolyogva kevesebbet adott vissza. Igen, kevesebbet adott vissza, mert előtte egy kéregető újra eljátszotta vele, hogy nincs annyi pénze, mint a kakaós csiga ára, ezért odaadta neki olcsóbban. A különbözetet rajtam hajtotta be! És szemernyi lelkifurdalása sem volt. De sorolhatnánk akár az éttermi eseteket is: horror árakon dolgoznak, és elszámoláskor még a hibás kalkulációval is újabb bőrt próbálnak lehúzni rólunk.
És akkor azokról a helyzetekről nem is beszéltünk, amikor egy autóval két helyen parkolnak egyszerre, vagy egy újonnan átadott közteret darabokra szednek, vagy a kunyeráló utánad kiabál az utcán, amikor nem adsz neki pénzt.
Mi a megoldás?
Én azt gondolom, minden normális ember felháborodik ezeken a dolgokon, mert szeretne egy normális társadalomban élni. Azt is gondolom, sokaknak legalább egyszer megfordul fejében az a gondolat, kellene egy jó kis átnevelő tábor, ahol csak ezeket az elkövetőket treníroznák emberbaráti, társadalmilag is hasznos gondolkodásra és viselkedésre.
Valójában hosszú távon egyetlen megoldást látok: egy minőségi oktatási, nevelési rendszerre lenne szükség, ami képes esélyt adni a hátrányos helyzetűeknek a felzárkózáshoz, és ami nem leépíti a tudást, önálló gondolkodást és szolidaritást. Ami arra motivál, hogy a lentről jövő emelkedjen egy általános színvonalhoz, és ne a színvonal süllyedjen az ő szintjére. Ami meglátja és kiemeli a kallódókat, akiket hasznos, becsületes, békés állampolgárrá nevelhet. Ami minden társadalmi rétegben elülteti azt a kulturális, társadalmi, erkölcsi minimumot és igényt, amelynek követésével harmóniában, civilizáltan élhetünk egymás mellett. Úgyhogy drága Emberi Erőforrások Minisztériuma, drága kormány, ÉBRESZTŐ!!! Na, de miért is vagyok ilyen naiv, mikor a parlamentben csont nélkül sértegetik egymást a képviselők…
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
T. Cikk író!
Nem tudom, hogy Ön hol szocializálódott, de fatális a tévedés amiben él.
Aki nálam jobban rühelli a Fideszt, az hazudik. De! Nem gondolja, hogy elég nagy pofátlanság a kormányra (legyen az bármelyik) kenni minden neveletlen tapló paraszt kölköt?? Önt hány évesen tanította meg az anyukája arra, hogy mit szabad, és mit nem?? NEVELNI elsősorban otthon kell, onnan származik a hozott példa. Igen, Ön naiv. És buta is, mert ostobaságot írt, és elfelejtett gondolkozni. Manapság divat nem nevelni a sok hülye, elkényeztetett, hisztis majmot, hanem amikor közösségbe kerül, ezt az intézménytől várni. Nem érzi úgy, hogy ez így nem frankó?
a törpe cigány meg a haverjai szét baszták az egész országot