Hogyan hat ugyanaz a film egy férfira és egy nőre? Öveket becsatolni, dupla filmkritika következik! Fogd meg Valerian kezét és irány az ezer bolygó városa!
Egy normális ember először kiválasztja, melyik filmet akarja megnézni, aztán keres egy megfelelő időpontot. Én – a hadra fogható nagyszülőkkel nem rendelkező anya – előbb megkérdezem, mikor ér rá a bébiszitter. Szombat délután négy és nyolc között? Szuper! Mi megy akkor a legközelebbi moziban? Ez rajzfilm, az horror, emez harcos, amaz…Valerian? Az meg mi a szösz? Sci-fi? Azt komálom! (Teri)
Ha egy esős vasárnap délután kérdezik meg, van-e kedvem megnézni ezt a filmet a moziban, és kizárólag a cím alapján dönthetek, amiből inkább egy másodrangú fantasyre vagy sci-fire asszociálok, valószínűleg sosem indulok útnak, és nem látom. De csodás nyári délután volt, rég voltam moziban, sci-fire vágytam. Végül 129 perc úgy illant el, mintha kiestem volna a tér-idő kontinuumból. (Tamás)
Luc Besson egy zseni!
A tartalomleírás bejön, az előzetes még inkább! Imádom, amikor pszichedelikus LSD-tripre visz valami ismert mókus. A Doctor Strange-et is csak emiatt néztem meg, a Csillagok között fekete lyukas jelenetét pedig legszívesebben végtelenre állítottam volna. Jelen film főszereplőiről mondjuk még életemben nem hallottam, dehát ez biztosan az én filmes műveltségemről állít ki bizonyítványt. Adok nekik egy esélyt. Hátha! (Teri)
Mivel semmit nem tudtam a filmről, nem láttam előzetest, beharangozót, nem olvastam ajánlót és kritikát, sőt, szűkebb ismeretségi körömből sem említette senki, abszolút magamra voltam hagyatkozva. Szűzen ültem a vászon elé. Persze, egyetlen támpontom mégis akadt. A fenti alcímet egy Facebook-kommentben olvastam, amely eredetileg így hangzott: Luc Besson is a fu..ing genius. (Tamás)
Gyerekek lepasszolva, 3D-s szemüveggel az orromon süppedek bele a mozifotelbe. A nyitójelenet az űrállomáson olyannyira magába szippant, hogy kétszer is ellenőrzöm, be vagyok-e kötve. A Mül bolygón zajló reggeli rutin is vonzó a maga harmóniájában, pedig még kávét sem isznak a ringó csípőjű légies lények. Jó dolog az idill, de még jobb a pár perc múlva bekövetkező apokalipszis. Mert én igazából ezért járok moziba. Az agyszétrobbantó akciójelenetekért, amelyek minden egyéb gondolatot kiiktatnak a fejemből. Ha ezt nálam eléri egy film, akkor már nyert ügye van. Eddig jó. (Teri)
Forrás: vip.de
A nyitó képsor, amely az emberi űrhajózást, majd az idegen fajokkal történő kapcsolatfelvételt sűríti fél percbe, hamar megadja az alaphangulatot: érezni lehet, egy jó kedélyű, humoros mese következik. A zenei betétek pedig csak ráerősítenek erre az érzésre, ami szerencsére később sem múlik el. Mert az alkotó nem csap be, nincs szemfényvesztés. A nagyobb felütést nem követi lapos folytatás. Minden perc leköt és szórakoztat. Főleg a sorozatos, elképesztően ötletes megoldások és animáció miatt (Buba átváltozós tánca, az óriás medúzába dugott fej messzelátó képessége, az ostoba szörnykirály vacsorája, és még sorolhatnám). Először azt hihetjük, újabb Avataros film következik. Az idegen, humanoid faj hasonlóan nyúlánk, halvány kékes bőrű, és hasonlóan egységben él a természettel. Aztán a történet kanyarogni kezd. Láthatunk szinte személyként viselkedő űrhajót, másik dimenzióban vásárolgató anyut és aput, több ezer faj által épített űrmegalopoliszt, ahol felüti fejét a gonosz, illetve az emberi butaság és gyarlóság. Mert mint kiderül, nem az a rossz fiú, aki annak lett kikiáltva…(Tamás)
Nem a színészekre épít
Amikor viszont feltűnik a vásznon a két főszereplő, a film hirtelen lejtmenetbe kapcsol. Csak két dolgot nem hiszek el róluk: azt, hogy profi titkos ügynökök, és azt, hogy halálosan szerelmesek egymásba. Kár, hogy pont erre a két momentumra épül a teljes film. A hölgyről ordít, hogy a modellszakmából nyergelt át, mintha minden lépést a kifutón tenne meg. Erről eszembe jut, hogy annak idején Dobó Katát direkt instruálta Koltai Róbert, hogy ne modellesen lépkedjen, elég, ha a miniszter félrelép. Úgy látszik, Cara Delevingne nem volt ilyen szerencsés. Kár érte. A férfi főszereplőről csak annyit, hogy én folyton Benicio Del Toro halovány másolatát láttam benne, és ez nem tett jót az összhatásnak. (Teri)
Forrás: filmstarts.de
Úgy tűnik, Besson szeret fiatal, ismeretlen vagy még be nem futott arcokkal dolgozni. A főszereplő Dane DeHaan (Valerian) és a főhősnő Cara Delevingne (Laureline) ugyanis eddig nem csillogtathatták meg tehetségüket túl sok mozifilmben. (És végül is ezen nincs semmi meglepő, mert Delevingne eddig inkább modellként lépett a világot jelentő deszkákra.) Ugyanakkor aki Rihanna rajongó, az már csak miatta is rohant a moziba. De miután a film nem a színészi alakításokra épülő dráma, inkább a sztori, az ötletek, a látvány, a hangulat és a humor viszi el a balhét, a színészi kvalitásokra egy szavam sem lehet. (Ez alól Rihanna és az őt váltó, számítógépes animáció, Buba magyar hangja kivétel. Liptai Claudia szinkronszínészi teljesítményét most sem tudtam értékelni.) (Tamás)
Szerencsére a két főhősön kívül van a filmben pár jó színész is. Nem, még csak véletlenül sem Rihanna-ra gondoltam, az ő táncbetétjét gond nélkül feltenném a DVD-re, a kivágott jelenetek közé. A cselekmény késleltetésén kívül semmilyen funkciója nem volt a feltűnésének, mint ahogy Ethan Hawke cameojának sem. Clive Owen viszont zseniálisat alakított főgonoszként, élvezettel merültem el a karakteres, ámde mégis gyönyörű arcvonásaiban, a meggyőző színészi játékában és elégedetten dudorásztam magamban, hogy „tisztes őszes halánték, nő számára ajándék!” (Teri)
Forrás: universumfilm.de
A látvány mellett üzenetet is hordoz
Bár elejétől sejthető, kinek kell inkább drukkolni, ahogy peregnek az események, bizonytalanodik el a néző. Pedig csak belső hangjára kellene hallgatnia, az sosem csalja meg. Hogyan is hihetnénk, hogy egy spirituálisan magasan fejlett nép romlásba akarja taszítani a kozmosz egyesült nemzeteit. És hát végül is a két ügynök, egymást segítve, egymásba beleszeretve fut küldetésük után, mialatt percről percre kerülnek bajba és a hivatali szabályokon kívül, hogy végül szívükre hallgatva segítsék a jót a győzelemhez. Bizony, a történet nem csupán egy francia képregény-sorozat moziváltozata, nem csupán egy esti, vihogós kikapcsolódás, annál több. Aki fogékony az üzenetekre, megértheti, Luc Besson azt is fontosnak tartja megmutatni, milyenné kellene fejlődnie az emberiségnek. Ez azonban annyira távoli jövő az emberiség számára, hogy egyenesen egy másik idegen humanoid faj válik példaképpé. Persze, szomorúságra semmi ok, inkább jó érzéssel állunk föl a székből, mert lehet, hogy mégis van remény, egy példakép. Kövessük hát ezt a példaképet. (Tamás)
Forrás: universumfilm.de
No, de lássuk, mi tetszett még? Teljesen lenyűgöztek a csillogó fekete lakkcuccban ácsorgó gyilkos robotok, és gyönyörrel vegyes borzongással figyeltem, mikor kezdeményezik a teljesen nyilvánvalóan bekövetkező vérfürdőt. Sokáig vártam, de nem kellett csalódnom, az a jelenet nagyon ott volt a szeren. Meg még egy csomó másik is. Megkaptam azt a belezuhanós élményt is, amiért eleve beültem erre a filmre. Szerencsére jó sokszor mutatták Alpha, a milliós űrváros különböző negyedeit, lakóit és világait, és szinte mindig egy számítógépes játék főhőseként száguldhattam végig rajtuk. Amolyan testen kívüli élmény ez, ahogy mindenről és mindenkiről, de főleg magadról elfeledkezve átlépsz abba a távoli világba, felveszed a ritmust és a rezgést. Ez ennek a filmnek a nagyon nagy erőssége és érdeme. Ha erre vágysz, ülj be rá. Ha hiteles csókjelenetekkel és mély értelmű párbeszédekkel múlatnád az időt, akkor viszont keress egy másikat feltétlenül. (Teri)
Akik pompásan szórakoztak: Födő Tamás és Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: