Portugália egyik fontos kulturális öröksége a fado. Nélküle kevésbé érthető a portugál lélek. Ezért ha Lisszabonban jársz, feltétlen látogass el egy fado-koncertre. Vagy hallgass meg most Youtube-on néhány dalt a műfaj ikonikus alakjának, Amália Rodrigues énekesnőnek tolmácsolásában.
“Hogy mondjam el, ez egy Portugál dolog / A napot nézik és fáj a szívük…” – énekelte Palya Bea évekkel ezelőtt a Folkestra zenekar kíséretében. Ennél tömörebben meg sem lehet fogalmazni a portugál fado dalforma lényegét, a fado életérzést.
Fado
Maga a szó végzetet, sorsot jelent. Ebből már sejthető, hogy a dalok többsége szomorkás hangulatú. A portugáloknak erre is van egy kifejezésük: saudade. Amit magyarul úgy fogalmazhatnánk meg, fájdalmas vágyódás egy elmúlt vagy távoli, elérhetetlen dolog iránt. Az iránt, amit szeretnél, de elveszett. Aki hajlamos a melankóliára, annak telitalálat a műfaj. De annak is tartogat értéket és meglepetést, aki kizárólag a mulatós nótákért van oda, és ki nem állhatja a szomorkodást. (Persze, aki eleve depresszív alkat, ügyeljen rá, hogy egy-két dalnál ne hallgasson többet.)
A műfaj keletkezéséről nem sokat tudni. Úgy tartják, az első dalok Lisszabon kikötői negyedeiben, Alfama-ban és Bairro Alto-ban születtek a 19. században. Ma is ezekben a negyedekben található a legtöbb kisvendéglő, ahol fado-t énekelnek. Arról is csak találgatások vannak, hova és meddig nyúlnak vissza a fado gyökerei. Talán a középkorban népszerű baráténekek (cantiga de amigo) és a mór zene is hatással volt rá. Az előadók (fadista) portugál vagy spanyol gitárok, vagy pedig zenekar kíséretében a tengerről, a szerelemről, féltékenységről, nosztalgiáról, melankóliáról, magányról, örömről és bánatról énekelnek.
Ha a nyelvet nem értő, laikus hallgató a szövegből nem is, de a keserédes dallamokból és a gyakori rubatókból rá fog jönni, hogy fado-t hall. És hogy mi a rubato? Egy zenei szakszó, ami a fado esetében annyit jelent, hogy az énekes az egy-egy gondolatot lezáró sor végén hosszan kitartja a hangot, mialatt a hangszeres kíséret elhalkul vagy el is hallgat.
Amália, a portugál Piaf
Habár kétszáz év alatt számos neves előadó vitte tovább a hagyományt, a műfaj kiemelkedő alakja, aki művészetével egyúttal nemzetközileg is ismertté tette a fado-t, Amália Rodrigues. Olyan ő Portugáliának, mint Edith Piaf a franciáknak, vagy Marlene Dietrich a németeknek. Saját idejében sztár, halála után legenda és nemzeti exportcikk.
Mély árnyalatú hangjával fiatalon meghódította Lisszabont. Elhivatottsága és kitartása végül sosem látott magasságokba emelte őt. Mintha csakis ezért született volna a földre. Gyerekkorától tudta, énekelnie kell. Ha nem teheti, abba belehal. Nem hátrált meg családja tiltakozása ellenére sem. Hiába is árult narancsot testvéreivel a lisszaboni kikötőben, álmát nem adta fel. És aki hisz álmában, és tűzön-vízen át küzd céljáért, elnyeri jutalmát.
Amáliával is megtörtént a csoda. Felfedezték. Onnantól pedig töretlenül haladt előre szakmai karrierje. Előbb bárokban énekelt, majd színpadon folytatta, végül a mozivásznon is feltűnt. Turnézott Spanyolországban és Brazíliában, fellépett Párizsban. Szerzőtársaival megújította a fado műfaját.
Életműve történelmi és politikai korszakokat ívelt át. A fasiszta diktatúra bukásával 1974-ben őt magát is azzal vádolták, fasiszta volt. Holott minden korszakban kizárólag karrierjének élt. Nem érdekelte őt, ki hova tartozik. Segített kommunista barátainak is. Végül a vádakat elvetették, nevét tisztára mosták. Magánéletében kevésbé volt sikeres, gyermeke nem született, időnként az öngyilkosság gondolatáig is eljutott, de a zene mindig túlsegítette őt a nehéz időszakokon. 1999-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan koncertezett és adott ki új albumokat.
Életéről nagy sikerű musical is készült Amália címmel. Aki pedig Lisszabonban jár, ne ijedjen meg attól, hogy portugálul nem ért. Igazi színházi élményben lesz része, ha veszi a bátorságot, és jegyet vált a zenés darabra. A fő eseményekről angol nyelvű felirat tájékoztat, amúgy pedig dal dal hátán. Még a hát is libabőrös lesz a gyönyörűségtől.
Mariza, Madredeus, Eurovízió
A fado ma is él, és bár őrzi az elődök hagyatékát, mindig meg is újul. Olyan előadók viszik tovább a műfajt, mint Mariza, Liana, Anabela (e két utóbbi énekesnő a fiatal Amáliát játssza a már említett musicalben) vagy a Madredeus. Sőt, még ha nem is kifejezetten ebbe a műfajba tartozik, de az Eurovízió idei győztes dala is ebből tradícióból táplálkozik. Salvador Sobral melankolikus éneke ugyanazt az egyedi, összetéveszthetetlen portugál életérzést árasztja magából, mint a klasszikussá vált dalok. Mert hiába latin nép, a portugálok is ugyanúgy szeretnek szomorkodni, mint a magyarok.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek