Egy észak-német kikötőváros magyar szemmel nézve legalább annyira egzotikus, mint valamely távol-keleti úticél. Lübeck hangulata leírhatatlan, én most mégis megpróbálom a lehetetlent.
Essünk túl a közhelyeken! Ezt az épületet még az is felismeri, aki a kereskedőváros közelében sem járt soha (egy csomó kéteurós érme hátoldalán is ez díszeleg amúgy):
Ezt a teret mondjuk mindig valami parknak képzeltem el, erre kiderült, hogy két forgalmas út fogja közre a béke szigetét. Kicsit olyan ez, mint a hortobágyi Kilenclyukú híd, ott is állatira meglepődtem, amikor szürkemarhák helyett turistabuszok jöttek szembe.
Van ám ennek az épületnek másik oldala is, csak az nem ilyen impozáns, ezért a kutya sem fotózza. Na, majd én:
A Holsten-kapu amúgy nem véletlenül lett Lübeck jelképe, hiszen magán viseli a város összes építészeti jellemzőjét: a vörös téglákat, a boltívet és a lépcsőzetes oromzatot (ezt nem valami útikönyvből másoltam, szigorúan empirikus alapon állapítottam meg).
Jártunkban-keltünkben rengeteg ilyen épület mellett haladunk el. Érdemes felfelé bámészkodni! Ami egy észak-németnek az unalomig ismételt utcakép, az nekem őrülten szokatlan, egyedi és varázslatos. Kicsit melankolikus, ódon és szigorú, ha történelemtanár lennék, tuti itt érzékenyíteném a gyerekeket a középkor iránt:
No, meg a víz iránt. Tata meg Győr turisztikai vezetői időről időre hajba kapnak a vizek városa címen, pedig Lübeck már régesrég lestoppolta ezt a megnevezést. Milliónyi kisebb-nagyobb csatorna szeli keresztül-kasul, igazából többet vagyunk szigeten, mint a szárazföldön. Ja, és Hamburghoz hasonlóan ez a város sem közvetlenül a tenger mellett épült, ahhoz még fel kell hajózni egy picit a Trave folyón.
De most még ne hajózzunk sehova, tegyünk egy sétát a belvárosban. Ja, és innen származik a bejegyzés címe, mert egyszer, a reggeli zsemle hajkurászása közben alaposan eltévedtem, és akkor tényleg rácsodálkoztam a sötét középkorra:
A lübecki Rathaus belső udvara olyan mágikus hatással volt rám, hogy az bőven feledtette a gyomrom korgását (meg a családomét is). Csak álltam ott a hajnali fényben és szívtam magamba a valaha volt leggazdagabb Hanza-város összes lüktető energiáját. Hát még amikor szembesültem az épület másik oldalával:
Forrás: reise-ziele-online.de
Soha életemben nem láttam ehhez foghatót, még csak hasonlót sem. Akkor pedig már igazán a torkomban dobogott a szívem, amikor ráakadtam erre az árkádsorra, a Rathaus és a Marienkirche között:
Forrás: myheimat.de
Olyan szűk, olyan nyomasztó, bármely középkori thrillerhez kiváló kulisszát adna a hely. És értem én, hogy Thomas Mann “Halál Velencében” című műve nem itt játszódik, de, hogy az író itt inspirálódott, az biztos. Naná, hiszen itt áll a szülőháza egy köpésre:
Ha már teljesítettük a lehetetlen küldetést és beteltünk Lübeck építészeti remekeivel (én konkrétan megcsömörlöttem két nap után), hajózzunk egy cseppet! Csupán másfél óra evickélésre van Travemünde városa és a Keleti-tenger, semmiképpen ne hagyjuk ki, ha már itt vagyunk a közelben:
Ja, nem ezzel a négyárbocossal hajóztunk ám! Ez múzeum, annak viszont nagyon izgalmas és interaktív, mi megnéztük kívül-belül. Travemünde belvárosa világszép, de mi valami olyasmit csináltunk, ami 30 fokban igazán adekvát: irány a strand!
Én azt bírom a Keleti-tengerben, hogy ránézésre semmiben nem különbözik a Balatontól, ezért olyan jól otthon érzem magam mindig a partján. Jó, kicsit sósabb a vize, de alig észrevehető az ár-apály jelenség, és itt is piheg egy csomó zokni-szandálos kelet-német. Akik a 14 fokos vízben is simán megmártóznak és nem csak mondják, hanem tényleg élvezik is!
Ha igazán szép, strandkosaras élményre vágyunk, érdemes akár vonattal átruccanni Lübeckből a Timmendorfer Strand nevű puccos cuccos településre. A botoxolt nyugdíjasok látványa üdítő és pár percre frankón elfelejtjük, hogy öregszik a társadalom!
Aki hajlamos kicsit sok élményt belesűríteni három napba: Hovanyecz Teréz
Aki mindezt fényíróként dokumentálta: Jan Helms
Extratipp kisgyerekeseknek: a Lübeck-Travemünde hajójáraton a büfé melletti pad alatt van a legós doboz!
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: