Mi a megerőltetőbb? Egy nap az irodában vagy egy nap a tengerparton? Gyerekkel, úgy értem. Pláne kettővel és kicsivel…
Gabi és Timi évek óta legjobb barátnők. Egy helyen dolgoznak, ráadásul mindketten két ovis kisfiút nevelnek. Régóta vitatkoznak azon, vajon a kisgyerekes nyaralás igazából pihenés-e, vagy inkább tortúra. Úgy döntöttek, idén egy teljes napon át percről-percre feljegyzik, mivel telik az idő a munkahelyen, és mivel a nyaraláson. Mire tippelsz, melyikük fáradt el jobban estére?
2017. június 27. szerda
Reggel 7 óra
Gabi (Paralia, Görögország)
A gyerekek már talpon, még nem állt át a szervezetük nyaraló üzemmódba. A tévé az apartmanban bedöglött, a tablet lemerült a repülőn. Kénytelen vagyok felkelni hozzájuk, hogy ne verjék fel a többi nyaralót is. Mosakszunk, öltözünk, majd elindulunk a reggelibeszerző körútra. Apát hagyjuk durmolni, mert megérdemli (egész éjjel borozott a recepcióssal, hogy mégis tengerre néző kecót kapjunk). Fél kilenckor ülünk asztalhoz, nekem eddigre megérett a második zuhanyzás (nem volt Star Wars joghurt a vegyesboltban…).
Timi (Budapest, Magyarország)
Reggel hétkor keltem a fiúkat, gyorsan pörög a hétköznapi rutin, összeszokott csapat vagyunk. Ma apa viszi a gyerekeket az oviba, én nyolckor teljes puccparádéban libegek ki otthonról. A 3-as metróra valami belső megérzés nyomán nem szállok fel, inkább legyalogolom a két megállót. Így is, úgy is leizzadok. Fél kilenckor már az irodában ülök, a főnökömmel az első kávé mellett beszéljük át a napi teendőket.
Délelőtt 10 óra
Gabi
A reggeli edény elmosogatása után apa a strandcuccot készíti össze, én a fiúkkal játszok adj király katonásat, időnként el is találom egy-egy kulcsfontosságú testrészüket egy kis naptejjel. Végre mindenki harcra kész, irány a strand. Eddigre már tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a gyerekeit terelő anyára. Hoppá, a napsapkák az apartmanban maradtak, gyorsan szaladjunk vissza értük. Nem, a tablet nem napelemmel működik. Apa balra el, még be kell szereznie egy napernyőt. Újra nekifutunk a strandnak. Lassacskán derengeni kezd, hogy ami a katalógusban 200 méter volt, az igazából 1000 méter, megvert seregként vonulunk a homokos placcon. A WC és a büfé közeli helyek eddigre már elkeltek, úgy tűnik, mások gyerekei még korábban keltek ma. Letelepszünk végül, apa is ránk talál, hóna alatt ernyő helyett egy félsátor figyel. Hát, remélem, nem támad fel a szél.
Timi
Jaj, de kellemes itt, a légkondis irodában! A hangszóróból lágy dallamok szólnak, csakis a kedvenceim. Elintéztem néhány fontos telefont, megválaszoltam a leveleimet, szerencsére nem volt sok. A mi szakmánkban nyáron pangás van, gyűjtjük az erőt télire. Itt az ideje, hogy felvágjak magamnak egy kis gyümölcsöt. Elő kell készíteni a gyomorsavakat az ebédre! De hiányzik Gabi, ilyenkor mindig együtt szoktunk trécselni a konyhában! Vajon mit csinálhat most?
Délelőtt 11 óra
Gabi
De jó is 40 fokban sorban állni a tűző napon! Fagyiért, mi másért! A kisebbik fiam ragaszkodott hozzá, hogy elkísér, csak ő tudja bombabiztosan kiválsztani a nagyobbik kedvencét. Sorban állni viszont utál, ráadásul égeti a talpát a homok. Már percek óta a derekamon egyensúlyozom a 17 kilónyi csínytevést. Közben bátyó apával homokvárat épít, viszonylagos békében. Mostanra múlt el nála a zokogóroham, amit egy rémséges emberevő medúza közeledése okozott.
Timi
Írtam egy csomó üzit Gabinak, de nem válaszol. Lehet, hogy csak kamu ez a duma az EU-s roaming-ról? Hát, remélem, nem zuhant le a gépük, meg semmi ilyesmi. Nem baj, átmegyek Livihez a pénzügyre, végre kikérdezem az új pasijáról. Ebédig csak elütjük az időt néhány határidős számlakupac mögött.
Déli 12 óra
Gabi
Medúzatámadás, fagyileejtés szerencsésen letudva, túlélve. Betelepszünk a sátor nyújtotta árnyékba, próbálunk lejátszani családilag egy Ki nevet a végén?-t. Sajnos a nagyobbik fiam zokon veszi, hogy már két kör óta nem dobott hatost, ordítva-hüppögve rohan a habok közé. Inkább a medúzák közé veti magát, de ezt a szégyent nem viseli el. Kisebbik fiam a pillanatnyi figyelmetlenség állapotát kihasználva a zoknis-szandálos strandszomszédaink táskarádióján próbálja befogni a Morning Show-t, dehát annak már bottal ütheti a nyomát. Kétségbeesésemben kiadom a vezényszót: ebéd!
Timi
Hetek óta vártam erre az alkalomra, nem véletlenül rittyentettem ma így ki magam! Végre összejött az ebéd a szomszéd osztály vezetőjével! Igen, én is mindig salátát eszem ebédre, és természetesen nekem sincs tévém. Nem, soha nem adnám a telefonomat a gyerekeim kezébe, ők nagyrészt fakockákkal játszanak. Dehogy betegesek, csakis bioélelmiszert adok nekik! Hát igen, apró lépések vezetnek az előléptetéshez! Small talk-ban pedig egyszerűen verhetetlen vagyok! Szerintem megvettem hapsikámat kilóra, ahogy az a dekoltázsomat stírölte…na, majd, ha ezt Gabinak elmesélem!
Délután 1 óra
Gabi
Mesélek, mesélek, már Andersen és a Grimm-testvérek is forognak a sírjukban, de a kajánkat még nem hozzák. Pedig egyszerű frissensültet kértünk direkt, semmi fennkölt és macerás rizottót vagy hasonlót. A színező lapot már rég leöntötték kólával a fiúk, apa az összes görögtudását előszedve sürgeti a pincért, de hiába. Csúcsidő van, várni kell. Végre kihozzák, de persze nem pont azt és nem úgy, amit és ahogy kértünk. Jaj, anya, a rizsemhez hozzár a paradicsom, vedd le! – visít a ksiebbik. Miért van olyan fekete pötty a sültkrumpliban, én azt nem eszem meg, fúj! – tiltakozik a nagyobbik. Apa is morog valamit, mert rágós a tintahalkarika, de egyetlen pillantásommal elnémítom. Holnap délidőben inkább visszamegyünk az apartmanba és paradicsomos tésztát főzök. Kár, hogy én utálom.
Timi
Nincs is kellemesebb, mint az árnyas belső udvarban kávézni és cigizni a kollégákkal ebéd után. Én csak kocadohányos vagyok ugyan, de le nem mondanék az élményről. No, meg a hírekről. Aki ebből a körből kimarad, az biztos, hogy lemarad. Nem, köszi Icuka, édes vagy, de ne dobj édeskét a feketémbe, jó nekem így simán. De jó a táskád, mutasd, új? Görögből hoztad? Nem mondod! Gabi is ott nyaral! De jó neki!
Délután 3 óra
Gabi
De jó nekem! Apa elvitte a fiúkat a közeli vízijátszótérre, azt mondták, jár anyának egy kis pihenés. Valami optimista rohamomban reggel bedobtam Fejős Éva egyik örökbecsűjét a strandtáskámba, azt lapozgatom most. Már épp elérzékenyülnék a szegény thai árva sorsán, amikor felhangzik valahonnan az a nagyon ismerős ANYAAAA! Körbenézek, sok itt a magyar, hátha más gyereke ordít. Pedig zsigerből tudom, hogy az enyém. A híres ösztön, ugye? A kisebbiket érte baleset a csúszdán, őt hozza apa a karján, gyorsan, hol az ügyeleti sátor?! Egyik szememmel a vörös keresztet kutatom, másik szememmel látom, hogy a nagyobbik fiam valahol hátrébb botladozik és nagyon ideges. Apát ráállítom bátyusra, öcsivel rohanok egy gyógyerejű kötésért. Meg is kapjuk, de nem vízálló, ma már nem fürödhet. Nem is akar, anya ölében összekucorodva pihen és kér még egy mesét. Nem thai árvákról.
Timi
Egészen eddig a pontig telített el a saláta, most már itt az ideje valami combosabb uzsonna után nézni. Rendelni nem akarok, az túl feltűnő lenne. Két sarokkal odébb van egy street food truck, ott nézek farkasszemet néhány mindenre elszánt transzzsírsavval. Hú, de jól esett! Na, vissza a géphez, befutott még néhány mail, gyorsan intézkedem, nehogy szó érje a ház elejét! Gabi leveleit is ellenőrzöm, szerencsére tudják az ügyfelek, hogy szabin van, nem zaklatják.
Délután 5 óra
Gabi
A kisebbik elszenderedett a karomban, én is olvastam pár oldalt a strandregények királynőjétől. Sajnos, csak nehezen tudtam koncentrálni, mert a nagyobbik fiam percenként szaladt oda hozzám, hogy öcsi alszik-e még, és, ha igen, meddig. Apa próbált vele frizbizni meg strandlabdázni, dehát a szem-kéz-koordináció ebben a korban még hagy némi kívánnivalót maga után. Morcosan, zsörtölődve és világvége hangulatban ébred a kisebbik, szerinte adekvát lenne még egy fagyi. Egye fene, hazafelé úton kaptok egyet!
Timi
Megyek a fiúkért az oviba, boldogan ugranak a nyakamba. Nézd anya, mit rajzoltam, látod, mekkorát tudok már lépni, képzeld, a Gézuka megint megdobált legóval, én meg jól visszadobáltam, aztán csak én ültem büntiben, paradicsomos káposzta volt az ebéd, egy falatot nem ettem belőle, nem aludtam déután, csak forgolódtam, mi a vacsora, beugrunk a játszóra, kapunk fagyit? Hú, fiúk, sietnünk kell, még futni is el akarok menni ma este.
Este 7 óra
Gabi
A fiúk a tablet előtt ülve tömik be magukba a sajtos pogácsát, apa és én az asztalnál ülünk és élvezzük a nap legnyugodtabb pillanatait. Nem beszélgetünk, csak sokatmondó pillantásokat váltunk. Te öcsit zuhanyozod, én addig bátyus fogát mosom. Majd pedig cserélünk. Haditerv kész? Kész! Ingujjakat feltűrni, hisztirohamra felkészülni, tabletet elkobozni. És tessék!
Timi
Milyen üres most a sziget! Persze, mindenki nyaral! Meg aztán hol van még az esti lehűlés? De én csak most érek rá. Anyósom rendes volt, vállalta az esti rutint, amíg én sportolok. Mindent a szakmai előmenetelemért! Apának is ezen járhat az esze, nem véletlenül vacsorázik már másodszor a héten a főnökével. Na, majd a nyaraláson együtt töltjük az estéket! Vajon milyen lehet a naplementét összebújva bámulni a tengerparton? Romantikus?
Este 10 óra
Gabi
A fiúk édesdeden szuszognak, mostanra sikerült álomba ringatnom őket. Apa közben a konyhában bíbelődött a vacsora utáni pakolással. Végre következik az a híresen romantikus tengerparti összebújás, vagy mi. Apa már gyertyákat is gyújtott. Elindulok az erkély felé, de egy teljesen váratlan pillanatban összecsuklok és azon nyomban álomba zuhanok a padlón. Azt még érzem, hogy valaki összecsomagol és az ágyra emel, meg mintha azt is suttogná, hogy sex on the beach bébi, de a többit mámorosan puha öntudatlanság fedi. A sarkokat már meg sem számolom basszus!
Timi
Nyújtás, zuhanyzás, hajszárítás, még egyszer bekukkantok a fiúkhoz, jól alszanak-e. Közben apa is berobog, imádom, amikor ilyen kis spicces! Kezdődjék hát a hancúr!
Aki egyszer vitt bébiszittert a nyaralásra és nem bánta meg: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek