Hülye fecskék, dögöljetek meg!

Felőlem mindenki úgy védi a természetet, ahogy akarja. Amíg otthon, a négy fal között csinálja, addig igazán nem zavar!

“Hello Mindenkinek,

Josef vagyok, a Tutifrankó vendégbloggere. Innen Németország közepiből jelentkezem, itt születtem, ez az én hazám. Meg azoké a rohadék madaraké. Fecskéké, vagy mi a kórság! Amik már megint elszaporodtak, hogy nyuvadnának meg! Gyerekkoromban is de sok bajunk volt velük! Mindig az eresz alá fészkeltek, tojást raktak, költöttek, ott tanították repülni a fiókákat az udvaron. Merő borzalom! Apám nem egyszer, nem kétszer verte le a fészküket seprűnyéllel. Volt is nagy csivitelés! De akkor még legalább azok az átkozott környezetvédők nem akadékoskodtak. Az volt csak a szép világ!

Aztán, amikor felcseperedtem és elkezdtem vállalkozni az atyai pénzből, valahogy a madársereg is lekushadt. Nem láttam évek óta egyet sem. Én viszont szépen megtollasodtam. El is kezdtem húzgálni az ikerházakat felfele. Kiadom őket bérbe, jómagam pedig szépen ellébecolok a Karib-tengeren. Azt még csak hírből sem ismerik a frakkos fészkelők. Minden jól is ment, amikor idén tavasszal a semmiből újra előkerültek az esküdt ellenségeim. Kitört rajtuk a fészekrakási láz! Pont az egyik ikerházam ereszét nézték ki maguknak kiváló költőhelynek. Lakik ott a házban sok gyerek, azok tátott szájjal figyelték a nagy szorgoskodást! Meg a madarak röptét, hogy a frász törje ki őket!

Hogy én ezt honnan tudom? Van nekem egy sameszom, ő szokott arra járni rendszeresen, ellenőrzi, minden rendben megy-e a környéken. Tegnapelőtt jelenti, hogy a szent szűz fehér házfalon sárfoltok éktelenkednek! No, hát azért ez már mindennek a teteje! Szóltam a havernak, van neki emelőkosaras daruja, szépen gördüljön már arra, oszt tegyen rendet. Ordnung muss sein! A bérlőknek nem szóltam, hadd legyen meglepetés! Az aprónép úgyis majd megvesz a munkagépekért! 

Ma reggel jön a hívás, hogy a fecskementesítő akcióm civil ellenállásba ütközött. Az embereimnek vízipisztolyok kereszttüzében kellett felszerelniük a fémlapocskákat az eresz alá, azon nem tapad meg a sár! Az egyik túlbuzgó anyuka meg valami törvénycikkelyt lobogtatott, amitől a fiúk úgy beijedtek, hogy végül a fészket le se verték. Félmunkát végezve, szárnyuk szegetten kullogtak haza.

Döntöttem, személyesen veszem kézbe az ügyet! Hát ne nézzenek már madárnak!”

Aki tegnap este előregyártott fecskefészket rendelt a neten: Hovanyecz Teréz

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!