Állítólag a nők azt hiszik, a férfiaknak az élet buli, haverok, Fanta. Mindenre van idejük, ezért lehet belőlük államférfi, tudós, művész. Meg egyébként is kisajátították maguknak a világot, és a nőket a konyhába száműzték. Pedig ha a nők tudnák, a férfiak mennyire elfoglaltak. Ráadásul a férfiak pontosan tudják, a nők mennyi fölösleges dolog miatt hiszik azt, hogy el vannak nyomva.
Na, nem hímsoviniszta tiráda következik, csak néhány ténymegállapítás.
1. A legfontosabb dologgal kezdeném. A nők el sem tudják képzelni, mennyi időnket viszi el egy BL-szezon. Lehet az labdarúgás vagy kézilabda. Ezek tulajdonképpen évadok. És ahogy a nők sem hagyták ott anno a Szex és New Yorkot a sorozat felénél, a férfiak sem hajlandóak lemondani a meccsekről. Persze, a hazai bajnokságról ekkor még nem is beszéltünk. Lehet számolgatni, hány óra megy el az életünkből.
2. De ha nincs meccs, viszont a haverokkal szeretnénk megbeszélni a világ dolgait, muszáj beülni egy kocsmába néhány sörre. Az idő nyilván nem azzal fog elmenni, hogy kiválasztjuk, melyik rucit vegyük fel az iváshoz, hanem azzal, hogy hány kört rendeljünk a kocsmában. Ha nem lehetne inni, nem születnének Nobel-díjas gondolatok sem.
3. Persze, az újabb generáció nem csak nézi a sportot, hanem műveli is (elismerem, atyáink között is volt sportos, de nem az volt általános, és edzőtermek sem voltak). Ma már elég sokan járnak kondizni. Szóval, a férfiak idejéből rengeteget visz el a heti két-három, ne adj isten több edzés. És nem pusztán ott lenni sok idő, de utána még meg kell inni egy fehérjeturmixot, be kell menni a szaunába, zuhanyozni kell, hajat szárítani… Este nyolcra talán haza is érünk egy rázós munkanap után.
4. Hiába hiszik a nők, hogy bezzeg a férfiaknak nem kell szépítkezni, mert smink nélkül is kiléphetnek az utcára, jobb ha tudomásul veszik, hogy a borotválkozás és a körömvágás épp olyan bonyolult procedúra, mint nekik a láb szőrtelenítése. Egyébként vannak férfiak, akik pedikűröshöz is járnak, de nem ez az általános. Nekik is sok időbe kerül eljutni a szolgáltatóhoz, de aki otthon végzi el lába ápolását, annak igazi kihívás a kád szélén gubbasztva körömcsipesszel végigmenni mind a tíz lábujjon (közben a derék beállhat, a láb begörcsölhet). Sőt, a szakáll igazítása, netán festése (mert persze a férfiak nagy része is hiú, nem csak a nők), pláne házilag egy órába is beletelhet.
5. Az igaz, hogy a nők statisztikailag több idő töltenek egy próbafülkében, viszont abba is belegondolhatnának egyszer, hány percet veszítünk életünkből, amikor beszabadulunk egy műszaki áruházba vagy autókereskedőhöz. Jó, természetesen ez nem havi rendszerességgel fordul elő, viszont elég nagy tortúra. Nem, nem elég annyi, hogy piros legyen, vagy elférjenek hátul a lurkók. Át kell rágni magunkat a paramétereken, össze kell hasonlítani a hasonló kategóriás autókat, végig kell böngészni a használt autók és a vadi újak listáját, fel kell keresni több autókereskedőt.
6. És ne feledkezzünk meg egy fontos, a lakosság javát érintő időszivattyú tevékenységről sem: ismerkedős applikációk ütögetése, chatprogramok nyomogatása, instagramos fotók küldözgetése és a Facebook. Ezek nélkül ma már ritkán beszél meg randevút nő és férfi, nő és nő, férfi és férfi. És valljuk be őszintén, még így is rengeteg fölösleges találkozó jön létre, amiket összeadni sem érdemes, mert színtiszta időpocsékolás (ezzel az erővel önként fegyházba vonulhatnánk pár évre). Az aprócseprő dolgokat most inkább hagyjuk, mint például a szereld meg ezt, javítsd meg azt, ugorj el a közértbe tejért, és hasonló háztartási és házastársi feladatok.
Mindeközben a férfiak…
Mindeközben a férfiak egyáltalán nem hülyék, és nagyon is jól látják, hogy a nők már rég túl vannak sok száz kilométeren az emancipáció útján. Előjöttek a konyhából, a porszívó mögül, a gyerekszobából. Dolgoznak, karriert építenek, cégvezetők és gyakran politikai vezetők lesznek. Ismerkedni vagy nem marad idejük, vagy ha marad, annyira erős irányítókká válnak, hogy a férfi megijed tőlük, és inkább ott hagyja őket. A nők egy része gyakran ezért szingli.
Ha mégis beüt a ménkű, és két szerető szív karrier mellett is egymásra talál, a nők épp a karrierépítés miatt tologatják a szülést. Végül addig addig tologatják, hogy kifutnak az időből. (Sajnos, mi, férfiak, nem szülhetünk helyettük, habár néhány férfi talán szívesen meg is tapasztalná azt az élményt.)
De lépjünk még egy lépcsőfokot, és tételezzük föl, a család karrier mellett is sokasodik. Ha az emancipáció miatt mindkét fél a karrier és önmegvalósítás mellett dönt, végképp kevés idő marad a gyerekre. Mit is lehetne kezdeni szegény gyerekekkel. Hát hívni kell bébiszittyót, meg kell bízni nagyit, át kell adni a szomszédba, mert Juditkának is van öt gyereke, úgyis otthon van velük. Ja, és a lakás romokban, az értékes szabadidőt nem takarításra fordítjuk, hívunk bejárónőt.
Hú, de hát akkor a nők mégis sokszor ugyanazt tehetik, ugyanazt elérhetik, mint a férfiak. Ráadásul az emancipációra akkor már nem hivatkoznak, amikor egy ajtón előre kell engedni őket, a villamoson át kell adni nekik a helyet vagy egy nehéz tárgyat meg kell emelni helyettük (naná, hogy azért munka után még elmennek súlyzós edzésre, akkor nem gond az emelés). A gatyarohasztó hőségben pedig falatka ruhában szaladgálhatnak a cégnél, a férfiak takargassák csak szőrös lábukat öltönnyel. Úgy tűnik, a nők nagyon ragaszkodnak ezekhez a régi időkből itt maradt kiváltságaikhoz. Végezetül tegyük föl az I-re a pontot: hiába is panaszkodnak arra, sokat kell sorba állniuk a közvécénél, aztán terpeszteniük egy koszos csésze fölött, ma már létezik olyan segédeszköz, amivel ők is nyugodtan végezhetik kis dolgukat egy piszoárnál.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek