Figyu, olyan pletykát hallottam… Van benne luxusétterem, kormánybiztos, helikopter, desszert meg óriási kontraszt… Kíváncsi vagy? Na jó, elmesélem. És közben arra is rá fogsz jönni, valami nagyon nem stimmel ebben az országban.
Szóval, a sztori úgy indul, hogy 2010-ben a Kempinski aljában megnyílik a Nobu. Aki nem ismerné, annak röviden összefoglalom a történetét. Ez egy luxusétterem (legalábbis az átlag magyar pénztárcához mérten biztosan az), ami egy étteremlánc tagja. Az első éttermet egy híres japán mesterszakács, Nobuyuki Matsuhisa álmodta meg (innen a név).
A siker akkora volt, hogy azóta a világ számos pontján nyitottak üzletet. Jellemzően olyan világvárosokban, ahol van erre vásárlóerő. Úgy tűnik, Közép-Európában nálunk volt rá először kereslet. De lehet, hogy nem a kereslet határozta meg a nyitást, hisz ahol a budapesti étterem tulajdonosa feltűnik, arra tuti felkavarodik az állóvíz. Persze, akinek még mindig fogalma sincs arról, ki lehet az egyik tulajdonos, annak magunk között szívesen megsúgom: Vajna Tímea férje.
Bár nyilván én is szívesen megkóstolnám, milyen finomságokat és nyalánkságokat szervíroznak az étteremben, sajnos, ha lennének diszkontnapok, akkor is megfontolnám, a Nobuban töltenék-e egy estét vagy helyette elmennék-e hosszú hétvégére valamelyik wellnesshotelbe. Tehát, ennek a luxusétteremnek, ahol még olyan desszertet is lehet rendelni, amelyen akárhány karátos ehető arany csillog, az árlapjától igencsak kikerekedik a szem. Azt beszélik, belekerül negyvenezer forintba egy menü. De attól a család többi tagja még éhen hal. (Nem véletlen, hogy családi ünnepségnek kiváló hely egy taksonyi kisvendéglő, ahol tíz főre hozzuk ki nagyjából ennyiből a dínomdánomot.) Ez az árfekvés azonban nem mindenkit feszélyez. Egyeseknek kifejezetten sikk a Nobuba járni. Főleg külföldi hírességek fordulnak meg arra. Legközelebb talán épp a Forma 1 sztárjai fogják végigenni az étlapot. Ám feltűnik az étteremben a magyar celebek és politikusok krémje is. Ráadásul rendszeresen.
Hát, istenem, mindenki megérdemel egy kis kényeztetést. És ugyebár mindenki annyit ér, amennyit keres (pontosabban, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér – idézet by egyik sokak által kedvelt kormánypárti politikusunk). Egyes közismert törzsvendégek pedig holt sicher, hogy nagyon sokat érhetnek, mert vagyonokat költenek el a Nobuban. Azaz, helyesbítek, a pletykák szerint semmit nem költenek. A kormánybiztos tulajdonos ugyanis rendre olyan számlákat állít ki a kedves politikus kollégáknak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy fizetés nélkül távozzanak. (Írjad már a többihez, Bandikám! – mantrázhatják a tulajnak.) Végül is, megteheti, a kaszinókból pótolja a hiányt. És a politikusok ahogy jöttek, némelyikük helikopterrel, úgy mennek is.
Ja, figyu, meg még azt is hallottam, hogy ezek a politikusok és celebek gyakran családtagjaikat is viszik magukkal, beleértve a gyereksereget. És ahol gyerek van, ott lecsúszik néhány édesség is. Az aranyról már, ugye volt szó. Talán ezeknek a gyerekeknek természetes is lesz, hogy aranyat ehetnek (és otthon aranyat …hatnak), ami még hagyján, mert elvileg fizetni kell érte. Vagyis ha felnőttként majd kifizeti, megteheti ugyanezt. Viszont mi a véleményed arról a nevelési elvről, hogy a gyereket ahhoz szoktatják, ő kivételezett, az ő kiváltságai természetesek, és magától értetődő, hogy csak miatta, csak neki készítenek el egy desszertet? Mert a rosszindulatú nyelvek azt suttogják, amikor a letelepedési kötvény atyja masírozik be porontyával a Nobuba, már készen is van egy állítólag nem is annyira finom édesség, kizárólag a poronty részére. Mert ő azt szereti. Amúgy ez a desszert sosincs étlapon, és földi halandónak nem szolgálják fel.
Na, vajon milyen felnőtté cseperedik az ilyen elkényeztetett gyerek? El tudja-e majd fogadni, hogy nem feltétlenül jár neki minden születési jogon? És vajon valaha hallani fog-e arról, hogy amíg ő arannyal tömi a bendőjét (atyjának kétes bevételeinek köszönhetően), addig vele egykorú gyerekek reggelit sem kapnak?
Furcsa országban élünk. Már ha hihetünk ezeknek a rosszindulatú pletykáknak…
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: