Micsoda? Bozsik Yvette: Kabaré? Akkor megyek! Az csak jó lehet. Egyébként is, nekem bejön a 20-as, 30-as évek német kabarévilága – mondtam magamnak. Így történt, hogy jöttem, láttam, unatkoztam.
Előrebocsátom, kockázatokról és mellékhatásokról tájékozódjon… Akarom mondani, senkit nem szeretnék eltántorítani egyik előadástól sem, mindenki maga döntse el, neki tetszik-e, amit lát, vagy sem. Én azért úgy vagyok vele, jobb félni, mint megijedni, ezért elmesélem, amit láttam és gondoltam.
Sajnos, fogalmam sincs arról, hogy amikor először mutatták be a darabot 1998-ban a Katona József Színházban, milyen volt az előadás és annak fogadtatása. Csak annyit tudok rekonstruálni, hogy valószínűleg sikere lehetett, hisz többször felújították. Játszották a Nemzetiben is, és most a Várkert Bazárban látható. Célravezető elolvasni a Nemzeti honlapjának rövid összefoglalóját, mert rávilágít olyan dolgokra, amikre önmagunktól talán sosem jönnénk rá.
“A darabban megmutatkozik egy hanyatló világ dekadenciája, a korabeli kabarék stílusjegyeivel, társadalomkritikájával, humorával. Ahogy múlik az idő, és a tavaszból nyár, és az őszből tél lesz, úgy változik át a koreográfia groteszk stílusa melankolikus, szomorkás hangulatba.”
Nahát, nekem fel sem tűnt, hogy évszakok váltakoznának. Annál inkább észrevettem, hogy nem találok sem összefüggést, sem koncepciót az elmímelt dalbetétek, fekete ruhában gyalogló és hajladozó nők, vagy már-már a melegbárok transzvesztita műsorát idéző jelenetek között. Egyszer egy óriási borotvapamaccsal csapkodnak egy tátogó idősebb férfit, aztán kicsit tangózik egy pár, majd előkerül egy fehér jelmez (de hogy csibe lenne-e vagy hóember, nem jön át). Próbáltam közben értelmet találni, felfedezni a lényeget, értékelni, szórakozni és még nevetni is. De mindez próbálkozás maradt. Aztán jött a szünet. Hm, adjak esélyt a második résznek? – kérdeztem magamtól. Általában türelmes ember vagyok, aki szereti befejezni azt, amibe belefogott (mert hát a rántást sem hagyjuk odaégni, ha közben moziba hívnak). Szóval, az esélyt megadtam.
Bozsik Yvette, a koreográfia megálmodója, a második részben önmagának osztja a főszerepet. Állítólag ő a zenebohóc (és lehet benne valami, az orrán a bohócorr), azonban a laikus néző csak annyit lát, hogy a szünetben a színpad közepére toltak egy piramisszerű valamit, és a zenebohóc azon állva játssza el, hogy ő a karmester, a táncosok pedig a zenészek. Negyedórát is tart a jelenet, miközben arra gondolok, talán jobban járnék, ha a MÁV Szimfonikusok Csajkovszkij koncertjére vennék jegyet. Emellett még egy érdekes felismerésre jutok: gyerekkoromban hasonlóan játszottam el tükör előtt, hogy karmester vagyok. Talán színpadra kellene vinnem akkori élményeimet? Annyira én is tudom koordinálni a mozgásomat – kekeckedik bennem a kisördög.
Román társulat előadása
Legalább a zenére nem lehet panasz: Kurt Weill, Max Raabe és Marlene Dietrich. Amiért egyébként nem ültem volna be egy színházterembe, hisz a Youtube-ról is meghallgathatom őket, hanyatt fekve egy kanapén. Oké, ez van. Nem is a zene a lényeg, hanem a tánc. Viszont a fejemben a táncról és a táncművészetről egészen más elképzelések ringatóznak. Valami olyasmi, amire azt mondom: ez igen, ez mán döfi, nem is tudom, hogy csinálják ilyen szépen, kecsesen, egyszerre. Na, ezt a mondatomat nem tudtam ellőni (nem gond, legfeljebb egy másik táncelőadásra tartogatom). A táncosoknak nincs igazi kihívás a mozdulatokban. Ha együtt vannak színpadon, nem sikerül együtt mozdulniuk. A fiatalabb előadók között pedig feltűnnek idősebbek is, akik ráadásul nem is igazán táncosok… Meg persze az alkotó és az eredeti előadók is húsz évvel idősebbek a bemutató időpontjához képest. Talán velem van a gond, talán húsz évvel korábban kellett volna látnom a Kabarét, amelynek alcíme annál inkább telibe talál: elvágyódás két részben. Én is épp úgy vágyódtam el szünet előtt és szünet után.
Írta: Födő Tamás
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek