Segélykiáltás Kacatországból: ne hozz több játékot a gyereknek!

Rumli, felfordulás, rendetlenség, túlzsúfoltság, kupleráj. Öt szó, amivel a világért sem szeretném jellemezni az otthonomat. Kérlek, kímélj meg a spontán ajándékoktól!

Kacatónia bölcs királya egy szép napon elhatározta, hogy körülnéz birodalmában. Évek óta először hagyta el a tróntermét, rendre, tisztaságra, letisztult terekre számított. Amelyekben csak úgy áramlik a csí. Az első meglepetés akkor érte, amikor átlépte a küszöböt és felbotlott néhány széthagyott műanyagjátékban. Vagy inkább azok beazonosíthatatlan alkatrészeiben? Mindegy is, hiszen ekkor már magánkívül toporzékolt. El is kapta az arra ténfergő kisebbik trónörökös grabancát, és kérdőre vonta:

– Mióta szokás szertehagyni a játékokat, ebadta kölyke? Nem megmondtam, hogy ezeknek a játszószobában van a helyük? Méghozzá a játékdobozban? – mennydörgött az uralkodó.

– De drága Atyám! – sápadt le az alig négy éves Vacak. – Oda már egy gombostű se fér be!

– Akkor tedd be az autós ládába! – hangzott az ellentmondást nem tűrő intelem.

– Nem tehetem, apu, ezeket a játékokat a Kinder-tojásban találtam. Csak nem tehetem őket az autókhoz! – érvelt teljesen logikusan a sarj.

– És kitől kaptátok azokat a Kinder-tojásokat? Ki volt oly botor, és merészelte szemétheggyé varázsolni az én gyönyörű országomat?

– Hát a Lici nénitől, meg a Géza bácsitól, a Húsvéti Nyuszitól meg a…. – hadarta a megszeppent Vicik, aki mindig a testvére segítségére sietett, ha felelősségrevonásra került a sor.

– Ne is folytasd! – vágott közbe az igencsak felpaprikázódott Limeslomos Lomovics , – most azonnal kerítsétek elő anyátokat!

– ANYAAAAAA! – hangzott fel kórusban a kiáltás, reggel óta már ki tudja hanyadszor.

De az anyakirályné nem ért rá, mert éppen az apró kis bizbazokat szortírozta a fésülködő asztalkáján…

Keménynek kell lenni, nincs mese!

 

Mikor és hogyan terjedt el az a szokás, hogy minden egyes látogátásnál kötelezően vinni kell valamit a gyerekeknek? Miért szoktattuk őket arra, hogy csak az a rendes vendég, aki ajándékot hoz? A látogatónak ez legalább akkora teher, mint a háztartásomnak. Mivel senkinek sem feneketlen a bukszája, sanszos, hogy valami apróságot hoz. Például egy Kinder-tojást. Nem írom, hogy ez a jobbik eset, mert valójában dupla támadást intéz a csemete ellen. Rohadnak a fogak, túlcsordul a kacatláda.

De a fröccsöntött kisautó se jobb, pedig milyen szépen csillog a százforintos boltban. Plusz kétszázért meg zenél is. Elárulok egy titkot, szigorúan belső infó: ezek a műanyag vackok kettő napig se érdeklik a gyerekeket. Mindenféle feltűnés és bűntudat nélkül szoktam kukába hajítani a csipcsup baromságokat. Még egyszer se keresték rajtam egyiket sem.

Jó. De csak nem állíthatok be kisgyerekes családhoz üres kézzel!

 

Naná, hogy nem! Vigyél nekik:

  • nagy adag jókedvet
  • humorérzéket
  • tökéletes immunitást a rendetlenséggel szemben
  • közös játékra, rajzolásra, barkácsolásra, ökörködésre való hajlandóságot
  • kérdéseket az oviról, suliról és őszinte figyelmet a válaszok meghallgatásához
  • időt, amit csak vele töltesz (az nem ér, hogy játék közben a szüleivel beszélgetsz)

Figyelmeztetlek, hogy rövidesen hatalmas népszerűségnek fogsz örvendeni mind a szülők, mind a gyerekek körében. Számolni fogják a napokat az érkezésedig. Ráadásul spóroltál is!

De én nagy ajándékot akarok nekik adni!

 

Szuper! Erre való a születésnap meg a karácsony. De a szülőkkel itt sem árt egyeztetni, hiszen mégiscsak ők ismerik a gyerekük ki nem mondott álmait-vágyait. No, meg a gyerekszoba kapacitásával is ők vannak tisztában leginkább.

Ja! És, ha azt kérik, hogy hozzál könyvet, akkor légy szíves ne mondd azt, hogy dehát már annyi könyvetek van!

Jó, értem én. Ne vegyek játékot. Se kicsit, se nagyot. De van egy csomó felesleges pénzem. Kényeztetni akarom a gyerekedet!

 

Nagyszerű! Akkor ajándékozz élményt! Állatkert, bábszínház, cirkusz, kisvasút, soroljam még?

Ezekre a közös kalandokra még akkor is emlékezni fog a gyerek, amikor Sensei Wu/Elza legókastélyát már rég megette az enyészet.

Kacatóniából jelentkezett: Hovanyecz Teréz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!