Nosztalgiatúra: hová tűntek a körúti mozik?

Szerelmi vallomásba vijjogó mentősziréna, elviselhetetlenül kényelmetlen székek, agyonsózott pattogatott kukorica…életem első rajzfilmje szélesvásznon, az első randi, az első óvatos kézfogás…Neked mi jut eszedbe a körúti mozikról?

Régen minden jobb volt. A mozizás pláne. Az az izgalom. Hogy kapsz-e még jegyet a szombat délutáni előadásra. Tudod, amikor még nem lehetett interneten foglalni. Telefonotok meg nem volt. A moziműsort is csak akkor tudtuk, ha sikerült időben Pesti Estet szereznünk.Volt, hogy bevonatoztunk az agglomerációból és csak úgy találomra felkerestük a kedvenc mozinkat. Hátha adnak valami jót! Varázslatosan kalandos volt a szombat délután a kilencvenes években!

Kétségbeesetten keresem

 

Egy letűnt kor és a (gyorsan múló) ifjúságom nyomába indulok most. Gyere velem! Lássuk, vajon mire jutok okostelefon nélkül!

A Nyugatinál lépek le a villamosról. Kéne szerezni egy Pesti Estet. De honnan? Hopp, itt a Meki. A legelső Meki! Odabent csak egy lesajnáló pillantást kapok a tizenéves eladótól. Pesti Est? Itt? Hát elment a te eszed? De én nem adom fel, a Westendben is próbálkozom. Úgy tűnik, későn érkeztem, a műsorújság a digitális forradalom idején is kapós (mindenkinek lemerült a telefonja?):

Sebaj, legalább mozgok egy kicsit! Emlékezetem szerint itt kell lennie átellenben a Kossuth mozinak. Az első randevúm. Én választottam a Frankensteint meg Robert de Niro-t, hogy majd jól összebújunk. És talán az első csók is elcsattan. Most meg koppan. Az állam.

Aldi?? Ez valami rossz vicc? Nem tévedés, itt ezen a hosszú folyosón kellett bemenni, jobbra voltak a vitrinek az új bemutatókról. Kimerevített filmkockák helyett akciós tojásfestéket találok.

Istenem, pedig itt volt a város legfinomabb pattogatott kukoricája. Philadelphia, Legbenső félelem, Vasálarcos…mind itt láttam. Tom Hanks-Denzel Washington, Richard Gere-Edward Norton, Leonardo DiCaprio – John Malkovich…szédítő  belegondolni, hogy már évtizedekkel ezelőtt is mekkora sztárok voltak!

Jó, de itt volt még a közelben a Metró mozi. Hátha ott szerzek egy Pesti Estet!

Ha legalább egy kis tojásfestéket árulnának benne…de nem. Üres, elhagyatott, lepukkant. Pedig mennyire jól mutatott itt anno a széles vásznon Mel Gibson kékre festett hátsó fele!

Rettenthetetlen bizakodással menetelek tovább. Csak lehet még valahol mozizni a Nagykörúton!

Felcsillan a remény

 

Sétálgatok, dúdolgatok.

“Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.”

Kincset találok!

 

A Művész! Még létezik! Az egyetlen mozi, ahol a filmeknek saját kirakatuk van! Nekünk régen ez volt a mérce: ha a Művészben megy, akkor csak jó film lehet. Mondjuk a Ken Parknál pont nem jött be ez a logika, de legalább feszengtünk egy jót a barátnőmmel a sok meztelen tinitől meg a szüleiktől. A nyálcsorgatós jelenet örökre beleégett a retinámba, meg a fojtogatós-teniszezőnős is, azt hiszem.

Időm kevés, hajt a vágy, hogy megnézzek ma egy jó filmet. A Művész még zárva, kicsit korán érkeztem. Honnan lesz nekem Pesti Estem? Talán nézzük meg a másik oldalt!

Apolló. Mennyire imádtam itt Ed Harris elszánt tekintetét a Sziklában. Kétszer is megnéztem, annyira belezúgtam Nicholas Cage csótányos jelenetébe. Sean Connery üvegvágós húzásától mondjuk a mai napig rémálmaim vannak. Vajon jól alszanak a vendégek a puccos hotelben, ami a mozi helyén épült?

Maradok a páratlan oldalon. Bandukolok és reménykedek. Az Örökmozgó csak nem szűnt meg! Megvan még, csak a neve lett más!

Egy nyáron át táncolt Ulla Jacobsonnal és apukámmal, persze. Szomorkás, fekete-fehér, de legalább a vége nagyon rossz. Ilyen volt a szerelem Svédországban, 1951-ben.

De most 2017 van, és én mozizni akarok! Nem, nem, a Horizontot meg sem próbálom.

Évek óta a Golgota gyülekezet működik benne, az egykori amerikai vezetőjük engem is lenyűgözött egyszer-kétszer. Pedig nem volt ez mindig ilyen áldott hely. Kiskamaszként itt sírtam keservesen, amikor a kasszánál kitették a táblát: a Kishableányra az összes jegy elkelt! De legalább a Notre Dame-i toronyőrt hallottam itt harangozni!

Na, csak átkelek a zebrán. Nem itt volt valahol a Hunnia? Ott varázsolt el bennünket Sylvester Stallone alagútrobbantós jelenete a Daylight-ban…olyannyira, hogy az összes popcorn kihullott a kezünkből és kénytelenek voltunk a földről felcsipegetni (egyheti zsebpénzünk bánta volna, ha ott hagyjuk!). Vajon a helyén nyílt kocsmában pattogtatnak kukoricát?

Nem adom fel! Volt még itt a Blaha irányában egy megbízható hely! Egy soha le nem omló erődítmény! A Bástya! A mozi, ahová úgy kellett otthonról ellógnom, hogy másodjára is megnézhessem a Szökevényt. Elsőre egyszerűen nem hittem el, hogy Harrison Ford tényleg túléli azt a vízeséses-zuhanós jelenetet. Otthon pesze azt hazudtam, hogy a Mrs. Doubtfire-t néztük meg. Nem buktam le! Mondjuk itt, a mozi helyén nyílt bankfiókban nehezen adnának nekem hitelt:

Multiplexben a jövő?

 

Legyűröm a csalódottságot és a fáradtságot. Győzzön a falfirka! Picit odébb van, de a Graffiti megér egy pár megállónyi sétát. Szerintem ez volt a legrosszabbul szigetelt körúti mozi. Ma is a fülembe cseng, ahogy Robert Redford nagymonológját keresztülhasítja egy mentő szirénázása a Suttogóban. De a Szép remények erotikus jelenetein is csorbított egy kicsit az a kegyetlenül kényelmetlen széksor. Ha Pesti Estet nem is, azért könyveket a mai napig lehet itt lapozgatni:

Hirtelen elhatározással átvágok a zebrán, tudom, hiszem, hogy a körúti mozik zászlóshajója, a Corvin (aka wannabe multiplex, de azért a miénk) még mindig tárt karokkal vár! Ez volt a mérce a suliban: ha a Korda teremben adják, akkor jó film. Ezt mondjuk a Titanic-nál kicsit benéztük, de legalább túléltük. Sokkal nagyobb élmény volt a 6:3, az egyetlen film, amire a nagymamám is eljött velünk. Modern szobros-talicskás jelenet 4ever!

A kasszánál kiderül, hogy csak órák múlva adnak (számomra) nézhető filmet.

Csalódottan ballagok haza netán? Ah, dehogy! Hiszen pont az előbb bizonyosodtam meg róla: ugyan már nem a miénk Európa legnagyobb artmozi-hálózata, de a körút nyomokban filmtekercset tartalmaz!

Otthon szépen ledőlök a kanapéra, benyomom a YouTube-on a kedvenc filmem kedvenc jelenetét, és hálát adok az égnek, hogy ezt immár bárhol és bármikor megnézhetem:

Sétált, fotózott, emlékezett: Hovanyecz Teréz

Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!