Mindenkinek van panaszkodó barátnője. Évek óta ugyanaz a nóta. Vagy az a baja, hogy van pasija, vagy az, hogy nincsen. Esetleg falra mászik az anyjától. Netán az anyósától. Szerencsére vannak módszerek, amelyekkel hatékonyan kezelhető a panaszáradat.
Ildi barátnőm feltűnő szépség volt, egyetlen mosolyával elgyengítette az erősebbik nemet. Az ismerkedés simán is ment mindig. A bajok viszont már a kapcsolat elején kezdődtek. Gyakorlatilag soha semmi nem volt jó neki. Ha gyakran kereste a fickó? Akkor biztos kontrollmániás! Nem küldött naponta SMS-t? Akkor már tuti megcsalta. Nem válaszolt éjjel kettőkor a szívhez szóló üzenetre? Ah, akkor épp a macájával hentergett! Esetleg lehet, hogy aludt a szerencsétlen? – próbálkoztam én. Csak egy megsemmisítő pillantás volt a válasz.
Forrás: internetcafedevotions.com
Amikor a picsogásra rámegy a barátság
Valamikor bejött a képbe Feri, a sikeres, ráadásul piszkosul jóképű üzletember. Nem egyszer, nem kétszer kérte meg a barátnőm kezét. Én pedig négy éven keresztül hallgathattam, hogy nem, a Feri nem jó parti, nagyon megbízhatatlan, titokban italozik, múltkor is elfelejtette, hogy értem kell jönnie, soha nem bíznék rá semmit, gyereket se szülnék neki, na, azt pláne nem. Esetleg keress valaki mást! – álltam elő egy napon a farbával. Oh, én érzem, hogy az igazi már elindult felém! Addig is jó lesz a Feri – hangzott a válasz.
Évekig kínlódtak a csiki-csuki kapcsolatban, s szenvedtem velük együtt én is. Az igazán kínos ebben a viszonyrendszerben az volt, amikor a közös programokon találkoznom kellett Ferivel. Akivel szemben nekem az égvilágon semmi kifogásom nem volt. Kedves, udvarias, előzékeny, jó társalgó volt, engem kifejezetten szeretett. A barátnőm elmesélése alapján viszont maga volt a megtestesült antikrisztus. Egyszer aztán elegem lett ebből az ambivalens helyzetből, borult a bili. Kijelentettem, hogy engem ugyan nem zavar, ha ők ketten ellébecolnak egy se veled-se nélküled kapcsolatban, de én Ferivel nem szeretnék többet egy asztalnál ülni. Rettentően kellemetlen volt nekem, hogy gyakorlatilag az összes hibáját kívülről fújtam. Percre pontosan meg tudtam mondani, mikor hagyta felhajtva a WC-ülőkét, hányszor hagyta nyitva a ruhásszekrény ajtaját, s milyen gyakran tette vissza fedő nélkül a lábost a hűtőbe. Attól pedig a víz is levert, ha belegondoltam: Feri egyetlen előnyös tulajdonsága akkor látszik, ha letolja a gatyáját… A kérésem süket fülekre talált, még jó pár estén át szemlélhettem a civódásukat.
Mivel ők képtelenek voltak szakítani, kénytelen voltam én megtenni a döntő lépést. Eddigre ugyanis már teljesen eltávolodtunk egymástól Ildivel. Én az ő szemében már rég nem barátnő voltam, csupán egy agyatlan lelki szemetesláda, akinek lehetőleg ne legyen saját véleménye. Csak hallgasson, mint hal a szatyorban. Levélben szakítottunk. Ők a mai napig együtt vannak, úgy hallottam. Mit bánom én! Csak engem hagyjanak békén.
Hol rontottam el?
A pszichológusom szerint ott, hogy mindig megpróbáltam konkrét tanácsot adni. Illetve belecsúsztam egy teljesen meddő kérdezz-felelek játékba. Miért nem hagyod el? Miért nem beszélsz vele? Miért viselsz el mindent? Ezek pont sehova nem vezetnek. Nagyon sokáig tartott, mire beismertem magamnak: két ember kapcsolatába soha senki nem láthat bele. Még akkor sem, ha látszólag mindent tudok róluk. Teljesen felesleges párterapeutát játszani. Pláne, ha csak az egyik fél jár el az “ülésekre”.
Forrás: womansday.com
Hogyan reagálj jól?
Dr. Bagdy Emőke egyik előadásán hangzott el: ha tanácsot adsz, csak rosszul járhatsz. Vagy azért fognak utálni, mert nem vált be, amit javasoltál. Vagy azért, mert bevált.
Vannak viszont hatékony módszerek, amelyekkel tényleg segíthetsz a barátnődön.
-
Meghallgatod
De nem mindegy ám, hogyan. Szintén Dr. Bagdy Emőkétől hallottam először a tükörneuronokról. Ezek akkor nyílnak meg, ha nyitott szívvel, igazi érdeklődéssel fordulunk a másik felé. A hasonló tulajdonságokkal rendelkező idegsejtek képesek úgy egymásra hangolódni, hogy az agy „saját gyógyszert termel”. Tehát egy barátnős beszélgetésnek tényleg lehet gyógyító ereje. De visszaélni vele nem ér. Lehetőleg ne abból álljon a barátság, hogy az egyik fél szünet nélkül panaszkodik.
-
Kérdezel
Persze nem akármit. A sehova nem vezető kérdésekről feljebb már volt szó. Brendon Burchard Töltődj fel! című könyvében olvastam arról, hogyan lehetünk igazán empatikus beszélgetőtársak. Ha például a barátnőnk elmesél egy esetet, ami őt nagyon megrázta/feldobta/megragadta, kérdezzük meg tőle: és mit éreztél, amikor ez történt? Ezáltal a másik megérti, hogy törődünk az érzéseivel. Utána pedig életbe lép az 1-es pont! Ha minden jól megy, sokkal mélyebb és gazdagabb kapcsolatra tehetünk szert.
-
Építed
A személyiségét. Egy rossz párkapcsolat sokban hasonlít a bántalmazó házassághoz. Ha azt érzed, hogy megrendült a barátnőd önbizalma, és ezért képtelen döntést hozni, akkor kioktatással nem sokra mész. Érdemes viszont az önbecsülését növelni. Emlékeztetheted azokra a helyzetekre, amelyeket sikeresen megoldott a múltban. Beszéljétek át az erősségeit, a jó tulajdonságait. Esetleg írjátok le! Extrém esetben pszichológust is javasolhatsz neki, bár erre – tapasztalatom alapján – csak kevesen fogékonyak.
-
Leépíted
A kapcsolatodat. A barátnőddel. Mert van, akin nem lehet segíteni. Imád szenvedni, és kész. Te viszont nem vagy köteles más életét élni. Különben hamarosan azon kapod magad, hogy te is folyamatosan panaszkodsz. A barátnődről. Egy másik barátnődnek.
Forrás: berlin-audiovisuell.de
Aki az összes panaszkodó barátnőjét összegyúrta egy személlyé: Hovanyecz Teréz
Ha tetszett a cikk, ne fogd vissza magad, dobj egy lájkot és oszd meg másokkal is! Ha nem tetszett, oszd meg velünk! Színtiszta szórakozást pedig a Facebook oldalunkon találsz!
Kommentek