TutiFrankó

Az öregbácsis kampány – marketinges szemmel

Bár pályaelhagyó vagyok, az egyetemi diplomámban még az áll, hogy marketing szakon végeztem. Talán konyítok is valamicskét a témához. Veszem tehát a bátorságot, és most jól kielemzem az öregbácsis kampányt!

Kinek szól?

Mindenkinek. Bárkinek. Akárkinek. Tudod, mint a nagyon egyszerű társasjáték, 0-tól 99 éves korig (a 100 évesek pedig dögöljenek meg az unalomtól!). Mivel Budapesten (bocs a vidéktől, arra most nem jártam), kettő lépést nem lehet tenni anélkül, hogy ne botoljunk egy-két, de inkább három plakátba egymás mellett, joggal feltételezem, hogy MINDENKINEK tudnia kell róla.

Forrás: pinterest.com

Miről szól?

Hát tudod, róla. Őróla. Akiről találtak az archívumban egy ilyen tök jó, szimpi képet. És nekem senki se magyarázza be, hogy ez igazából hecckampány. Számomra kifejezetten rokonszenves az ürge. Tök jó kedvem lesz, ha rám hunyorít. Tisztára, mint az Öreg Fülesbagoly a Futrinka utcában, amikor Böbe baba papírlabdacsokat szurkál Sün Sámuel tüskéire.

Dehát ki is ő?

Tegyük fel, hogy évek óta csak a celebhíreket bújom (igaz), mert hányok a politikától (igaz) és a büdös életben semmiféle ösztöndíjat nem nyertem el (igaz). Az egész nevét nem írták ki a plakátra, kénytelen vagyok tehát egy vezetéknevet beírni a Google-ba vagy gugliba, esetleg – oh minő szentségtörés – a bingbe (Jóbarátok rajongók előnyben!). Ezeket dobja ki a gép:

  • 1930-ban született Budapesten
  • közismert filantróp (emberbarát!)
  • a világ 29. leggazdagabb embere
  • Budapest díszpolgára

Forrás: 54disneyreviews.com

Vajon mi a francon szokott nevetni? Főleg a végén??

Adva van tehát egy kilencvenhez közelítő, barátságos fizimiskájú apó, aki szereti az embertársait, ráadásul van egy rakás lóvéja, a budapestiek pedig feltehetően odáig vannak érte. Vajon jó a humorérzéke? Alapvetően derűs alkat? Szokott könnyezve röhögni, mint Morgan Freeman a Bakancslistában? Jól tud viccet mesélni? Vagy pont, hogy mindig elrontja a végét? Az ám, a vég! Minek a végén ne engedjük, hogy nevessen? Az életének? A kormányzati ciklusnak? A plakátkampánynak?

Hogy a fenébe tudnám én, a kisember befolyásolni az ő nevetését?

Tegyük fel, hogy engedelmes magyar állampolgár vagyok, aki vakon követi a kormány felszólítását. Frankón elkezdek gondolkozni az esti csend magányában, hogy ugyan, hogy NE ENGEDJEM. Hogyan tudnám én őt elszomorítani? Múltkor még Brüsszelt kellett megállítanom, most meg ez…értem én, hogy merjünk nagyot álmodni, de….Marketinges diploma ide, szakmai tapasztalat oda, bocsika gyerekek, nekem itt végetért a tudományom. Sőt, úgy érzem, a plakát üzenete oly mértékben komplex, hogy teljesíthetetlen kihívást jelent a szellemi képességeimnek.

Nincs más hátra, a képre kell koncentrálnom! Ez az, megvan!

Forrás: pinterest.com

Szeretlek nagypapi!

Egyik nagyapámat sem ismertem személyesen, fájóan hiányoznak az életemből. Igaz, hogy nélkülük is felnőttem, és rendes ember lett belőlem, de van bennem egy adag egészséges perverzió. Imádom nézegetni az öreg bácsikat a buszon, a metrón, a villamoson, a mozgólépcsőn, no meg a játszótéren. Semmi kétségem afelől, hogy igazából én, csakis én, egyedül én vagyok a kormány legújabb kampányának a célcsoportja.

Köszönöm!

Aki nem lehet elég hálás: Hovanyecz Teréz

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!