TutiFrankó

Észak Velencéje szerintem Hamburg

Minden városnak jól áll a napsütés. Egy jellemzően hűvös, szeles éghajlatú helynek pedig különösen. Hamburgot verőfényben lehet igazán élvezni, de a jóidőre még nyáron sincs garancia. Nekünk szerencsénk volt!

Hamburgot egész életemben tengerparti városként tartottam számon, hiszen a világ egyik legnagyobb kikötőjével büszkélkedhet. Amikor idén eljutottam a strandra és belekóstoltam a vízbe, mindjárt jött a felismerés: jé, ez édes! Mondjuk már a név is árulkodó: Elbstrand. Vagyis nem a tenger, hanem az Elba folyó alakította ennek a páratlan hangulatú városnak a földrajzát! Semmi gond, homokvárat legalább annyira lehet építeni a partján, mintha valami sós víznél üdülnénk:

Imádtam a háttérben azokat a batár nagy hajókat, őrületesen különleges hangulata van a helynek! Ilyet tán még az Aranyember sem látott! Némelyiken simán elfér 18.000, azaz tizennyolcezer konténer is akár! Azt tudtad, hogy a legfelső rakományt már nem tudják rendesen rögzíteni, ezért oda a kevéssé értékes árukat pakolják, hogy ne legyen kár értük, ha lepotyognak egy nagyobb viharban?

No, nem mindig a méret a lényeg. Vannak itt kisebb versenyzők is. A Lady Moura nevű luxusyachtot éppen szervízelés közben kaptuk lencsevégre. Nem, ez nem az Abramovics-féle járgány, csupán a 28. helyet szerezte meg a magánhajó hosszúsági világranglistán:

Az életet persze nem csak holmi yachtokon lehet élvezni. Nekem bőven elég volt a langymeleg nyári estén kiülni a Landungsbrücke-re egy jéghideg Fritz Limo-val (helyi üdítő, a Coca-Cola tulajdonosa felsír álmában) és Fischbrötchen-t (bő zsiradékban kisütött panírozott tökmindegy milyen tengeri halfilé két fél zsemle közé passzintva, remuláddal nyakon öntve) harapni hozzá. Ha valamilyen zöldséget dugnak bele, kezdj gyanakodni! Nem autentikus! A háttérben integetnek a kalmárok és én hiszem, tudom, hogy az élet szép:

Ennek a posztnak volt egy olyan alternatív címe is, hogy Hamburgban hajókázni húdejó! És tényleg! Ezt a várost bűn nem hajófedélzetről felfedezni. Mi a nagy (kétórás) kikötői túrát választottuk, melynek során tengerjáró óriások mellett éreztük törpének magunkat, és a híres hamburgi csatornarendszert is bebarangoltuk. Klausztrofóbiásként imádtam, ahogy rámdőltek a házfalak:

A fáma szerint Hamburgnak több csatornája van, mint Amszterdamnak és Velencének összesen. Hídja biztosan. Mondom én, Észak Velencéje:

Az amszterdami turisztikai hivatal pedig tajtékozva hívja a plágiumügyi kormánybiztost, amikor az egyszeri hamburgi járókelő ilyen képeket posztol:

No, de mi a város igazi szimbóluma? A Wahrzeichen, ahogy a rendes német mondja! Sokáig egy templomtorony volt, a jóöreg Michel, de aztán odacsaptak a klerikális reakciónak. Jött egy megalomániás városvezetés és botrányos körülmények között felépíttették az Elbphilharmonie-t. Kb. mint Pesten a Müpa, csak egy cseppet drágább volt. Csupán a speckó üvegtáblák 50 milliót kóstáltak. Eurót, nem forintot:

Oldalról is mutatós a kicsike:

A kilátóteraszra ingyen is feljuthat a jólinformált turista, és ha eddig azt hitted, hogy a Moszkva téren van a világ leghosszabb mozgólépcsője, lesz min csodálkozni. Borzasztóan vontatott élmény, de pazar panoráma jár érte. Ezt mondjuk pont a hajóról fotóztam:

Az ám, hajó! A BKV-nak még mindig reklámoznia kell a vizibuszt, ellenben Hamburgban a vizi közlekedés tényleg a város egyik ütőerét képzi. Szélsebes, emeletes hajókat keress a Landungsbrücke-nél, a napijegy jó rá, és elvisz az Elbstrandra is akár. Teljesen adekvát dolog a fedélzeten kitárt karral állni és azt ordítani, hogy I am the king of the world!!! Útközben imádtam rácsodálkozni a híresen dizájnos kikötői épületekre, némelyik tényleg hajót idéz:

Jó ez a sok hullám, de milyen a belváros? Kapaszkodj meg, ott is víz van. Egészen precízen a Binnenalster meg az Aussenalster. Bazi nagy vízfelület mind a kettő, köztük magaslik az impozáns városháza:

Ha pedig ezt az egész nagy várost szeretnéd egyetlen terepasztalba sűrítve átélni, irány a  Miniatur Wunderland, a világ legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Lesz róla külön poszt, elöljáróban csak annyi, hogy a vasútmániás fiammal 8 azaz nyolc órát töltöttünk bent és én is élveztem. Komolyan.

Repülőmániásoknak is kötelező (igen, az ott egy komplett reptér kicsiben, és a gépek frankón repkednek):

Hadd búcsúzzak az egyik legkedvesebb képemmel, amin kitűnik, hogy Hamburg sokkal inkább izgalmas és érdekes, mintsem szép város. Háttérben a kikötő, középen a Landungsbrücke, előtte pedig a magasvasút, ami igazából a metró, de gyakrabban megy a levegőben, mint a föld alatt:

 

Drága Hamburg, én így szeretlek!

 

Aki elfogult és ömleng: Hovanyecz Teréz

Aki mindezt képileg megörökítette: Jan Helms

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!