TutiFrankó

Hát, szabad ilyet a Facebookon?

Szinte elcsépelt téma, hogy a közösségi oldalakon lógni egyenlő a virtuális élettel, és gyakran önmagunkat is becsapjuk azokkal a dolgokkal, amiket oda feltöltünk. Arról viszont kevés szó esik, hogy ha már egyszer használói vagyunk ezeknek az oldalaknak, hogyan használjuk azokat. Egyáltalán létezik-e illemkódex, íratlan szabály? Van-e olyan, hogy ciki és nem ciki?

Mivel a legegyszerűbb példákon keresztül bemutatni a témakört, nem szaporítom tovább a szót, lássuk a medvét!

1.  Kissné sokszor hallott a Facebookról munkahelyén. Bár magától eszébe nem jutott volna regisztrálni, egy idő után úgy érezte, ha nem lesz fenn ezen az oldalon, lemarad valamiről. Azt gondolta, a tájékozottság és a fiatalosság egyik forrása, ha saját profilja lesz. Azóta estéken át azon töri a fejét, hogy is hívták a suliban azt a lányt, akit ugyan ki nem állhatott, de azért mégis kíváncsi lenne rá ötven év távlatából. Lassan száz ismerősnél jár, de valahogy mégis elégedetlen. Igazából senkivel nem csetel közülük azóta. Tényleg be kell jelölni volt bölcsis társainkat is?

2. Balázs találkozott élete szerelmével. Megint. Igaz, hogy egy hónapja még Vivient markolászta a fotókon, és minden pillanatukról feltöltött egy képet, hogy dokumentálja a nagy szerelmet, de mióta Anettel van együtt, megértette, Vivien vakvágány volt. Most Anettet viszi el a Gozsduba szórakozni, vagy biliárdozni, és róla tölti fel a képeket pontosan ugyanazokon a helyszíneken és ugyanazokban a pózokban, mint ahogy Viviennel tette korábban. Balázs elbizonytalanodott: nagyon gáz, hogy ezt Vivien is látja? Talán le kéne tiltani őt, hogy ne láthassa a posztokat?

3. Ádámnak viszont valahogy sosem jön össze a csajozás. Irigykedik is Balázsra. Elege lett az applikációkból, ismerkedős oldalakból. Taktikát változtatott: néhány hete végigpörgeti ismerőseinek ismerőseit a Facebookon, és bejelöli azokat a lányokat, akiknek szép az arca, nagy a melle, és van főiskolai végzettsége. Azt reméli, mivel így van közös pont, sikeresebb lehet. De vajon a Facebook ismerkedésre való?

4. Krisztina mindig nehezen barátkozott, de ha valakit közel engedett magához, a mellett tűzön-vízen át kitartott. Nála ez a viselkedés természetes szűrőként működik. Sosem gyűjtött maga köré udvartartást. Amióta a Facebookon van, a virtuális világban is megőrizte a zsigeri kontrollt. Hiába találják meg sorra egyetemi vagy középiskolai évfolyamtársak, vagy más szellemek a múltból, ő mérlegeli, kivel szeretné tartani a kapcsolatot. Ilyenkor a következő rutinkérdést teszi fel  magának: mióta is nem beszéltünk? húsz éve? akkor miért lásson bele hirtelen az életembe? A legtöbben fennakadnak ezeken a kérdéseken. Krisztina ritkán igazolja vissza azoknak a bejelölését, akikhez régóta nincs köze. Lehet, hogy ez a magatartás udvariatlan vagy csak őszinte és célravezető?

5. Szabó úr szinte fanatikusan követi a politikai, társadalmi és kulturális eseményeket. Szeret tájékozott lenni. És azt is szereti, ha környezete látja, mennyire jól informált és művelt. A Facebook kiváló eszköz számára, hogy szemléltesse, ő valójában két lábon járó enciklopédia, egy igazi reneszánsz ember. Sokat posztol, sokat kommentel, és ezért sokszor vitába is bonyolódik a többi hozzászólóval (akik vagy közvetlen ismerősei, vagy ismerősei ismerősei). Eleinte rengetegen lájkolták a bejegyzéseit, de idővel folyamatosan morzsolódtak le a lájkolók. Sokan elrejtették Szabó úr posztjait vagy egyenesen leállították követését. A bátrabbak pedig törölték őt ismerőseik közül, főleg azok, akikkel állandóan kötekedett. Több kérdés is felmerül a helyzet kapcsán: muszáj mindenről okoskodni a közösségi oldalakon? az üzenőfalon megjelenő bejegyzéseket mindig illik lájkolni, és illik azokhoz hozzászólni? mennyire durva válasz Szabó urat törölni az ismerősök közül?

6. Bori imád nevetni. Gyakran tölt fel vicces fotókat és gifeket. Néha barátnőivel pózol vagy készít rövid videót, ami szintén az üzenőfalon köt ki. Bori nemrég lediplomázott és állásinterjúra ment. Sajnos, nem vették fel. A munkáltató ugyan alkalmasnak találta végzettsége alapján, de a HR átnézte Bori Facebook-profilját is, és nekik nem tetszettek a mókás videók. Mert mi van, ha Bori nem szeret dolgozni, csak cigizni, kávézni és röhögni? Mennyire etikus valakit a közösségi oldal alapján megítélni?

Néhány jellemző szituációt ragadtam csak ki a Facebook világából (és akkor arról még nem beszéltünk például, hogy hol kezdődik az obszcén tartalom és szókészlet, vagy hogy mennyire figyelünk rá, hogy az üzenőfalat gyerekek is olvassák). Valószínűleg mindenki máshogy viszonyul ezekhez a kérdésekhez. És valószínűleg nincs rá egyetlen megoldás, egységes irányvonal. Marad a saját lelkiismeretünk és a józan ész. Azokra hallgatva dönthetjük el, hogyan kezeljük a fenti helyzeteket.

Írta: Födő Tamás

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!