TutiFrankó

Szekta végzett a legjobb barátommal – a mai napig gyászolom

Vegetáriánusból élveteg húsevő, ateistából kíméletlen inkvizítor, laza csávóból buzgó katolikus. Te mit tennél akkor, ha a legjobb barátod egyik napról a másikra teljes pálforduláson esne át? Kiröhögnéd? Komolyan vennéd? Küzdenél érte? De meddig? Lars és Kevin története.

Az alábbi eset Németországban játszódott, a közvetlen baráti körömben. Bonyolódhatott volna Magyarországon is, szekta nálunk is van bőven. És ugyanolyan könyörtelenek.

Pedig az egész sztori teljesen ártatlanul kezdődött. Lars, bár kiválóan diplomázott, fél éven át hiába járt állásinterjúkra, mindenhol elutasították. Közben két komoly szerelmi csalódása is volt, még az elsőn sem tette túl magát, máris jött a következő pofára esés.

Legjobb barátból idegen

 

Ebben a roppant sebezhető állapotban kókadozott otthon, amikor az anyja benyögte a tutit: fiam, neked kommunikációs terápiára van szükséged! Segítőkész anyu már lobogtatta is a neten talált telefonszámot, amin az időpontot kellett kérni. Lars, aki eddigre önmagát genetikai hulladéknak tekintette, kétségbeesetten kapaszkodott az utolsónak hitt szalmaszálba. Az sem zavarta, hogy többszáz kilométert kell utaznia a “terápiára”, és kénytelen öt napot összezárva tölteni egy vadidegen nővel. Mi, akik a legszűkebb baráti körébe tartoztunk, erről semmit sem tudtunk. Csak azt vettük észere, hogy Lars napokig nem veszi fel a telefont. Abban sem volt köszönet, amikor felvette.

Innentől Kevint, Lars egykori legjobb barátját kértem meg a történtek felelevenítésére:

“Nagyon furcsa volt a hangja, szinte könyörgött, hogy még aznap találkozzunk. Azt mondta, olyan dolgokat élt át, amelyektől az egész élete megváltozott. Amikor megláttam, komolyan megijedtem tőle. Nagyon erőltetett, szinte torz volt a testtartása, a szemében valami furcsa tűz lobogott, alig mertem belenézni. Rettenetes balsejtelmekkel ültem le a pizzériában a törzsasztalunkhoz, de ami ezután következett, az a legvadabb elképzeléseimet is felülmúlta.

Lars elmondta, hogy egy Anastasia nevű hölgynél töltötte az elmúlt öt napot. Három napon keresztül a Bibliát tanulmányozták, délben együtt főztek, esténként nagyokat sétáltak. Anastasia mindhárom napon megkérdezte tőle, meg akar-e térni, ő pedig mindháromszor nemet mondott. A harmadik nap éjszakáján viszont álmot látott. Azaz csak szerintem álmodott, ő ragaszkodott hozzá, hogy éber állapotában élte át a sorsfordító látomást. Az éjszaka közepén úgy hallotta, valaki üvölt vele. Felkapcsolta a lámpát, de senki nem volt a szobában rajta kívül. A hang viszont egyre erősödött, szinte elviselhetetlenné vált. Lars hirtelen rádöbbent, hogy a jó és a rossz küzdelme zajlik, méghozzá az ő lelkéért. Ekkor hangosan kimondta: a jót választom. Erre az ordítás megszűnt, ő pedig mély álomba zuhant. Másnap reggel azonnal megtért, és gondolkodás nélkül belépett abba a vallásos szervezetbe, amelyet – micsoda véletlen – éppen Anastasia vezetett.

Ott ült velem szemben tehát a legjobb barátom, akit akkor már közel húsz éve ismertem. És én nem ismertem rá. Lars tizennégyéves kora óta elkötelezett állatvédő, és ebből fakadóan vegetáriánus volt. Most pedig csak úgy tömte magába a húsimádó pizzát. Csodálkozó arckifejezésemet látva elmondta, mint ahogy Istenre, most már a húsra is igent mond.

Ez volt az a pont, ahol nem bírtam tovább, kirobbant belőlem a röhögés. Teljesen biztos voltam benne, hogy vesz bennünket a kandi kamera. Az én barátom? Az én meggyőződéses ateista barátom megtért, mert egy hang ráordított? Tessék?

Sajnos Lars nem nevetett velem. Igazából soha többet nem láttam nevetni. Sőt! Kiderült, hogy világméretű problémák foglalkoztatják. Kifejtette, hogy Afrikában azért tombol az AIDS, mert ott sok a bűnös ember, és a betegség igazából Isten büntetése. 

Itt sokalltam be. Egy fontos időpontra hivatkozva rohantam ki az ajtón, hátra se néztem. Éreztem, ha nem távozok, másodperceken belül elkezdem rázni a barátomat, hogy felébredjen végre az éber kómából, a hipnózisból, vagy mit tudom én, miből.”

A sors döntött helyettem

 

Ám a megpróbáltatások még korántsem értek véget.

Lars összes közvetlen családtagja szépen, egymás után elment Anastasia-hoz, és kivétel nélkül mindenki megtért. Ezzel az utolsó reménysugár is kihunyt, hiszen a szekták egyetlen méltó ellenfele a család ereje. De Kevin nem adta fel. 

“Cselhez folyamodtam. Elkértem Anastasia telefonszámát, azt hazudtam, én is el akarok hozzá menni. Erre amúgy Lars teljes erőbedobással kapacitált, mondván, csak úgy maradhatunk barátok, ha ugyanazt valljuk. Persze, én csak látszólag álltam kötélnek. Valójában rá akartam szabadítani a rendőrséget a drága hittérítő hölgyre. De legalábbis az adóellenőröket, mert abban szinte biztos voltam, hogy nem ad számlát az 1500 eurós honoráriumáról.

Ott ültem a telefonnal a kezemben és hezitáltam. Hívjam, ne hívjam. Rettegtem, hogy már telefonon keresztül elkezd hipnotizálni, elmegyek hozzá, és én is agymosott zombivá válok. 

Máskülönben pedig láttam Lars-on, hogy boldog. Megtalálta a lelki békéjét, az életcélját. Ebbe akarok én belerondítani? Van nekem ehhez jogom, puszta jószándékból?

Forrás: livenet.ch

Addig dilemmáztam, míg végül a sors döntött helyettem. Lars éppen abban a városban talált egy kiváló állást, ahol Anastasia működött. Természetesen gondolkodás nélkül elköltözött. Előtte még egyszer, utoljára találkoztunk, már be voltak ragasztva a dobozai. Megpróbáltam a lehetetlent, érzelmekkel igyekeztem hatni rá. A válasz minden elképzelést felülmúlóan kiábrándító és fájdalmas volt. Azt mondta, soha nem tekintett engem a legjobb barátjának. Ha én ragaszkodom ehhez a címkéhez, az csak azt jelenti, hogy képtelen vagyok felnőni.

Ez volt az a pillanat, amikor már nem akartam megmenteni. Csak el akartam felejteni. 

Ennek idén van tíz éve, azóta nem láttam, még csak nem is hallottam róla. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Mardos az önvád, hogy mégiscsak tennem kellett volna valamit. Ördögűzés, kényszergyógykezelés, akármi. Borzalmas érzés belegondolni, hogy igazából meghalt a legjobb barátom. Számomra legalábbis. A szektában viszont úgy tekintettek rá, mint aki újjászületett.”

 

Akinek Lars egykor szintén jó barátja volt: Hovanyecz Teréz

 

 

 

 

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!